Katolikus gimnázium, Szakolca, 1879
volna, mint épen Phaedont. Mert mindenek előtt, ha tekintetbe veszszük a párbeszéd anyagát, alig lehet valami, ami az emberre nagyobb hatást gyakorolhatna és őt jobban érdekelhetné, mint ez. Benne a közvetlen halála előtt álló s különféle bölcsészeti tárgyak fölött, de különösen a lélek halhatatlanságáról igen behatólag s terjedelmesen beszélő bölcs képével találkozunk. Ezen körülmény azért is bír fontossággal, mert általa Platon bölcsészetének, de különösen eszmetanának alapjául szolgáló elemeivel ismerkedünk meg. Ha a mű eszme menetét és fejtegetését tekintetbe veszszük, ez is olyan, mely Platon legbiztosabb megértésére vezet. Mert ámbár a fejtegetés a legkomolyabb s legnehezebb dolgok kibontakozásában mozog, mégsem nehézkes vagy csavart és bonyolódott, mint más Sokrates modorában írt párbeszédjeiben, hanem könnyű, érthető, világos és az igazság megismertetésére vezető. A fejtegetés ezen kitűnőségével karöltve jár a nyelvezet is. Mert jóllehet a fejtegetés nagyobbrészt a legnehezebb és elrejtett eszmék kérdéseiben forog, beszédmódja és előadási modora oly kitűnő, hogy kiváló méltósága s komolysága dacára a legnagyobb érthetőség, egyszerűség és választékosság párosul benne. Végre a párbeszéd művészi alakja és szerkezete oly kitűnő, hogy az ilynemű művek kitűnőbbje alig képzelhető. Platon Phaedona minden tekintetben a művészet törvényeinek megfelel, mert benne minden oly művészi módon — tragoedia mintájára — van előadva, hogy ámbár bölcsészeti tárgyakról van szó, mégis az olvasó nem annyira komoly dolgok fölötti fejtegetésnél, mintsem egy nagyszerű drámánál jelen lenni látszik, melynek hallásánál és látásánál az öröm és bú, remény és kétségbeesés, könyörület és csodálat érzése szállja meg az olvasót, míg végén mintegy szomorúság érzésétől mélyen áthatva s mégis valami boldog reménytől s nyugalomtól fölvidulva a halál utáni bekövetkező jobb jövendőbeli élet bizalmától fölegyenesedik. Ámbár már ezen röviden előre bocsátott szavakból is fentebbi állításom igaz volta eléggé kitűnik, mégis egyes pontjainak tüzetes tárgyalása azt még jobban fogja támogatni. Mielőtt azonban röviden előadnám ezen párbeszéd érdekes tartalmát s annak céljáról és tudományos értékéről szólnék, szükségesnek tartok néhány szót előrebocsátani a cselekvés színhelyéről s a szereplő személyekről. Phaedon saját nevét viselő párbeszédjében egyik távol lévő barátjával, Echekratessel, közli Sokratesnek, a nagy bölcsnek, hattyúdalát és szomorú halálát. Ezen közlésnek helye Echekrates szülővárosa Phlius Peloponnesusban, a közlött beszédek s a történtek színhelye pedig az állambörtön Athenaeben. A párbeszédben a főcselekvés személyei nem közvetlenül, mint drámában, hanem közvetve, mint eposban szerepelnek.