Szabolcsi Építők, 1991 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1991-01-01 / 1. szám

A Gazdasági Kamara munkájáról Az 1990-es év számos mélyreható változást hozott a magyar gaz­daság helyzetében. Ez a körülmény sok vonatkozásban negatívan érintette megyénk gazdálkodóit, vállalkozóit. Bizonytalansági té­nyezők helyenként és területenként elbizonytalanodást eredmé­nyeztek, átmenetileg a működőképesség fenntartása is veszélybe került. A gondokat tovább fokozta a megye sajátos helyzete. Ez az alapvetően megváltozott feltételrendszer jelentős hatással volt a Magyar Gazdasági Kamara tevékenységére és a minőségi meg­újulás, sok vonatkozásban nehezítette. Ezen objektív akadályok miatt nem sikerült olyan eredményeket elérni a „regionalitás"­ megvalósításában, amely a területi kamarai tevékenység megvaló­sítását tűzte ki célul. A hagyományos kamarai munkán túl alap­vető cél volt az, hogy a gazdálkodók és a vállalkozók felé egy demokratikusabb, közvetlenebb és dinamikusabb érdekképvisele­ti háttér jöjjön létre. Így 1990. évben sikerült a megyei szintű kamarai munkavégzés kereteit megteremteni, amely szerves részét képezi az Észak-alföldi Regionális Gazdasági Kamara tevékenységének. Ezzel az alap­funkciók ellátása mellett a megyei kamarai tagok igényeinek mind jobban megfelelő érdekközvetítésre, érdekképviseletre és különö­sen érdekegyeztetésre törekvő kamarai munkavégzés irányába tör­tént elmozdulás. A kamarai munka regionális irányába való to­vábblépés igénye elsősorban a kamarai tagvállalatok részéről fo­galmazódott meg, amely új tartalmi követelményeket is magában foglalt. Ez jelenti elsősorban a területi munkában a gazdasági ér­dekegyeztetés előtérbe kerülését, a kapcsolatrendszerek új alapok­ra való helyezését, a differenciált információáramoltatás megszer­vezését, a kamara szolgáltatási tevékenységének minőségi javítá­sát. A Magyar Gazdasági Kamara IX. közgyűlése 1990. december 15-én deklarálta, hogy a továbbiakban szövetségi rendszerként működik tovább. Ez azt jelenti, hogy tagjai önálló jogi személyi­séggel rendelkező társadalmi szervezetek, amelyek elkülönülten folytatják gazdálkodásukat. Ezek lehetnek regionális gazdasági ka­marák, szakmai szövetségek, ágazatok, egyesülések. Ez azt jelenti, hogy a gazdálkodók és a vállalkozók gyakorlatilag a területi ka­marák, szakmai szövetségeken keresztül válnak a Magyar Gazda­sági Kamara tagjává. Az elmúlt évben a régióban, de megyénkben is több — kamarai rendszerhez tartozó — belföldi és külföldi partner, üzletember, ke­reskedelmi képviselet, szövetség kapcsolódott tevékenységünkhöz. Ennek keretében dél-koreai, japán, osztrák, thaiföldi üzletemberek érdeklődtek a térség gazdálkodói, vállalkozói iránt. Erősödött a kapcsolat a tagvállalatokkal, — a SZÁÉV-vel is — mely elsősorban az információáramoltatás felgyorsításának az ered­ménye. Törekedtünk a potenciális tagokkal való kapcsolatfelvé­telre. Megyénkben a helyi önkormányzati, társadalmi szervekkel, te­rületi érdekképviseletekkel az együttműködés felvételére töreked­tünk, mely a jövőben az érdekegyeztetés alapjául kell, hogy szol­gáljon. A szolgáltatások bővítése, minőségének javítása, a kül­földi piaci kapcsolatok szélesítése, és itt elsősorban az üzletközve­títés és a partnerkeresés kezdetét vette. 1991-től az exporttevé­kenységekhez kapcsolódó okmányhitelesítés megyei szinten meg­valósul, január közepétől az exportőrök közvetlenül helyben ve­hetik igénybe. A gazdaságirányításban bekövetkezett változásokhoz igazodva törekedtünk tagjaink véleményének a megismerésére és azt el­juttattuk az érdekeltek felé. Bekapcsolódtunk a közgazdasági elő­készítő, véleményező munkába, információt adtunk a megye gaz­daságát érintő fontos kérdésekben, mint például a dollárelszámo­lásra való áttérés, privatizáció stb. A kamara elnöksége és ügyvezetősége rendszeresen ülésezett, foglalkozott azokkal a kérdéskörökkel, amelyek a gazdasági rend­szerváltásból adódó gazdálkodó és vállalkozói feladatokat érintet­ték. A kapcsolatépítésben meghatározónak tartottuk a tagvállala­tokkal való folyamatos kapcsolattartást és a kölcsönös érdekeknek megfelelő közvetlen vagy közvetett információcserét. Erősödött a kapcsolat a központi kamarai szövetség funkcionális és ágazati területeivel, szakmai szövetségekkel viszont csak részben valósult meg. A regionális kamarai munkavégzés feltételei megfelelő szín­vonalon adottak, a munkakapcsolat kialakítása meghozta a várt kezdeti eredményeket. Ebben nagy szerepet játszottak a kamarai tagvállalatok vezetői, az elnökség tagjai, akik véleményükkel, sok­szor aggódásukkal járultak hozzá a kamarai munkvégzés fejlesz­téséhez a megváltozott helyzetben. Az apparátuson belüli munka­­kapcsolat kiépítésében nagy szerepet töltött be Seres Antal, a SZÁ­­ÉV igazgatója, aki a regionális gazdasági kamara társelnöke. A jövő kamarai munkavégzésében csak akkor tudunk előrelép­ni, ha még jobban szolgáljuk a tagok érdekeit, hangsúlyosabban kezeljük problémáikat, nagyobb hangot adunk azoknak a helyi gondoknak és nehézségeknek, amelyek nehezítik a gazdasági cé­lok megvalósítását. Ebből adódóan a kamarai szövetségi rendsze­ren belül még komplexebb munkakapcsolat-építésre kell töreked­ni, ezzel együtt biztosítani kell a kamarai munkavégzés jobb ös­­­szehangoltságát, az együttműködések dinamikusabb kihasználását. Milyen területeken szükséges az erőteljesebb továbblépés? Egyik fontos kérdés a kamarai szolgáltatások körének és minősé­gének javítása, amely részben hatékonyabb érdeképviseletet és üzleti partneri szolgáltatást biztosít. Megyénkben szükséges job­ban kihasználni a gazdasági kamara nemzetközi kapcsolatrendsze­rét, és piac-, tőkeközvetítés lehetőségeinek bemutatását. Ennek érdekében szükséges erősíteni a más országok kamarai képvise­leteivel való együttműködést, a külföldi delegációk és üzletember­találkozók lehetőségeinek jobb kihasználását. Fontos feladat a vállalkozások kibontakozásának segítése, a kis- és a középméretű vállalkozók tevékenységének előmozdítása. A helyi problémákhoz kapcsolódóan figyelemmel kell kísérni a megye, város gazdasági fejlődését és részt kell vennünk az akadá­lyozó körülmények feltárásában, és kezdeményezni a hatékony megoldást. A megyei vállalkozási érdekek hatékonyabb képviselete érdeké­ben a Magyar Gazdasági Kamara, a külképviseletek, pénzügyi ala­pokat kezelő szervek kapcsolatrendszerét kell erősíteni. A megyé­ben megválasztott képviselőkkel, alapítványokkal, érdekképviseleti szervekkel meg kell teremteni a hatékony együttműködés feltéte­leit. Úgy összegezhető, hogy a kamrai munkában beindult szerveze­ti és tartalmi változás jó kiindulóponttal szolgál a hatékonyabb munkavégzéshez, ahhoz, hogy megfeleljünk a tagvállalati elvárá­soknak, lépést tudjunk tartani a gazdasági élet változásaival. Eh­hez szükséges, hogy a kamarai munkavégzés minőségi jegyei to­vább javuljanak, a tagsági elvárásoknak megfelelően. dr. Jakab Imre Feladatok A korábbi műszaki-gazdasági értekezleteken újabb feladato­kat határoztak meg vezetőink. Ezekből ismertetünk. Felül kell vizsgálni a beton­­próbakocka-sablonok állapotát, mérethelyességét. Ezzel egy­­időben ellenőrizendő, hogy a munkahelyekről minden sab­lon beszállításra került-e. Kü­lönös gondot kell fordítani az árbevétel behajtására. A központi telepen felül kell vizsgálni a közlekedési táb­lák állapotát, pótolni kell a hi­ányosságokat. A telepen a be­lépési engedélyeket felül kell vizsgálni, ahol lehet, csökkente­ni az engedélyek számát. A dolgozók egészségügyi vizsgá­lata sok esetben elmaradt. Meg kell tartani az összevont vizs­gálatokat. A vállalati készletek csök­kentése érdekében a munka­helyeken felül kell vizsgálni a meglévő készleteket, s intéz­kedni kell az elfekvő, csak jó­val később felhasználásra ke­rülő készletek mobilizálásáról. (Eladás). A munkahelyekről az anyagok raktárba történő visszaszállítását megtagadó gép­kocsivezetőkről jelentést kell adni a műszaki igazgatóhelyet­tesnek. A készpénzes vásárlás­hoz a szükséges pénzeszközök biztosítása érdekében az ese­dékesség előtt öt nappal tájé­koztatást kell adni a pénzügyi osztálynak. A vállalati munka- és tűzvédelmi ellenőrzés prog­ramja elkészült. A programot az érdekeltek megkapták. Az ellenőrzést acképes igazolván­­nyal ellátott személyek fogják végezni, azok munkáját segíte­ni szükséges. A termelési ütem­tervek egyeztetése és pontos megtartása is szükséges — hangsúlyozták az egyik érte­kezleten. Bankot építünk Fehérgyarmaton. (N. L. felv.) -----------------------------------------------1 Búcsú Molnár Lászlótól Nagy veszteség érte me­gyénk építőiparát. Gyógyítha­tatlan betegség következtében meghalt Molnár László, a SZAÉV leányvállalatának igazgatója. Nem látjuk többé robusztus termetét, nem hall­juk többé mély hangját. Nem hallhatjuk a soron következő értekezleteken szenvedélyes hozzászólásait, érveléseit. Nem szoríthatjuk már a barátilag felénk nyújtott jobbját. Elég volna, ha csak an­­­nyit mondanánk róla, hogy végigépítette a megyét, s hogy a megye minden pontján volt ismerőse, vagy barátja. Pes­ten, Debrecenben, Kárpátal­ján és a távoli Kievben is ismerték és tisztelték. Válla­latunk volt az első és utolsó munkahelye. Az építőipari technikum elvégzése után, 1954-ben jött vállalatunkhoz. Letette névjegyét az iparoso­dó megye valamennyi fonto­sabb építkezésén. Az almatá­roló, a konzervgyár, a szí­nészház, hogy csak a legfon­tosabbakat említsük. Nyírbá­torban középiskolát, Keme­­csén szülőotthont épített. Ungváron szállodát... Sok évig építésvezető volt. Jó építésvezető. Vadász volt. Jó vadász. Halász volt. Jó ha­lász. Barát volt. Jó barát. Ember volt. Jó ember. Sze­rette a természetet, az embe­reket. Mindenkivel könnyen teremtett kapcsolatot. A munka hevében néha megha­ragudott, vagy éppen magára haragította az embereket. De könnyen békült és könnyen békített. Az üzemi lap szerkesztőjé­hez is közel állt. Közel van a házunk, Sóstóhegyen telek­szomszédok voltunk. Az üze­mi lap rendszeres olvasója és kritikusa volt. Sokan mond­hattuk barátunknak. Az épít­tetők is tisztelték. Temetésén a sok gyászoló nevében Seres Antal igazgató mondott bú­csúbeszédet. Laci sajnos elment. Az örök vadászmezőkre. v­y Pihenni mentek Vállalatunk 1990 végén tíz dolgozót korengedményes nyug­díjba küldött. (Általában 56— 59 éves dolgozókról van szó, akiknek vállalatunk fizet az öregségi nyugdíj eléréséig.) A korengedményesek névso­ra: Vályogos István ács segéd­munkás, Molnár Antal aszta­los, Lechner Ferenc kubikos, Boros János villanyszerelő, Boros Sándor csőszerelő, Már­ton Ferenc kőműves, Havacs János büfés, Demcsák Miklós osztályvezető, Tarr László osz­tályvezető-helyettes, Katona Dezső csoportvezető. A felsoroltak közül hárman különösen hosszú ideig dolgoz­tak a SZÁÉV-nél, közismertek voltak, társadalmi megbízatá­sokat is teljesítettek. Az aláb­biakban közöljük hármójuk rövid életútját. Katona Dezső egyik legré­gibb dolgozója, alapítója volt vállalatunknak. A vállalatunk (illetve jogelődjének) 40 éves múltját bemutató filmnek is egyik főszereplője volt, el­mondta színes visszaemlékezé­sét. A tervosztályról csoportve­zetőként vonult a korengedmé­nyes nyugdíjba. 1949. augusz­tus 25-én jött dolgozni jog­elődünkhöz. Volt adminisztrá­tor, teljesítmény-elszámoló. Az utóbbi beosztással járó munka bizony nem volt valami nép­szerű, de annál inkább szük­ségszerűnek mondták akkor. Katona Dezső közgazdasági szakközépiskolát végzett és kü­lönböző szaktanfolyamokon is bővítette ismereteit. Megkapta a vállalati Kiváló Dolgozó, a Kiváló Népi Ellenőr kitünte­tést és természetesen a 40 éves törzsgárdajelvényt is. Népi el­lenőrként vigyázott a bizonyla­ti fegyelemre. Tarr László mérnök kis híján három évtizedig dolgozott vál­lalatunknál. Több beosztásban szervezte, irányította a terme­lő munkát ez idő alatt. Jól is­merte vállalatunkat, gazdag szakmai és élettapasztalatokkal rendelkezett. Termelési osz­tályvezető-helyettesként vonult korengedményes nyugdíjba. Ám hosszú ideig főépítés-vezetőként dolgozott. Munkája elismerése­ként kétszer is kapott mi­niszteri kitüntetést. Szenvedé­lyes szerencsevadász, nagy to­tózó volt. Nyugdíjasként is szerencsés totózást kívánunk neki! Demcsák Miklós 1964 végén jött dolgozni vállalatunkhoz. Közgazdasági érettségije mellé felsőfokú politikai végzettsé­get szerzett, megszerezte a mérlegképes könyvelő címet, elvégezte a belső ellenőri tan­folyamot is. Volt ügyvitelveze­tő, főrevizor, végül ellenőrzési és üzemrendészeti osztályveze­tőként ment korengedményes nyugdíjba. Szerteágazó mun­kája és társadalmi munkája elismeréseként többek közt mi­niszteri kitüntetés kapott. Hétvégeken szívesen kertész­kedik a telkén. Bő termést kí­vánunk neki a következő évek­re! Kajás Lajos betöltötte a 60. életévét, öregségi nyugdíjba ment. (Noha még nem látszik öregnek.) 1951-ben, nehéz idők­ben jött vállalatunkhoz gépé­szeti vezetőnek. Később ener­getikus, majd energiagazdál­kodási csoportvezető lett. Gép­ipari technikusi oklevelet szer­zett, majd a felsőfokú energia­gazdálkodási tanfolyamot is elvégezte. Megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát és a Szakszervezeti Munkáért ki­tüntetés arany fokozatát is. Jellegzetessége volt, hogy kis­motorral járt — természetesen az energiatakarékosság jegyé­ben. Tisztelettel búcsúztak el munkatársai Képes Józsefnétől is, aki személyzeti előadóként vonult nyugdíjba. Alapozunk Nyíregyháza belvárosában

Next