Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1870

T. írás, gyorsírás, nyomdászat. Történeti vázlat. Az emberi nem mivelődésének történetében korszakot alkotó mozzanat az írás feltalálása, mert ez által az ember a barbár állapotból a polgárisodásba lépett át. Ugyancsak a mivelődés szem­pontjából nem kevésbé fontos a gondolatközlés egy fejlettebb foka, a nyomdászat is, mert ez, mint Luther találólag megjegyzi, az emberi nem második megváltása. Szorosan ezekkel áll kapcsolatban a gyorsírás, mint a közönséges betűirásnak tökéletesebb alakja. Az emberi mivelődés ezen hathatós tényezőinek, az írás, gyorsírás és nyomdászatnak történeteit kívánom itt rövid vázlatban nyújtani. I. Midőn a múlt század folyamán az ausztráliai szigetcsoportok lettek fölfedezve, a Tonga-szi­­getek fejedelme el nem titkolható csodálkozását fejezte ki az irás felett; sehogy sem tudott a fejébe férni, hogyan lehessen a levélből valamit kiérteni. Kezébe vett egy levelet, forgatta, hallgatózott, de az nem akart beszélni. Előszólitott aztán egy angolt s parancsolt, hogy az írja fel őt. Az angol fel­írván a fejedelem nevét, felolvasta azt előtte hangosan. Erre a fejedelem előhivatott egy más angolt, átnyujtá neki a papirt s kérdezé, mondja meg mi van azon feljegyezve? Midőn ez leolvasta a nevet, a fejedelem hirtelen kikapja kezéből a papirt, a legnagyobb csodálkozással nézi, megvizsgál minden vo­náskát s erre igy kiált fel: „Ez ugyan nem hasonlít hozzám! Hol vannak szemeim? hol van a fejem? hol vannak lábaim? Hogy tudhatjátok ti azt, hogy itt én vagyok?“ Önkénytelenül mosolyognunk kell a fejedelemnek ezen naiv felfogásán. Ez onnan van, mert mi az európai miveltség magaslatáról nehezen tudjuk magunkat beleképzelni a Tonga-szigetek lakói­nak alantfokú észjárásába, pedig ezek, mint az utazók megjegyzék, a körülöttük lakó más népeket sok tekintetben fölülmúlták,­­ értelmesebbek, okosabbak voltak. Mily távol voltak még ezek is a lehető­ségtől, hogy az írást feltalálják. Az írás létrejötte nem egy nap műve. Sok időnek kellett az emberiség életében lefolyni, míg az elhangzó beszédet lekötni, az eszmét látható jegyekben érzékíteni sikerült. Lassanként fejlett az, egyenlépést tartva az ember értelmi fejlődésével. A régi népek az írás rendszerének fejlődését nem is­mervén, többnyire mondákba burkoltan adják elő annak eredetét. A zsidók szerint egy angyal jött az égből s egy csillagászati könyvet hozott magával, abból aztán megtanította Sethet olvasni és írni. A babyloniak hitték, hogy egy Cannes nevű, emberi fővel, lábakkal ellátott hal kelt ki az erythraei ten­gerből s az embereket a többi közt betűírásra tanította. Az aegyptomiakhoz Assurból jött egy szent, Thot nevű, ki isteni tiszteletüket rendezte s az Írásra megtanította őket. Az arabok szerint maga Ádám 1*

Next