Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1872

I. Verancsics Antal élete és történelmi munkéi. (Irodalom­történeti tanulmány.) I. Ha igaz az, hogy a történelem, melyet már a régiek az élet mesterének, az idők tanújának és az igazság fényének neveztek, valóban bir képző hatást gyakorolni a népek éle­tére ; ha igaz, hogy a tudományág nemzeties irányú művelése a nemzeti önismeret és önérzet ébresztésére a leghatékonyabb tényezőnek bizonyult be ; és végre ha igaz, hogy a múltnak kellő ismerete nélkül sem a jelent nem foghatjuk fel helyesen, sem a jövőre nem tájékozhat­juk magunkat biztosan , akkor az oly férfiak, kik nekünk azt a múltat megőrizték, annak emlékeit számunkra fentartották, kétségen kívü­l nemcsak tiszteletünket, hanem hálánkat nagy mértékben kiérdemelték. Nemzeti életünknek alig van tanulságosabb kora, harczban, nyomorban és dicsőség­ben gazdagabb időszaka, mint volt a XVI-dik század. Akár a fő- és köznemességnek versen­géseit, akár a vallás miatti gyűlölködést, akár az úgynevezett magyar és német párt egymás elleni harczait, akár a török pusztításait tekintjük, mindenütt csak romlást és szenvedést lá­tunk, s önkénytelenül a költő szava jut eszünkbe, hogy akkor „megnehezült az idők viharos járása fölöttünk.“ A baj okát egyik fél sem volt hajlandó önmagában keresni, hanem minde­­nik csak ellenfelében. A felelősség terhét mindenik gondosan elhárította magától. A katholi­­kusok a protestánsok „eretnekségét,“ a protestánsok viszont a katholikusok „bálványimádását,” a magyar a német párt­ zsarnokságát, ez viszont a törökkel szövetkezett magyar párt konok­­ságát mondotta a romlás okául. Innét azon tünemény, hogy e mozgalmas korban aránylag igen sokan foglalkoztak koruk eseményeinek feljegyzésével ; de innét azon igen természetes körülmény is, hogy e korszak — mint bizonyos párthoz és felekezethez tartozó férfiak — a maguk szempontjából, többé kevésbé részrehajlók voltak a dolgok megítélésében, úgy hogy csupán csak egynek elő­adása után nem volna tanácsos indulnunk, így például Szerémi György emlékiratából a főne­mesek és protestánsok gyűlölete rí ki ; Zelmegh János a kath. papság elleni indulatot tanúsít; Forgách Ferenczet sokan zsémbesnek és igazságtalannak tartják; Kecsi Jánost alázkodónak, aki az ő fejedelmének bűneit takargatja; Brutus Mihály nem független, mivel pénzen fogadott ud­vari iró ; Székely István és Bellai Gáspár eretnekpártolók stb. stb. — Mindezen külömböző íté­letek lehetnek igazak, lehetnek alaptalanok ; de annyi bizonyos, hogy együtt véve hű képét tükröztetik vissza ama kornak, melyben az illető irók éltek és dolgoztak. A­hány párt, annyi külömböző felfogás.1 *

Next