Századunk, 1838. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)

1838-05-30 / 35. szám

tudná, kiért. ’S ha talán fél esztendő múlva első alispánjában zsarnoki hajlandóságot, a’ tiszti kar ki nem állható korholásokat, gáncsoskodásokat, részrehajlást, szóval mindent, csak tudományt, igazságszeretetet ’s egyéb jeles lelki tulajdonokat nem talál, kérdezi: valljon ezen emberért küzdöttem e hat hónap előtt? — Azért ám, de már késő, el kell várnia a’ három év’ végét. — Ez egy részletes és minden nagyítás nélkül előadott eset is lehet. Valljon tanácsos e tehát olly gyülekezetekben, hol a’jelenlevőknek, csak igen keveseket kivéve, a’ szabadságról ’s egyenlőségről a’ legvastagabb képzetök van, e’ tárgyakról, vagy inkább képzeményekről összevissza demonstrálgatni, vitatkozni? Az ellen, hogy kiki beszéljen, mit akar, „csak ne sértsen senkit“, semmi kifogás sem lehet akkor, ha a 'sértsen szó illő legszélesb értelemben vétetik : t. i. hogy a’ beszélő se törvényt, se embert, nem csak tüstint érezhetőleg, de még erkölcsi képen se sértsen meg úgy, hogy az legott vagy valaha tökéletlenebbé tétessék, ’s a’ nem is gyanított sértés’ következményit soha se legyen kénytelen érezni. — De ha valaki nem igazat mond, ha szavaival álhitre veszi embertársait, bizonyosan megsértette azokat, jóllehet tán szép szavakkal csiklandozta is füleiket ’s látható káros következményekre egyelőre még okot nem adott. — Ki tudja, hol és mikor kelend ki a’mag, mellyel szeles időben vetünk? ’s pedig szeles időben vetőhöz hasonlít, ki igazat, nem-igazat, okosat és fonákot, hol és mikor tetszik, kénye kedve szerint összevisszapapol. — Nem „érdektelen a’ vélemények’ következményét tekintve“ az, valljon meggyőződésből beszél e valaki, vagy nem? Ez is, az is hinthet veszedelmes, de hinthet üdvös eszméket ’s elveket is, ’s itt az tekintendő legelőbb is, valljon a’ köz és magányos érdek’ ’s jóllét’ tekintetében üdvös e, vagy veszélyes a’ dolog, tárgy, szellem, vagy azon akárminő névvel nevezendő mi, mellyről valakinek meggyőződése van, vagy nincs, ’s miről meggyőződéssel vagy e’ nélkül vitatkozik? Az pedig kétséget sem szenved, hogy ki meggyőződésből szól, nagyobb hatással bír hallgatói’ lelkére és szivére mint az, ki a’ nélkül beszél; mert annak közönségesen erősb alapjai vannak, mellyekre szavait építi; érettebb, rendezettebb okai, mellyekkel beszédét támogatja, több forrásai, mellyekből okait ’s alapjait merítheti; midőn az, ki meg-nem-győződésből szól, akaratja ellen is "kitörő habozása, el nem fojtható ingatagsága által könnyen ’s nem akarva is elárulja, hogy mást érez lelkében mint miről nyelve szól, ’s annálfogva többnyire süker nélkül vesztegeti szavait, kivált értelmes hallgatóira. Én tehát a’ jó ügynek mindig azt óhajtom, vajha minél több meggyőződésből beszélő szónokai legyenek! Igaz, azt szoktuk ma már tekinteni— de nem tudom, minden szükséges megfontolással e? — hogy mi és mikint, ’s nem egyszersmind azt is, ki által vitattatik. — Ha van, ki valódi benső örömmel hallgat egy okos , ifjú szónokot, ki ,,hallgasson“-t kiált egy agg csevegőnek, az vagyok én is; de megenged a’ Válasz- t. írója, ha egy, szellemi tehetségekkel, gyakorlati ismeretekkel ’s elegendő nyugalommal biró aggastyánt minden esetre örömestebb ’s nagyobb figyelemmel hallgatok, mint egy ábrándos, kevés, leggyakrabban épen semmi tapasztalással sem birós becsvágytól izgatott suhanczot. Ama’ felől kezeskedik hoszú élete, nyugalma, hogy legalább empyricus dolgokról okosan szólhat ; erről ábrándozása, hevessége, hogy kört, négyszögöt összevissza kuszál; amaz, ha mást nem, jó tanácsot adhat; ez legfölebb is csak trücsköket szöktethet ki ’s be fejemből. Tapasztalhatta továbbá a Választ. szerzője maga is, hogy a’ nép tömege általában jobban figyel egy meglelt, idők’ viszontagsági közt őszbeborult s annálfogva érettebbnek, okosabbnak tartott férjfiúra, mint egy ábrándos, szökdécselő ifjonczra; ’s minthogy a’ viták nálunk már nem csupán ’s nem mindig értelmes körökben folynak, hanem, mint már érintém, sokak által a’ tömeg közzé is átvitetnek, épen nem érdektelen a’ vélemények’ ’s vitatkozások’ következményit tekintve , mi és mikint; hanem arra is kell ügyelni, ki által vitattatik e’ vagy ama’ vélemény; annál is inkább, mert ha ősz és ifjú egyiránt okosan beszél, inkább hat amaz ennél, mivel az saját tapasztalatival is támogathatja szavait, mit ez alig, vagy épen nem tehet; az végre teljességgel nem érdektelen, ha szellemi tehetségekkel, gyakorlati ismeretekkel és elegendő nyugalommal biró férfiak, vagy pedig ábrándos, kevés tapasztalatú ’s heves ifjaktól származnak ’s vezéreltetnek e a’ viták ’s véleményi pártok? mert hogy azoknál érettebb, okosabb, alaposabb gondolatok ’s elvek szolgálnak a’ vitatkozásokra tárgyul, ’s hogy azoktól a’ vélemények’ vezérlésében nagyobb óvakodást, előrelátást ’s mérsékletet várhatunk, mint emezektől, azt csak az nem hiszi, ki a’ fényes nappalt a’ sötét éjtől lelki szemeivel megkülönböztetni nem képes. Nem áll továbbá, legalább vallási ’s politikai tekintetben nem, a’ Választ.írójának azon állítása, hogy ,,a’ viták bármilly ösztönből, bárkitől, bármikint eredjenek, károsak nem lehetnek.“ Ezt megczáfolják a’ világ’ minden korának, minden nemzetének történetei. — A’ viták vélemények’ különbözéséből erednek, ’s azon természeti ösztönből, mellynél fogva másokat saját véleményünkre bírni akarunk ; minthogy pedig a’ vitatkozók’ veszélytelen szóharczoknál nem állapodnak meg mindörökre, hanem igen gyakran tettekre is kerül a’ dolog, ’s hol szóval előadott okok nem sikerülnek, ott végre argumenta ad hominem használtatnak, ezek pedig legalább azon korra ’s nemzedékre nézve, mellyben történnek, károsak lehetnek: önkint következik, hogy káros lehet az ok is, mellyből e’ teltek erednek. — Vallási vitákról szólani nem akarok ; ezekről az ikonoklasták vitái elegendők az idézett állítás’ helytelenséginek bebizonyítására, hanem elfeledte e a’ t. válaszoló úr, hogy minden politicai forrongásnak, polgárháborúnak és zendülésnek első ’s egyetlen csirája a’ vélemények’ különbözésében ’s az abból eredő vitákban gyökerezett? — Mi szülte a’ magyarnak a’mohácsi vérnapot; mi Olaszországban a’Ghibellek’’s Guelfek’ népemésztő harczait; mi Robespierre’ nyaktilóit ’stb. ? — vagy ezek nem voltak tán káros következményei a’ különböző véleményekből eredeti vitáknak? De hiszen, utána veti ez állításának azon egy esetet, mellyben e’ viták, ítélete szerint, veszedelmesek lehetnek; ez esettől pedig félni, nálunk legalább oka ’s adatai nincsenek ; sőt a’ vitatkozások’ mostani szelleme mellett nem is félhet. De még akkor sem tartaná azokat veszedelmeseknek ’s károsoknak, ha közöttünk a’ legérdekesb kérdések iránt véleményi pártok keletkeznének; ’s erre például Europa’legműveltebb tartományát (nyilván Angliát?) hozza fel. — Itt önmagával ellenkezik, midőn előbb lehetetlennek mondja, hogy a’ viták bármi tekintetben is károsak legyenek; ’s aztán esetet hoz fel, mellyben mégis veszedelmesekké lehetnek , hacsak tán szerinte a’ káros és veszedelmes szavak’ jelentései egymástól lényegesen nem különböznek? Arra pedig, hogy ezen egy eset be ne álljon , nem elég a’ dagadó folyam’ csilapítása, mi közönségesen csak halálba kerülő erőködéssel történhetik meg, hanem a' serkedő patak’ irányát kell szemüggyel kisérni, miszerint széles folyammá növekedtében ágya olyan legyen, hogy partjai közt áradás és annálfogva vész nélkül haladhasson. Egyébként pedig egy ’s a’ legműveltebb tartományról minden 's kivált kevésbbé műveit országra, mint p. o. a’ miénk, következést hozni nem elég, de józan logica szerint nem is lehet; ’s hogy a’ viták mostani szellemében sem birhatunk egész nyugalommal, pél-