Református Kún-Kollégium, Szászváros, 1909
A Gimnázium. I. Nietzsche erkölcsi értékelése és a keresztyénség erkölcsi elvei. 1. Abban az irtó hadjáratban, melyet Nietzsche „az értékek átértékelése“ címén a jelenben uralkodó értékek ellen viselt, a legszenvedélyesebb és legkitartóbb támadások a keresztyén erkölcsi elveket érték; legmérgesebb nyilait ezek ellen kovácsolta, legmaróbb gúnnyal ezeket ,pellengérezte ki, a pörölynek, mellyel bálvám okát készült ledönteni, legsúlyosabb csapásai ezekre viharoztak. Sem mintha nyilai nem keresték volna fel mindazt az értéket, amit az emberiség a jó, igaz és szép jelzőivel illet, vagy mintha kezdettől fogva egyenlő gyűlölettel nézett volna arra a történeti complexumra, melyet a keresztyénség jelent. Csak fokonként alakult át ellenséges érzülete azzá az izzó gyűlöletté, amely élete végén a keresztyénséget az emberiség legnagyobb szégyenfoltjának kiáltotta ki. De a csira, melyből e gyűlölet fakadt, oly mély és szívós volt, hogy nemcsak a kér erkölcsiség fokozódó megvetését táplálta, hanem alkalmas volt arra is, hogy Nietzschében azt a nézetet érlelje meg, hogy a keresztyénség foglalata és gyökere mindannak a mételyező értékelésnek, mely az emberiséget lealacsonyította. Innen a fokozódó szenvedélyesség a Menschliches, Allrumenschliches fölényeskedő nyilazásaitól az Antichrist türelmetlen élet-halál harcáig. Ez az ellenséges indulat, amely Nietzsche viszonyát a keresztyénséghez kezdetben öntudatlanul, később öntudatosan befolyásolta, döntő fontossággal bír Nietzsche egész életműve megértésére és becslésére. Nietzsche művében, mely az egyéni és társas értékelések teljes felforgatását hagyta problémául korunkra, a legfontosabb rész az erkölcsi értékek kérdése, s minthogy kultúránk minden finom szálacskájával a kor erkölcsi elvek gyökereiből táp-