Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1922
I. Benka Gyula 1838—1923. Iskolánk ismét gyászba borult. A halál múlt évi dús aratása után intézetünk volt nagy tanférfiúi közül az utolsót, a legnagyobbat szemelte ki áldozatul. Benka Gyula, a szarvasi főgimnázium nyugigazgatója, rövid szenvedés után 1923. április 30-ának első órájában meghalt. Mint 24 éves, teológiát végzett ifjú került a szarvasi főgimnáziumhoz és tanítóképzőhöz, hazai és külföldi tanulmányaiból hivatásának nagy szeretetét, roppant tudást, minden szép, jó s igaz iránti, élete végéig nem lankadó lelkesedést, bámulatos tetterőt hozva magával. A munka volt éltető eleme. Tanított a főgimnáziumban, az evvel kapcsolatos tanítóképzőben és az 1864-ben megnyílt teol. tanfolyamon. Évtizedeken át küzdött aképző önállósításáért, míg végre 1907-ben elérhette, hogy ez intézet az egyházkerület gondjai alá kerülvén, a főgimnáziumtól független lett. De Benka nagy szelleme kincseit az iskolán kívül is pazarul szórta környezetére. Az egyházi, társadalmi életben kezdettől fogva tevékeny részt vett; lelkesség, sokoldalúság, lebilincselő s termékenyítő hatás jellemzi e ténykedését. A templomi szószékről hatalmas szónoklatokat, a kulturális összejöveteleken magasan szárnyaló beszédeket, szellemes felolvasásokat tartott. A zenei életet ő teremtette meg Szarvason. Egyéniségét oly köztiszteltté, szeretetté tette, hogy midőn 1884-ben Tatai István, a főgimnáziumnak nagynevű igazgatója nyugalomba vonult, az intézetnek akkoriban sok kiválóan jeles tanára közül a fenntartó egyházmegyék bizalma őt emelte az igazgatói székbe a közvélemény egyhangú helyeslésével. Mint igazgató kibontakozva az iskola szűkebb működési köréből nevét a hazában ismertté, ünnepesdé tette az egyházi és tanári közgyűléseken való szereplésével és irodalmi tevékenységével. A szarvasi két intézet történetére vonatkozó, továbbá bölcsészeti s nevelési kérdéseket tárgyaló mélyreható dolgozatai összegyűjtve köteteket tennének ki. Igazgatósága idején a szarvasi főgimn, az országnak legjobb hírnévnek örvendő protestáns intézetei közé emelkedett. 46 évi működése után nem kimerülése, hanem hanyatló látása kényszerítette a nyugalomba vonulásra 1908-ban. De csak az iskolától vált meg. Pihenése óráiban kitárta szellemének még rejtett kincseit, százakra menő értékes zeneműveket, dalkori letéteket alkotott, gondolatokban gazdag költeményeket, tartalmas vezércikkeket írt egyházi és társadalmi folyóiratokba. Érdeklődött minden nemes cél, minden mozgalom iránt, amely hívatva volt Szarvas fejlődését bármi tekintetben előbbre vinni s e mozgalmaknak számos alkalommal személyes vezetésével erős lendületet adott. Szellemi frissességével, ifjút is megszégyenítő lelkesedésével 85 éves korában is bámulatra ragadta egyházi vezérférfiainkat, akiket mint a helybeli Ev. Szövetség elnöke üdvözölt városunkban. Tanári működésében — mint maga vallja — a katedrán, a társadalomban, a tanulóifjúság előtt s tanártársai körében ember, protestáns s ma-