Katolikus gimnázium, Szatmárnémeti, 1872

I. XIV. I­ajos mint a Habsburgh­áz és Magyarország megmentőj­e. A franczia királyok politikája, valahányszor csak tehették, mindig arra volt irányozva, hogy meggyengitsék a római német császárok hatalmát s megdöntsék a német birodalmat, mely­nek parancsolni ők maguk szerettek volna. Hajthatatlan makacssággal űzte ezen politikát XIV. Lajos és pedig annál feltűnőbben, mert hadi erővel és pénzzel korlátlanul rendelkezett s az ő terveinek sikerültére szintúgy a terréztéren, mint vesztegetés által a császár környezetében bizton számított. S mégis, ki hinné, saját jelleménél fogva és saját számítása ellenére ő volt az eszköz a fensőbb hatalom kezében, melynek a Habsburgház az ő hatalmának és tekintélyének megtar­tását köszönhette , a­mit az előadandó tények által bebizonyítani lesz feladata ezen értekezésnek. I. I Ferencz franczia király (uraik: 1515 — 1547.) zúdította ellenünk a török hatalmat. Mint V. Károlynak, (ki 1520. nyerte el a császári koronát), engesztelhetlen ellensége már 1524. küldötte követét Frangipán Jánost, Konstantinápolyba, hogy barátságot és szövet­séget kössön Szolimánnal a Habsburgok hatalmának megfékezésére. Következő évben, hogy Pavia mellett megveretett s Károly császárnak foglya lett, a szultántól várta az ő ügyeinek jobbrafor­­dultát, ki elég eszélyes volt hasznára fordítani a keresztény fejedelmeknek szerencsétlen viszál­­kodását. Szolimán irata, Ferenczhez, mely a parosi állami levéltárban őriztetik, következőkben van fogalmazva : „(ISTEN !) A Magasságbelinek kegyelméből (kinek hatalma tiszteltessék és dicsőittessék mindörökké, és kinek isteni igéje magasztaltassék!). A profétálás égi napjának, a patriarchák csillagzata főcsillagának, a prófétasereg fő­papjának , a szentek serege vezérének, a legtisztább lelkei Mahometnek (kivel az Isten áldása legyen és az üdvösség) áldásokban bővelkedő csodái által. És a négy jó barát szent lelkeinek oltalma alatt, a­kik Abu-Bekr, Omar, Osman és Al, (hogy az Isten áldása legyen velük!). Shah - Sultan - Suleiman - Khan a mindenkor diadalmas Selim - Khan fia. En, ki vagyok a szultánok szultánja, királyok királya, koronák osztogatója a világ fejedelmeinek, Istennek árnyéka a földön, a Fehér és a Fekete-tenger, Rumida és Anatólia, Karamania, Rum ország (felső Armenia), Zurkadinje tartomány, Diarbekir, Kurdistan, Azer­­bajdzsán (Media), Adzsem (Persia), Cham (Syria), Aleppo, Egyptom, Mekka, Medina, Jerusalem, Arábia és Yemen összes vidékének, azonkívül számtalan más tartományoknak csá­szára és felséges ura, melyeket az ő diadalmas hatalmuk által meghódítottak dicsőséges elődeim és felséges őseim (hogy az Isten környezze az ő világosságával hitöknek nyilváníttását!) , hason­lóképen felséges ura számos tartományoknak, melyeket az én dicsőséges felségem alávetett az én lángoló pallosomnak és diadalmas kardomnak, én Szelim szultánnak, Bajazid szultán fiának fia, Shah - Sultan - Suleiman - Khan, Keked Ferencz , ki Francziaországnak vagy királya! A levélből, melyet udvaromhoz, a királyok menedékéhez intéztél bizalmas embered, Franki­pán által, bizonyos szóbeli közlésekből, melyeket rá bíztál, megértettem, hogy az ellenség uralkodik a te országodban, hogy te jelenleg fogoly vagy,­­s hogy te segélyt és támo­

Next