Századunk, 1838. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)

1838-02-23 / 16. szám

mielőtt erre csak egy darab honi vas használható volna. Illy mó­don sok év' jövedelme már előre elpazaroltatik, habár ezáltal a' tőkebirtok nagyot szenved, vagy épen idegen kezekbe folyandis; csakhogy mindenhez jussunk, a’ mivel mások bírnak, sőt még szebbekhez mint ők. Hogyan ne higyjék illymódon mindenütt, hogy gazdagok vagyunk, úszunk a’ pénzben és javakban, mig adóságaink naponkint szaporodnak, és minden órában látjuk, mint foly pénzünk külföldre, birtokunk pedig ny­ereségleső pénzhaj­­hászok’ kezeibe, nekünk semmi nem maradván hátra mint fáj­dalommal elmondani: ,,a’ magy­arok gazdagok voltak ; de gazdag­ságukat sem használni sem megtartani nem tudák , szerzésről pedig és gyarapításról épen sehol sem volt szó.“ Eszközök a’ gazdagodásra bőven áldott országunkban mégis csak termesztés , ipar és kereskedés volnának. Tekintsük most, mint használjuk e’ forrásokat, mit merítünk belőlök? „Mindent“ — fognak sokan felkiáltani — „mert nincsenek e finom juhaink, vál­tógazdaságunk­, eleségtermesztésünk, telivér ménünk, lóverseny és rókavadászat, egyesületeink, gőzhajónk, czukorgyáraink ’stb. ’stb. A’ Duna már megnyittatott, a’ kereskedés következend.“ — Mind­ez részint igaz. De ne kíméljük a’ fáradságot, a’ dolgot egy kissé figyelmesebben megtekinteni és előítélet nélkül meg­vizsgálni. A’ művelés — a’ földéről beszélek, mert a’ lélekéről, melly­­nek mindent meg kell előznie, itt szólni sem akarok — legfőkép abban áll, hogy a’ rétek’ és földek’ czélszerű "használása és el­oszlása által a' mezei gazdaságból lehető legnagyobb hasznot húz­zunk, ’s a’ szántás-vetés, marhatenyésztés, erdőművelés közt a’ helybeli körülményekhez szabott aránytartás mellett a’ termesz­tésben, a’föld’ czélszerű művelése, mocsárszáritás, a’ vizeknek árthatlan határok közzé igazítása, külföldi növények’ tenyésztése stb. által, a’ szükségre, kényelemre és kedvtöltésre megkívántabb czikkek’ mennyiségi és minőségi kitelhető maximuma állíttassék elő. Csak egy pillantatot hazánkra, ’s könnyen átmérhetjük annak termesztési művelését. Hogyan is viruljon a’ szorgalom a’ földmű­veléssel és marhatenyésztéssel foglalkozó olly népnél, hol az adók nem a’ föld’ terjedtségéhez és minőségéhez, hanem egyedül a’ marhák’ számához mérvék, következőleg az iparkodó mindig nyo­­matik a’ tunya’ hasznára. — A’ csekély árok továbbá nem világos tanúságai e a’ szorgalom’ hiányának? Hogyan haladjon így a’ művelés előre? —Földművelés és népesedés minden ország’ legfőbb gyámolai; minden használatlan darab föld egy minus a’ lakók’ szá­mára nézve*). Ha tehát most Magyarország’ népességét tekintjük 's annak legszámosabb osztályát vesszük vizsgálat alá, látjuk, hogy a’ magyar földműves majd mindenütt először a’ szükségesről gon­doskodik, legfelebb annyit termeszt, mennyi családja’ tartására és adóinak lerovására megkivántató. Eltikkad, ’s ennek következése a’ restség ! — A’ köz ember rend szerint kenyérért dolgozik. Ha egy nap annyit érdemel, hogy többeken által élhet, akkor nyug­­napokat enged magának, mellyeket különben is nagyon szeret; ’s ez a’ munkás’ átmenetele a’ koldusbotra. — A’ vagyonosb és ma­gasabb osztályok közt több birtokos emelkedett ugyan jószágaiban a’ szorgalmasabb gazdaságvitelre, ’s közülök sokan a’ külföld’ leg­jelesebb mezei­­ gazdáival mérkőzhetnének, de hova forduljanak termesztményeikkel, ha a’ kereskedés és közlekedés hiányzik, fő­­képen pedig a szorgalom? Mert mi egyéb a’ szorgalom ez érte­lemben, mint a nyers termesztmények’ mesterséges nemesítése és kidolgozása? Felosztatik ez mezőgazdasági szorgalomra, mű­­iparra s végre kereskedésre. Mind ehhez azonban technikai tu­domány, tanultság, ipar és közlekedés szükséges; egyedárussá­­gok pedig a’legbiztosabb eszközök minden szorgalom j elölésére; ezek mellett a’ rész rendőrség, lassú igazságszolgáltatás, akadályo­zó kiváltságok ’stb. Mert mire használna a’ szerzett birtok, ha a’ szerzemény nincs biztosítva az ellen, hogy haszonvételében nem akadályoztatunk, vagy ha igazságos követeléseinket adósainkon kellő időre meg nem kaphatjuk? Az első a’ rendőrség’kötelessége, második a’ gyors igazságszolgáltatásé. — Hogy gyárakat állítsunk fel, minden előtt Deucalion’ mester­ségével kellene bírnunk, mert népességhiány miatt sehol sem lehet illő bérért kapni munkásokat; ezen felül különösen olly helyet kellene választani, hol mind az élelem- mind a’ tűzszereket olcsón kaph­atnók, mert — még népes vidékeken is — csak ezek által eszközölhetni olcsó munkabért. — Virágzó kereskedéshez, mint a’ gazdagság’ legdúsabb forrásához 's a’ művelés’ és szorgalom’ rugójához, minden előtt nyers anyagok’ termesztői kivántatnak; azután azok’ kidolgozói: kézművesek,gyárosok, művészek; továbbá kereskedők és kalmárok; végre emésztők. Ezen osztályok’ egy­­m­áshoz’ helyes irányából alakúl a’ belső és külső kereskedés ’s ez által az ország’ jóléte. Ha a’ termesztők annyit képesek előállítni, hogy minden polgárrend’ táplálása mellett még fenmarad annyi, hogy a’ kézművesek kidolgozásra eleget találnak, ha e’ mellet még emberek vannak, kiknek elég pénzök, hitelök és bátorságuk van, mind a’­’nyers termesztméyekkel mind a’ gyárművekkel a’ bél­és külföldet ellátni, ennek nem csak jólét, hanem gazdagság lesz szükségkép természetes következése. Olly országban azonban, hol a’ termesztők’ száma és termesztményeik’ menynyisége igen nagy, a’ kidolgozók’száma pedig olly csekély, hogy a’ nyers termesztmény’ feleslegének legnagyobb részét ki kell vinni, melly mint drága gyármű fog visszahozatni, ott ugyan gazdagságról nem lehet szó. Hol végre a’ nyers termesztmények is csak olcsóságuk és nem a’ külföld’ rászorulása miatt vitetnek ki, a’ mellett pedig a’ kereskedő­nek nyereségre kevés módja és kilátása van, hogy a’ kivitelt ma­gára vállalja, míg a’ behozatal nem csak a’ kényelem’ és fényű­zés’ czikkelyeire, hanem a’ legmindennapibb szükségekre is kiter­jeszkedik, ott csak szegénységet várhatni gazdagság helyett. ’S valóban honunk e’ helyzetben van. A’ belkereskedés, melly­­nek a’ külsőt meg kellene előznie, csekély, mert igen kevés népes városaink vannak *) 's még ezek közt is csak rész utak által tar­­tatik fel a’ közlekedés. — A’ csekély szállító-kereskedés Moldva és Oláhországból ’s a’ többi török tartományokból rósz közlekedés által tetemesen nehezítve van; a’ külföldi kerekedés pedig majd kizárólag csak nyers termékekre és néhány gazdag egyedárus kezeire’ szorítva, szüntelen ugyanazon akadályokkal kénytelen .) Ezen állítás illy föltétlenül el nem fogadható, minthogy a’ túlnépe­sedésnek igen gyakran mutatkoznak rész­eredményei. Még a’ szor­galom’ feleslegessége is lehet ártalmas valamelly országnak, mint ezt a’ szűk élet sok gyárvárosokban bizonyítja. Igy Anglia is ve­szélyben van, hogy a’ műszereknek a’ szárazföldön leendő nagyobb elterjedése által igen elágazott kézműködésének áldozatává lesz. ..’ sz­erk.­­) Népes városok és helységek nem hiányzanak ugyan nálunk, sőt ebben több virágzó külországgal mérkőzhetünk. Budapest testvér­városunk nagyobb népszámmal bír, mint Bécsen és Berlinen kívül .Bármelly német főváros, Debreczen népesebb Stuttgardnál, sőt Po­zsony­, Szeged, Szabadka és még Kecskemét is több lakót számlál, mint Vü­ürtemberg’ fővárosa; Csaba falunknak épen annyi lakója van mint Manheimnak, ’s olly helységünk, melly Carlsruhnál több népességgel bír, húsznál több van; a’ kisebb német fővárosokat pedig mezővárosaink és faluink közül százak meghaladják. Ellenben a’ legkisebb —5­0­0*000 lakót számláló — német város több műipar­­ral, kereskedéssel és szorgalommal bir, mint— fővárosunkat és legfelebb két három más városunkat kivevén — Magyarország’ bár­­melly néptömött helysége. Nálunk kevés az emésztő, ’s ettől függ minden, ha élénk belkereskedést óhajtunk. A­ szerk.

Next