Századok – 1948
Andics Erzsébet: Elnöki megnyitó 1
51593 ELNÖKI SZÉKFOGLALÓ A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 1949 MÁRCIUS 27-I KÖZGYŰLÉSÉN A Magyar Történelmi Társulat újonnan megválasztott vezetősége teljes tudatában van annak, hogy milyen megtisztelő és egyben nehéz és felelősségteljes feladatok előtt áll. A Társulat több mint nyolc évtizedes múltra tekint vissza és ezen hosszú munkássága alatt több történeti korszakot átélve, a magyar kultúrának jelentős szolgálatokat tett. Az újonnan megválasztott vezetőségtől mi sem áll távolabb, minthogy a Történelmi Társulat munkájának bármilyen értékes tapasztalatán, bármilyen maradandó eredményén magát könnyelmű, vagy fennhéjázó módon túltegye. Sokat tanulhatunk a Társulat munkájából, hogyha fennállásának első korszakát nézzük, amikor a Magyar Történelmi Társulat — közvetlenül a kiegyezés után — megalakult és amikor olyan jeles magyar történészek, mint Horváth Mihály, Thaly Kálmán és mások irányították munkásságát. E korszakban a Társulat hatalmas anyaggyűjtő munkát végzett és ugyanakkor sikeresen valósította meg azt a célkitűzését, hogy „a történetkedvelők egész seregét hozza érintkezésbe" a történelmi „adatokat bíráló tudományos törekvésekkel", értett ahhoz, hogy a nemzeti társadalom aránylag jelentékeny rétegeit bevonja ebbe a munkába, szoros kapcsolatot teremtsen velük, együtt éljen és fejlődjön azokkal. A Társulat életének második korszakában, a XX. század elejétől kezdve ez a szép hagyomány, sajnos, már kiveszőben volt. Kétségtelen azonban, hogy ettől a korszaktól is tanulhatunk, mégpedig magas szakmabeli tudást, fejlett történelemkutató technikát és módszereket, szigorú kútfővizsgálatot, legalább is a részletkutatásoknál. Mindezek elismerése mellett ugyanakkor meg kell állapítanunk, hogy sajnos, a magyar történelemtudomány, más honi tudományágakkal összehasonlítva, aránylag kevés maradandó, ma is értékes és követésre méltó hagyományt hagyott hátra számunkra. Tudjuk, hogy a hivatalos történetírás mindig és mindenütt az uralmon levő osztály féltve őrzött monopóliuma. Olyan országban, mint aminő az 1945 előtti Magyarország volt, ahol a történelmi fejlődés következtében nagymértékben anakronisztikussá vált kivált- Lásd a M. Történelmi Társulat alakuló üléséről szóló beszámolót,„Századok" 1867. 16. o.