Századunk, 1838. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)

1838-11-08 / 90. szám

I Levéltöredékek *3. ii. Propria laus sordet. Semmit sem gyűlöl inkább az ex professo criticus mint az operát. Ez olly tünemény, mellynek okát nagyon könnyű felta­lálni. A’ pusztán literatori criticus nem ért az operához, azt bírálni nem tudja, ’s így a’ munkából eo ipso kifogy. Ha másért nem , csak azért is szeretném most a’ színjáté­kot egy időre kiküszöbölni, hogy megtudnák, miről ima Bajza az athenaeumi játékszini krónikában, ha csupán az opera jönne divatba. Mert itt a’ különbség a' közönséges és a' műhöz értő criticus között. Színdarabokról criticát írni, nem nagy mester­ség; nem értem ezt ollyformán mint Saphir szokta criticáit Írni — mert ez az egyetlen egy helyes színműi criticus, a’ kit isme­rünk; hanem értem az olly criticákat, vaillyeket mindennap ol­vasunk a’ sok számtalan hírlapokban. De más a' muzsikát recen­­seálni! itt, uraim! ismeret, gyakorlás és a’ muzsikát illető nyo­mós critica szükséges, ’s igy világos, hogy kevés recensensekre találnánk. — Sed de hoc satis. A’ színház szent hely — ’s a’ Múzsák’ temploma, ebben a’ rész és igazságtalan criticus nem más mint épen e’szent hely’ el­lensége; ’s régenten azok, kik a’ hamis istenek’ templomaiba járván, ott magokat helytelenül viselték, onnan kivezettettek, de lévén az ajtó nekik örökké zárva. Én illyformán bánnám az olly recensenssel is, ki a’ jót rá­galmazza ’s a’ roszat dicséri, é s ez volna a’ legjobb mód, az efféle silány recensenseket némákká tenni. Úgy hiszem, a’ mostani világban (értem a’ magyart) leg­jobb speculatio volna, újságot írni, ha a’ szerkesztő ezt ígér­né jelentésében: „Drága olvasó közönség­ én újságot akarok kiadni, de olly feltétellel, hogy recensiókat ugyan fogok írni, sőt talán szemlét is, de erősen ígérem, hogy feleleteket nem írok“. Csak egyet akarok itt megjegyezni. Mi mulatsága lehet az Athenaeum’ olvasójának, ki a’ Hírnököt vagy a Rajzolatokat nem tartja, midőn a’ sok és végnélküli feleleteket olvassa ? A jámbor Athenaeum’ olvasója, egyre másra látja ezen hírlap 2­4 — sőt több lapjait is telve az illy anticriticákkal s feleletekkel, és nem tudja azt, mire felel Bajza— s miért haragszik Bajza. Ekkor az Athenaeum’ olvasója így gondolkozik : „Ezen feleleteke­t én bizony nem értem, ’s hogy értsem, inkább a’ crticákat is olvasom“; előfizet a’ Hírnökre, ’s szinte a' Rajzolatokra, * most nyílnak szemei, most ismeri meg a trifoliumot, s a jövő előfizetési határidőkor az Athenaeumot szépen megköszöni. Azonban ezen zajgások között leginkább az a’ szerkesztő nevet, kinek igaza van. Ki ez­­* mellyik ez?­­idebimus. Egyéb­iránt bátran lehet állítani, hogy minden szerkesztő ultráz; de ha mindegyik kétszer annyit ultráz, mint a’ dolog magában van, úgy bizony Bajza hatszor teszi ezt! — Héj, csak az a' Szemle ne volna, ne lett volna! — Csaló azonban sokat átnéz a’ Szemlében : p. o. én találtam olly sorokat az Athenaeum’ 30dik számában a­ 4­6ik oldalon, mellyeket a’ világért sem mellőztem volna el, t. i. Farkász Ta­más’ levelezésének folytatását. Olvastad barátom! ezen billet - doux-t ? ha nem, úgy ke­resd meg magadnak ezen számot, és gyönyörködjél soraiban. Ezen levélben öregebb Farkács Tamás fiához ezt írja: „Igaz ugyan, hogy korodban természetes a’ harag és boszanko­­dás mindenre, a’ mi igazságtalanság’ bélyegét viseli; korodban gyűlölni kell a’ tehetetlenséget, melly az irigységgel szövetség­ben mindenre képes, a’mi alacson ; igaz, hogy a’ melly dolgokat ’s kifejezéseket közlöttél, azok csak bicskások’ ’s részeg kaná­szok’ szájába illenek, hanem mire használta a’ ravaszság méltó haragodnak ezen kitörését, arra, hogy jó, becsületes*) atyád' nevét egy semmirekellő a’ Rajzolatokban bitorlani merte, hogy nevem alatt téged fedden­, ’s rút nevekkel a’ világ előtt illetni nem pirul, ’s ügyet és embereket vádol, kiket é­n tisztelek, 's ismét ügyet és embereket véd, kiktől iszonyodom.“ Be szép dialógus, Bajza uram! kegyed egyre rágalmazza a’ hírlapokat, a’ durva expressiókért, és maga nem restel a’ leg­­tisztátalanabb és a’ társas élet’ köréből kiküszöbölendő szavak­kal élni! — — Lásd barátom! ezen urak azt gondolják , ha valakit a’ hi­báért megdorgálnak, ők is hibázhatnak; pedig ez nem megy, mert az illy critica elveszti erejét, és semmivé lesz. Tovább haragszik Bajza vagy pajtása (mert ki a Furkács Tamás, nem tudjuk, de a’redactor Bajza), hogy a Rajzolatokban a’ pseudo - Furkács olly embereket vádol (t. i. Bajzái), kiket ő tisztel (t. i. Bajzái). — Amor incipit ab ego. Igaza van az Athenaeum’ szerkesztőjének — mert ha önmagát nem szeretné, ki szeretné más — ha illy tisztátalan kifejezésekkel él, azért mert ezt más is tette ‘­ „ Egy semmirekellő «’ Rajzolatokban“ /// Hát ez miféle uj Sz() _ még semmi valamirekellő könyvben sem olvastam. Midőn egy redactor ezt írja a­ másikról: „Illyenn ember akar redactor lenni •*), ez annyit tesz: „Uraim! én redactor va­gyok _ újságot irok, praenumeráljatok — mert ugyan van még több hírlap is és több redactor, de ezek nem értenek hozzá, csak én vagyok az igazi redactor!“ Ezt követi dobszó, és a’ következő utczában újra kezdődik a’ proclamatio ’s tovább. Végre szinte azon számban a’ 488dik lap’ hetedik sorában Bajza csúfolja Munkácsy-t, hogy ez nem tagja a’ magyar­­adós társaságnak. Már ez, perse nagy falum, no de minek ciufulod­­ni — renovare dolorem! — Szegény Munkácsy úgyis érzi ezet. ►) Történhető félreértések’ megelőzésére szükségesnek láttam az ol-­l vasó közönséget értesítni a’felől, hogy a Századunk «-Cik­s/­­ILu Levéltöredéke» czím alatt­­ne^e.drtl az enyéim is, a’pesti magyar színházat tárgyazó cz'^e,7­-««co aláírással) nem tőlem való. — Ezt több, koz ’ ** gesnek tartom kinyilatkoztatni, mivel szóró»­elvül tűztem ki ma látta minden czikle,«íme., ›‡»TMi «»Wj­.k le»«* » •‡`*. egész nevem alatt adni ki. Becs, octob. 3 . • .... Petricherich Horváth Lazar. *) ? **) Lásd Athen. 30 sz. 437 lap­

Next