Századunk, 1838. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)
1838-10-25 / 86. szám
Levél töredékek. 1. O! o! Ho! ho ! So! so! Rococo! Saphir. Minapi együttlétünk’ alkalmával elég hoszan beszélettünk a' jelenkori hírlapjainkban divatozó criticáról, a’ színházról, Egressyről, Szentkirályiról és Bajzáról. Vélekedésemet ezen homogeneo-heterogeneus tárgyak iránt részint meg is mondtam, és tetszvén véleményem, feltettem magamban, hogy bővebben is közlendem veled időről időre csekély nézeteimet. Örülni fogok, ha ezeket méltánylod, csak arra kérlek, ne nézzed leveleimet criticának, vagy tán a szajgásokra feleletnek, mert ki győzne vagy akarna ezekre felelni ! Igazán mondva, sajnálnunk kell az időnkbeli újságolvasó közönséget; kérdezed miért? mert egy negyed része minden hírlapi számnak nem critica, nem újság, hanem gúnyírások és rágalmazások. Primo loco candidálom illy formán az Altenaenmot. Ha tartod ezen hírlapot, tudom, magad is helyben hagyod állításomat. Farkács Tamás’ levelei, ezen alacsony stílusú karczolások, méltán szülnek haragot és megvetést. Mi egyik fő tárgya az Athenaeum Szajgásinak? Pest vármegye színházat épített, béne! Készen állván a színház, Bajzát igazgatóvá tette: o! o ! — Bajza nem igen gondolt az igazgatósággal, mert ehhez nem értett (ez nem gúnyolás, hanem tettel bebizonyított igazság): ho! ho ! — Bajza’ eltávoztával Szentkirályi lett igazgató: so! so! — De most Bajza állott elő, és addig kritizált, míg Szentkirályi ezt méltán megunta és leköszönt: ez már rococo! Ezen a pontról egyenkint fogom nézeteimet közleni, de elébb csak egy szót a színházról. Pest vármegye a’ színházat bő adakozásokból, sok vitatás közt felépítette. Készen állván ez, ezen uj coloniát meg is népesítette. Hogy olly színészeket kellett volna szereznie, kik jók, tökéletesek, szóval, a néző közönség minden kívánaténak megfelelhetők, természetes. De ezt Pest vármegye akarta is; hogy nem sikerült, róla nem tehet. — Kár, hogy színészink’nagyobb része, kiknél a’ tehetséget olly örömmel látjuk tünedezni, majd mindnyájan olyanoknak vélik magukat, kiknek már tanulniuk semmit sem kell, azt képzelvén, hogy a’ művészség’ legfelsőbb polczát már elérték. Barátom, ez tőlem nem üres állítmány, mert példát tudok és mondok rá. Egy sok tehetségű fiatal magyar színész Bécsbe jött, hogy itt az udvari színház’ mestereit tanulja. Bécsben lévén, összejött egy úrral, kinek nem a’ legszebb tanulni-vágyását mutatta, azt állítván, könnyen vállat vonítva, hogy: „Bizony a' bécsi udvari színészek jók, helyesek! A regisseurrel is megismerkedhetném — mondá továbbá’ magyar színész és így a’ 'próbákon is jelen lehetnék, de erre nincs szükségem; csak az előadásokba járok majd“ és 'olt is 'agy úszói. Már most azt kérdem, mit gondol az illy színész magáról ! A’ próbákon tanulhatott volna legtöbbet, de ez neki nem kellett. Vagy egy Lowe-től, Larochetól nincs mit tanulni ! Ez a’ fő hiba, édes barátom! É s mig színészeink illy princípiumokkal mennek utazni, bizony nem tanulnak semmit is, sőt kai a pénzért, mellyet illy útra költenek ; de ez még nem minden: mert az illy forma nézeteikkel nevetségesekké is teszik a’ külföldön az úgy is rosz hitelű magyar színészetet. — És minek következése ez?A’ fii criticusok színdarabokat akarnak csak, és az operára kígyót,, békát kiáltanak; pedig jobb volna az operánál maradni, hol külföldi tag is használható, ’s mellyet könnyebben lehet alapítni, mint a’ szavaló, bár remek darabok’, monduk, csak középszerű előadásával nyomorgatni a’ szegény publuumot, melly a szomorújátékok’ előadása’ alkalmával sir ugyan , de pénzéért, mellyet hiába kiadott. De ez tettleg is beválásul. s nem üres a’ színház, ha egy eredeti dráma vagy szomorújáték adatik? Azonban én ezzel nem célzok csupán drámaíróinkra, mert Calderon, Knowles ’stb. is így járnak; és valljon miért? mert az illy darabok a’ középszerűségen is alól adatnak, mert színészeink tanulni nem akarnak ’stb. Valahányszor azonban daljáték kerül a’ színpadra, a’ ház tele van, az előadás tetszik; kérded ismét, miért? mert az előadás mindig jobban sikerűl, nem lévén egyedül magyar színészekre szükségünk ; noha ezt nem úgy értem, mintha az operában a’ magyar színész kizárólag nem volna használható, de nemesíteni kell jó, már ismert operistákkal, melly egyvelegből később jó ’s tiszta magyar társaság fog valni. De ennek az Athenaeum ellensége vagy azért, mert ekkor a’ hős-és szomorú szindarabok hátrább állanának, ’s természetesen ezeknek hat is ; vagy mert nem rágalmazhatván az operát , kifogynának az athenaeumi zajgások — nem volna tárgy, és igy mit ima az egyik szerkesztő? Lássuk tovább, hogyan kellene még színházunkon segíteni salva opinione Bajzaiana. fioroen. (Fi)ijlatása következ»’ k ) rÉszrevétel az Athenaeum’ 211k sz. foglalt: „Falusi pap’órája*' czimű elbeszélésre. Az Athenaeum’ és Figyelmesé* figyelmes olvasója rég sejdíthette ez ikerlapok’ tisztátalan irányát. Vezérelvül tűzvén ki szerkesztői „Az ész az Isten“-t, mintegy zászlót emeltek minden auctoritás ellen, ’s azért egy olly munka sem volt szerencsés a’ Figyelmező’ koszorúját vagy dicséretét megnyerni, melly különösen a’vallás , egyház s egyházi rend igazságos védelmét, az ál-szabadság’ ’s szabadelműség’ korlátozását tárgyazta. Sőt az Athenaeum tzikkelyeket közlőtt, mellyekben gúny ’s rágalom foglaltattak a’ catholicismus ellen, noha nem nyilván, hanem alattomosan: fordításokba, mulatságos elbeszélésekbe, versezetekbe burkolva; hogy igy a' jó lelkű olvasó semmi gonoszt sem gyanítván, annál könnyebben megtsalassik, miként a’ hal a’ kedves étekbe rejtett horgon legkönnyebben fenakad. Ennek bebizonyítására a sok közül elegendő legyen az Ath. 24. sz. foglalt illy czímű elbeszélés: ,,A’ falusi pap órája.“ Varlói.