Szabolcsi Építők, 1986 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1986-01-01 / 1. szám
„VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!" A SZABOLCS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT ÉS PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXI. ÉVFOLYAM, 1.SZÁM ÁRA: 2,30 FORINT 1986. JANUÁR HÓ Beszámolók után Nyűt, őszinte, kritikus és önkritikus Légkörben zajlottak le vállalatunknál a pártalapszervezetek beszámoló taggyűlései. Tizenkét alapszervezet háromszáz kommunistája adott számot a múlt évi tevékenységéről, szóltak az idei legfontosabb feladatokról is. Az aktivitás volt a jellemző ezekre a pártfórumokra, bizonyítja ezt az is, hogy nyolcvanöten szóltak hozzá, mondták el véleményüket. A vezetőségi beszámolók átfogó képet adtak a párt- és gazdaságii munkáról, tükrözték vállalatunk életét. Azért sikerülitek jónak, vitát provokálónnak a beszámolók, mert a vezetőségi tagok többsége „feltérképezte” környezetét, vagyis érdeklődött a párttagok körében, mi foglalkoztatja legjobban mostanában a tagságot. Bőséges információval rendelkeztek az alapszervezetii titkárok és a vezetőségi tagok a beszámolók elkészülése előtt. Talán a szelektálás okozott nekik kisebb gondot. Ma is lehet rajta vitatkozni, hogy vajon mindenütt jól szelektáltak-e, nem maradt-e ki a beszámolókban jó néhány fontos, közérdekű táma. A témáknál említjük, hogy a beszámolók (és a hozzászólók) többsége gazdaság- és termelésközpontú volt. Ez érthető, hiszen termelő vállalat vagyunk és a változások korát éljük. Sok olyan téma felszínre került, amelyet továbbítani kell felsőbb párt- és állami szerveknek — információként, esetleg intézkedést kérve, javasolva. A hozzászólások, javaslatok jó része persze olyan, hogy vállalaton belül kell foglalkozni velük. Csak néhányat említünk a hozzászólások, javaslatok közül. Hogy például javítani szükséges a munkafegyelmet, mégpedig több munkahelyen, a központban is! Szükség van, a vezetők (az összes vezetői szintet beleértve) még jobb példaimutatására. Igény, hogy jobban áramoljanak az információk. Szükséges a vállalati feladatok érthető meghatározása, közzététele, szükség van a számonkérésre, a vétkesek felelősségre vonására is. Több helyen elhangzott a dolgozók igénye : vállalatunk vezetői a beniti elfoglaltságuk ellenére is többet járjanak ki a munkahelyekre, közvetlenebb legyen a kapcsolatuk a dolgozókkal. A feladatok közt szerepel a XIII. pártkongresszus határozatainak folyamatos végrehajtása, a brigádlmozgalom és az újíitómozgalom javítása, a szervezettség jobbítása. A beszámolók tapasztalatairól vállalati pártbizottságunk január végén tanácskozik. Ezen a fórumon is útmutatást kapunk a további feladatainkhoz. <________________________^ Beszámolt a főépítésvezetőség Fontos munkát végeztek Fontos, meghatározó 2. sz. főépítési vezetőségünk munkája. Záhony térségében, Kisvárdán, Mátészalkán és Beregdarócon dolgozik a főépítésvezetőség. Vállalati pártbizottságunk végrehajtó bizottságának decemberi ülésén Benke József főépítésvezető és Bodó Barnabás alapszervezeti titkár számoltak be a főépítésvezetőség gazdasági és politikai tevékenységéről. A múlt évben a főépítésvezetőség 270 fizikai dolgozója a helyi vezetők irányításával csaknem százmilliós értékű munkát végzett. A termelőegységek teljesítették kitűzött feladataikat, pedig létszámhiánnyal küzdöttek. Főleg Mátészalka térségében több dolgozónk felmondott, főleg azért, mert nem tudták biztosra: vállalatunknak lesz-e munkája ebben a térségben. Főleg ácsok, kőművesek és kubikosok hiányoztak és hiányoznak a főépült és vezetőség területén. A kubikosok és a segédmunkások hiánya miatt a szakmunkások néha segédmunkát végeztek és ez kissé a minőség rovására ment. 1985-ben több gyors és fontos munkát kellett elvégezni a területén dolgozóknak. A tuzséki iskola, a kisvárdai kórházbővítés, a mátészalkai lakásépítés különösen nagy feladat elé állította a főépítésvezetőség dolgozóit. Ezeket a nagy feladatokat jól oldották meg, néhányan erkölcsi és anyagi elismerésit kaptak a tuzséri és a kisvárdai jó munkájukért. A jól dolgozók közt sajnos rosszak is akadtak, többször kellett nyúlni a fegyelmezés eszközeihez, örvendetes, hogy javult a területen a szociális ellátás, de csúcsmunkáknál szociális hiányosságok is felmerülnek. Idén Záhony térségében, Beregdarócon lesznek fontosabb munkák. A mátészalkai lakásépítések mellett a nyírbátori cipőgyár bővítése is nagy munkát jelent. Az idei jelentős feladatokat némi létszámbővítéssel és a párttagok példamutató munkájával teljesíteni lehet — hangzott el a vb-ülés tapasztalatainak összegzésekor. Százötven személyes kollégium alapozását kezdtük el Sátoraljaújhelyen. A ZI. VGM-ről Kevés a Vállalatunk szakszervezeti bizottsága decemberben több fontos témát tárgyalt. Napirendjén szerepelt az idei bérfejlesztés, a vállalat VII. ötéves tervének véleményezése és a vállalati gazdasági munkaközösségekről is tanácskozott az szb. A SZÁÉV-nél az első gazdasági munkaközösség 1981 végén alakult meg, jelenleg 15 vgm működik nálunk. Kétszázhatvanhárman tevékenykednek munkaidőn kívül a vgim-ekben, ez a vállalat létszámának 8—9 százaléka. A munkaközösségek 1984- ben csaknem 17 millió forint értéket termeltek, ez megfelelt egy kisebb építésvezetőség termelésének. A közösségek működésével kapcsolatban külön igazgatói utasítást adtak ki, amely részletesen szabályozza a megalakulás és a működés feltételeit, elvárásait. Az utasításiban ez áll: „A vállalat engedélyezi minden olyan gazdasági munkaközösség működését, amely közvetve vagy közvetlenül hasznot hoz a vállalatnak és a működés törvényes.” A munkaközösségeikkel fizikai történő kapcsolattartás koordinálására a vállalat függetlenített munkakört hozott létre. A vgm-ek tevékenységéből vállalatunknak 1984-ben 2 millió 516 ezer forint bevétele származott, az elmúlt év háromnegyedében egymillió 721 ezer forint volt a bevétel. Különösen jó bevétel származott a CRANE vgm tevékenységéből, de igen eredményes volt a lakatosok, az asztalosok és a takarítók tevékenysége is. A vgm-ék tevékenysége jelentősen javítja a vállalat épületeinek és gépeinek kihasználtságát és persze a dolgozók egy részének többletjövedelemre van lehetősége. Kedvezőtlennek ítélhető: azokon a területeken, amelyeken, létszámhiány van (szakipar, szerelőipar, építőmesteri szakmák), nem mutatkozik érdeklődés munkaközösségek alakítására. Különböző okok miatt a fizikai dolgozók nem vágynak a közösségekbe, most a vgm-tagoknak csupán 40 százaléka fizikai dolgozó, összességében a vgm-ek fontosak és hasznosak. December 7-én tanácskozott az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének XXXIV. kongresszusa. Megyénket 12 küldött és két meghívott képviselte. Vállalatunktól Kása Miklósáét, központi főbizalmihelyettest, Bodó Barnabást, központi vezetőségi tagot és engem ért az a megtiszteltetés, hogy részt vettettünk e fontos eseményen. Az építők székházának kongresszusi termében 14.00 órakor az elnöki bevezetőt követően Gyöngyösi István, szakszervezetünk főtitkára mondott szóbeli kiegészítést a központi vezetőség írásos jelentéséhez. Kiemelte, hogy a kivitelező építőiparnak és a mélyépítőiparnak a tervezettnél is nagyobb gondokkal kellett megküzdeni a VI. ötéves terv időszakában. A népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása, a belső felhasználás, elsősorban a felhalmozás mérséklése mellett következett be. Csökkentjük az építési igényeket, módosult a kereslet struktúrája. Előtérbe kerültek a gazdálkodás minőségi tényezői, az anyag- és energiatakarékosság. A termelési és termékszerkezet váltása vált jellemzővé. Az építőiparban a beruházási építési arány csökkent, megváltozott a Vidéki építési kéréssel, jelentősen megnőtt a budapesti feladatok aránya. Nem volt könnyű az alkalmazkodás a változó igényekhez. Átrendeződött a termelés szerkezete. Az építésiszerelési tevékenység öt év alatt 18%-kal, a kivitelező építőipar létszáma 17%-kal csökkent, az átlagbérek várhatóan 32,6%-kkal növekednek. Főtitkárunk hangsúlyozta, hogy az iparág dolgozóinak nincs szégyellnivalójuk az el- Az értékelt múlt öt évben végzett termelőmunkát illetően. Úgy fogalmazott, hogy ismerjük eredményeinket és gyengeségeinket, akarunk és tudunk az új követelményekhez igazodni, és teljesíteni mindazt, amit a népgazdaság, a lakosság tőlünk elvár. Hangsúlyozták a kongresszuson, hogy a bérpolitikában a teljesítményeket kell értékelni, a foglalkoztatottsági és szociális gondokat nem a bérezésben kell érvényesíteni, vagy megoldani. Az alapszervezeti választásokról szóló kiegészítés is megnyerte tetszésüket azzal, hogy életízű volt, visszacsengtek azok a felvetések, megjegyzések, melyek alapszervezetünknél is felvetésre kerültek. — Életszínvonal alakulása, a nehezebb megélhetés, az árak gyakori emelése, értékarányos árakkal értékarányos jövedelem kialakítása, nyugdíjasok helyzete, főmunkaidőben végzett munka leértékelődése, üdültetés stb. Sorolhatnám mindazt, amit mi is felvetettünk, továbbítottunk kongresszusunknak. A szóbeli kiegészítést követően negyvenegyen kaptak szót. Megyénkből Závodni Éva az alapszervezetek pénzgazdálkodásáról, Lencsés János megyei titkárunk az építőmunkások egészségi állapotáról, a nyugdíjasok helyzetéről és az üdültetésiről szólt. Pénteken 19.00 óráiig tartott a viista, melynek folytatása szombaton reggel kezdődött. Jóleső összhangja érzés töltött el bennünket, amikor az elnöklő Somogyi Gyula bv-titkár bejelentette elsőnek, hogy a Szovjetunióban dolgozó SZÁÉV-es kollektíva, majd ezt követően a SZÁÉV dolgozói táviratban eredményes munkát kívánnak a kongresszusnak. A vitában felszólalt Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Sólyom Ferenc, a SZOT titkára és Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter. A hozzászólásokban elhangzottak összegzéseképpen a következőt kellett érzékelnünk. Az építési igény kielégítésén túlmenően javítani szükséges a termelékenységet, az eszköztehasználást, a munkák minőségét, csökkenteni a létesítmények átfutási idejét és az építési költségeket. Ami szinte valamennyiünknek tetszett, hogy a kongresszus egész mondanivalója, hangvétele tárgyilagos és őszinte volt. Az eredmények mellett az iparágat és az itt dolgozó több mint 300 ezer építőipari dolgozó jelenét és jövőjét féltő munkaértekezlet felelősséggel értékelt és fogalmazta meg a további feladatokat. A VII. ötéves tervidőszakban egy erőteljesebb gazdasági növekedés feltételeinek jóalakításával, eredményesebb gazdálkodással, a teljesítmények növelésével, a munkafegyelem javításával kell megteremteni az életszínvonal emeléséhez szükséges alapokat. Hasznosítani kell a vállalati önállóság növekedésében, az új típusú vállalatirányítási formákban rejlő lehetőségeket, tartalmasabbá kell tenni a munkahelyi demokráciát. Megfelelő bér- és munkaügyi intézkedésekkel kell elősegíteni a hatékony gazdálkodást. A munkaverseny-mozgalomban az érdekeltség kiterjesztésével tovább kell erősíteni a helyi kezdeményezések szerepét, a dolgozók öntevékenységét. A XXXIV. kongresszus felhívta a szakszervezetek figyelmét arra, hogy a következő években a bérek és jövedelmek, az etetés munkakörülményeik alakulását nem lehet a vállalati össztevékenység hatékonyságától elszakítani. Ennek érdekében fokozni kell a gazdálkodást segítő szakszervezeti tevékenységet, és egyben tudatosítani az érdekek összhangját a termelés és az elosztás között. A vita összefoglalójában elhangzott kongresszusi üzenet úgy ítélem meg, hogy egyértelműen határozza meg az ágazat, de a mi feladatainkat is. „Azt üzeni, hogy tisztán látjuk a tennivalókat, ismerjük a velünk szemben támasztott igényeket, amelyeket teljesíteni akarunk. Szeretnénk úgy boldogulni, hogy azok is jól járjanak, akik a mindennapok során használják a mi munkánk termékeit, akik a mi megrendelőink, megbízóink. És ez a mi célunk, hogy tőlük még több elisimerést, jogos dicséretet érdemeljünk rá.” Kocsis József szb-titkár „Küldött voltam a kongresszuson“