Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1867
Kaviár Dániel emlékezete. I. Tanodai évkönyveink egy nevezetes lapját a lefolyt 1867/6-iki tanév eleje gyásszal szegélyezte a váratlan veszteség által, mely főiskolánkat múlt november 5-én Haviár Dániel halálában érte. E veszteséget egész terjedelmében és sulyjában szivvel és ésszel egyedül az mérheti meg, aki fogalommal bir az odaadó, vallásos, munkás szeretetről és ennek termékenyítő melegéről, mellyel egy hatalmas egyéniség szelleme 12 éven át ápolá és fejleszté tanodánk bélés kül-életét, mint érdekeinek erélyes és határozott képviselője kifelé, mint falakon belől nagybelátásu és méltalmas tanácsló, mint gyöngéd, jellemes barát egyes tanodaférfiak és minden jóreményű növendékifjak irányában. Magánélet és közmunkásság különféle viszonyaiban maiglan sem szűnt meg sírni egy-egy fájó űr az elvesztett után, és bizonyára ugyanannyiféle viszonyban megérdemel ő a szeretetteljes emlékezéstől egy-egy koszorút; de az elismerés ily emlénye őt váljon mely ügy nevében és hol illetné meg jogosabban, mint e helyütt a főiskolától , és személy szerint kitől inkább, mint éntőlem, kire jelen esetben alkalmazható a római dalnok szava: „multis ille bonis flebilis occidit, nulli flebilior, quam tibi!“ És mégis a karöltött törekvés tekintetéből rám és kortársaim közül többekre nézve illő dolog, a kegyeletes koszorúzás művét másnak engedni át, nehogy Haviár iskola körüli tényeit emlegetve, személyünkről látszassunk szólani. Azért is az alább adandó élet- és jellemirati töredékeket készséggel vevők a Haviárt bensőleg ismerő losonci lelkész Trsztyénszky Ferenc úrtól, ki mint a dicsőültnek hálás tisztelője, egyszersmind intézetünknek előbb közelből, most a távolból jó barátja, e részbeli kérelmünknek az ügy és személyiség iránti kapcsolatos érdeklődés egész melegével felelt meg. Közleményéből egyebek között határozottan ki lesz az is olvasható, miszerint, amíg állunk és élünk, Haviár Dániel szellemalakjának a főiskola körében, szivünkben, szivemben élni kell. Tatay István: Szomorít bár, hogy ily korán kelle, de a hála kedves kötelme készt, egy kis emléket emelni e lapokban a férfiúnak, kinek neve várhatlanul van egybe szövődve a szarvasi főiskola lételével és felvirágzása történelmével, kinek szelleme messzire sugárzó fényt kölcsönzött az egyház és haza ez egyik szövétnökének, ki lelke legtöbb erejét, kora és ideje legjavát ez intézetre szentelé, kinek élete ékesen szóló programot úgy az iskola mint az ifjúság számára.