Századunk, 1838. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)

1838-10-25 / 86. szám

Levél töredékek. 1. O! o! Ho! ho ! So! so! Rococo! Saphir. Minapi együttlétünk’ alkalmával elég hoszan beszélettünk a' jelenkori hírlapjainkban divatozó criticáról, a’ színházról, Egressyről, Szentkirályiról és Bajzáról. Vélekedésemet ezen homogeneo-heterogeneus tárgyak iránt részint meg is mondtam, és tetszvén véleményem, feltettem magamban, hogy bővebben is közlendem veled időről időre csekély nézeteimet. Örülni fogok, ha ezeket méltánylod, csak arra kérlek, ne nézzed leveleimet criticának, vagy tán a s­zajgásokra feleletnek, mert ki győzne vagy akarna ezekre felelni ! Igazán mondva, sajnálnunk kell az időnkbeli újságolvasó közönséget; kérdezed miért? mert egy negyed része minden hírlapi számnak nem critica, nem újság, hanem gúny­írások és rágalmazások. Primo loco candidálom illy formán az Al­tenaenmot. Ha tartod ezen hírlapot, tudom, magad is helyben hagyod állításomat. Farkács Tamás’ levelei, ezen alacsony stílusú kar­­czolások, méltán szülnek haragot és megvetést. Mi egyik fő tárgya az Athenaeum S­zajgásinak? Pest vármegye színházat épített, béne! Készen állván a­ színház, Bajzát igazgatóvá tette: o! o ! — Bajza nem igen gon­dolt az igazgatósággal, mert ehhez nem értett (ez nem gúnyo­­lás, hanem tettel bebizonyított igazság): ho! ho ! — Bajza’ el­­távoztával Szentkirályi lett igazgató: so! so! — De most Bajza állott elő, és addig kritizált,­ míg Szentkirályi ezt méltán megunta és leköszönt: ez már rococo! Ezen a pontról egyenkint fogom nézeteimet közleni, de elébb csak egy szót a­ színházról. Pest vármegye a’ színházat bő adakozásokból, sok vitatás közt felépítette. Készen állván ez, ezen uj coloniát meg is né­pesítette. Hogy olly színészeket kellett volna szereznie, kik jók, tökéletesek, szóval, a néző közönség minden kívánaténak meg­­felelhetők, természetes. De ezt Pest vármegye akarta is; hogy nem sikerült, róla nem tehet. — Kár, hogy színészink’nagyobb része, kiknél a’ tehetséget olly örömmel látjuk tü­nedezni, majd mindnyájan o­lyanoknak vélik magukat, kiknek már tanulniuk semmit sem kell, azt képzelvén, hogy a’ művészség’ legfelsőbb polczát már elérték. Barátom, ez tőlem nem üres állítmány, mert példát tudok és mondok rá. Egy sok tehetségű fiatal magyar színész Bécsbe jött, hogy itt az udvari színház’ mestereit tanulja. Bécsben lévén, összejött egy úrral, kinek nem a’ legszebb tanul­­ni-vágyását mutatta, azt állítván, könnyen vállat vonítva, hogy: „Bizony a' bécsi udvari színészek jók, helyesek! A regisseur­­rel is megismerkedhetném­ — mondá továbbá’ magyar színész­ és így a’ 'próbákon is jelen lehetnék, de erre nincs szüksé­gem; csak az előadásokba járok majd“ és 'olt is 'agy úszói. Már most azt kérdem, mit gondol az illy színész magáról ! A’ próbákon tanulhatott volna legtöbbet, de ez neki nem kellett. Vagy egy Lowe-től, Laroch­etól nincs mit tanulni ! Ez a’ fő hiba, édes barátom! É s mig színészeink illy prin­cípiumokkal mennek utazni, bizony nem tanulnak semmit is, sőt kai a pénzért, mellyet illy útra költenek ; de ez még nem minden: mert az illy forma nézeteikkel nevetségesekké is teszik a’ külföl­dön az úgy is rosz hitelű magyar színészetet. — És minek következése ez?­­A’ fii criticusok színdarabokat akarnak csak, és az operára kígyót,, békát kiáltanak; pedig jobb volna az operánál maradni, hol külföldi tag is használható, ’s mellyet könnyebben leh­et ala­­pítni, mint a’ szavaló, bár remek darabok’, mond­uk, csak kö­zépszerű előadásával nyomorgatni a’ szegény publuum­ot, m­elly a szomorújátékok’ előadása’ alkalmával sir ugyan , de pénzé­ért, mellyet hiába kiadott. De ez tettleg is beválásul. s nem üres a’ színház, ha egy eredeti dráma vagy szomorújá­ték adatik? Azonban én ezzel nem c­élzok csupán drámaíróinkra, mert Calderon, Knowles ’stb. is így járnak; és valljon miért? mert az illy darabok a’ középszerűségen is alól adatnak, mert színészeink tanulni nem akarnak ’stb. Valahányszor azonban daljáték kerül a’ színpadra, a’ ház tele van, az előadás tetszik; kérded ismét, miért? mert az előadás mindig jobban sikerűl, nem lévén egyedül magyar színészekre szükségünk ; noha ezt nem úgy értem, mint­ha az operában a’ magyar színész kizárólag nem volna használ­ható, de nemesíteni kell jó, már ismert operistákkal, m­elly egy­velegből később jó ’s tiszta magyar társaság fog valni. De ennek az Athenaeum ellenség­e­ vagy azért, mert ekkor a’ hős-és szomorú­ szindarabok hátrább állanának, ’s természetesen ezeknek h­at is ; vagy mert nem rágalmazhatván az operát , ki­fogynának az athenaeumi zajgások — nem volna tárgy, és igy mit ima az egyik szerkesztő? Lássuk tovább, hogyan kellene még színházunkon segíteni salva opinione Bajzaiana. fioroen. (Fi)ijlatása követ­ke­z»’ k ) rÉszrevétel az Athenaeum’ 211k sz. foglalt: „Falusi pap’órája*' czim­ű elbeszélésre. Az Athenaeum’ és Figyelmesé* figyelmes olvasója rég sej­­díthette ez ikerlapok’ tisztátalan irányát. Vezérelvül tűzvén ki szerkesztői „Az ész az Isten“-t, mintegy zászlót emel­­tek minden auctoritás ellen, ’s azért egy olly munka sem volt szerencsés a’ Figyelm­ező’ koszorúját vagy dicséretét megnyer­ni, m­elly különösen a’vallás , egyház s egyházi rend igazsá­gos védelmét, az ál-szabadság’ ’s szabadelműség’ korlátozását tárgyazta. Sőt az Athenaeum tzikkelyeket közlőtt, mellyekben gúny ’s rágalom foglaltattak a’ catholicismus ellen, noha nem nyilván, hanem alattomosan: fordításokba, mulatságos elbeszé­lésekbe, versezetekbe burkolva; hogy igy a' jó lelkű olvasó semmi gonoszt sem­ gyanítván, annál könnyebben megtsalassik, miként a’ hal a’ kedves étekbe rejtett horgon legkönnyebben fenakad. Ennek bebizonyítására a sok közül elegendő legyen az Ath. 24. sz. foglalt illy czímű elbeszélés: ,,A’ falusi pap órája.“ Var­lói.

Next