Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1881

még inkább lekössem becses figyelmét a szükségesnek mutat­kozó további teendőkre nézve, tartozom a fentebb említett általános tervezet egyes életrevaló vezéreszméit felújítani. Erősen hangsúlyozva mondja a tanítóképzésre vonatkozó ezen alaptervezetben, a­melyet az esperességi közgyűlés vál­tozatlanul magáévá tett, — a nagytudományú szerző, hogy’ azért nem kívánhatja az esperesség a külön álló tanítóképző intézet létesítését, mert a nagy szakszerűségre törekvés tanító­ságra vállalkozó ifjaknál koruk következtében igen könnyen válik egyoldalú idomítássá (dressura), pedig kire kis gyerme­keink nevelése lesz bízva, arra életföltétel, hogy ne félszegen legyen bizonyos gyakorlati ügyességekre, melyek épen a nép­iskolai tanítás végzésénél szükségesek, idomítva, de maga ne­velve legyen. Mert mit mutat a tapasztalás ? Lehet a­ növendé­ket sok szakszerű ismerettel ellátni s ez alapon közérdekű gyakorlati ügyességre emelni; de ha nincs művelődésében odáig fokozva, hogy magát, szabad s önérzetes elhatározással szentelje egyéni hivatásának megfelelő tökéletesedésre s be­­végzettnek képzeli magát mielőtt a czéltudatos önképzést — mint a nemesebb élet fejlődésének szükségérzetét — erkölcsi jellemével egybeforrasztaná s következetesen űzné, benne oly félszeg embert nyerünk, ki nagynak gondolt szakszerűsége mellett sem válik be igazi tanitónak. Azért, ki komolyan fog­lalkozott a nevelés ügyével, az tudni fogja, hogy ha nem tűzetik a legmagasabb czél a képzendő néptanitó elé — még ha az nem mindenben és mindenkor éreznék is el, kivált hi­ányos berendezésű tanitóképzőkben, — azzal útja van egyen­getve a léha alkudozásnak, fél eredménnyel megeléglő kényel­­müségnek s az életben vagy sülyedni fog a leendő tanitó tudományos képzettség tekintetében a féltudósok közé, vagy — talán épen ennek következtében — nem saját géniussának, de legtöbbször roszul megválasztott tekintélyeknek szolgájává s uszályhordozójává lesz, s így lassan kint saját foglalkozása iránt közönyös lelketlen géppé válik.

Next