Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1926

Dr. Melich János gimnáziumi felügyelő üdvözlő beszéde. (Elmondotta Korim Kálmán vallástanár beiktatása napján, 1927 február 3-án.) Nagytiszteletű Uram! Üdvözlöm Önt, mint immár gimná­ziumunk tanári karának de jure is tagját. Amidőn ezt teszem, s működéséhez jó egészséget, törhetetlen munkakedvet s munkájára Isten áldását kérem, nem mulaszthatom el, hogy néhány szóval meg ne emlékezzem az Ön megválasztása körülményeiről, s ezzel kapcsolatban meg ne emlékezzem azokról a reményekről, amelyeket az Ön munkásságához fűzünk s szóvá ne tegyem azokat a teen­dőket és feladatokat, amelyeknek teljesítésétől reményeink valóra válását várjuk. Amint bizonyára értesült, pályázati hirdetményünkre tizenegyen jelentkeztek. A tanári kar, s utána a felügyelő bizottság gondosan áttanulmányozta a pályázati folyamodványokat, úgyszintén mellék­leteiket. Nagy körültekintéssel tájékozódott a pályázók személyi körülményeiről, egyéniségükről, rátermettségükről, s örömmel állapí­totta meg, hogy a pályázat kitűnően sikerült. Lelkészi karunknak valamennyi pályázó tagja kiváló értékű, jeles képzettségű férfi s bármelyiküket is választottuk volna meg, meggyőződésünk, hogy gimnáziumunk nagyértékű­ tanári karába mindegyikük méltóan illeszkedett volna bele A választás tehát nehéz, súlyos probléma elé állított bennünket. Mégis, mikor a felügyelő bizottság választása Nagytiszteletű Uramra esett, az Önről szerzett referenciákban látta legjobban biztosítottnak azoknak az eszményeknek a megvalósítását, amelyek megvalósítása a vallástanár szent kötelessége. Ez eszmé­nyeink közt ott lebeg az is, hogy mi Öntől nemcsak azt várjuk, hogy ifjúságunk lelki művelődését evangélikus valláserkölcsi irányban vezeti — hiszen ez az Ön élethivatása —, mi Öntől várjuk azt is, hogy az evangélikus öntudatot a meggyőzés erejével olyan irányban teszi tudatossá ifjúságunkban, hogy az ne tegye őket türelmetlenné másokkal szemben, ne tegye őket a XVI. század ideálja értelmében felekezeti emberekké, mégis ez az evangélikus öntudat legyen bennük annyira intenzív, hogy evangélikusságukban semmi körül­mények között ne tántorodjanak meg. Kétségtelenül bebizonyított igazság, hogy a legtöbb ember lelki világát, vezető eszméit, leendő világnézete alapjait gyermek- és ifjúkorában a szülői ház és az iskola kristályosítja ki. Ez igazság

Next