Századunk, 1838. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)

1838-11-19 / 93. szám

1­ 03. szám. Első esztendei folyamat. 1838.­ ­ (­ r Észrevételek Sismondinak statisticai kivonatából hozott némelly következtetésekre és czélzásokra. Különféle elmefuttatások közül, mellyek a’ magyar lite­­ratura’ mezején szemem’ elébe kerültek, némellyek mint lelkem’ táplálékai gyönyörrel törték el szívemet, midőn mások érzésim­­ben rokon érzelemre nem akadtak , noha úgy kell hinnem, hogy illyenek’ terjesztése szinte jó végből ’s helyesnek látszó okból indulhatott ki. Ez utóbbiakhoz tartozókra nézve vélekedésemet kimondani kötelességemnek ismerem, hogy az, ki mind a’kettőt megbirálásra érdemesíti, ítélje meg, kinek van igaza. Századunk’ szerkesztősége a’ sik számban egy thesist vet az olvasó közönség’ elébe, mint talán Paris’ almáját, vagy baj­noki keztyüt, melly abból áll, ha valljon a’ népfelség’ theo­­riája mostani statusainkban gyakorlatilag valósulható e­l e’ kér­désnek megfejtése, úgy mond, Francziaországra alkalmazva kijött Sysm­ondi-ról. Milly szerencsével vívá ki Sismondi e’ thesisne­k ki­vihetetlenségét, arról hallgat; úgy kellene ugyan gondolnom, hogy a’ szerkesztő úr ezt hazánkra illeszteni nem akará, különben Késmárky úrnak constitutiónk’ lelkével ellenkező állításait nem mérsékelte volna annyira, hogy szegény kénytelennek látá ma­gát írva előterjesztett állításait tagadásba venni, de minthogy itt is, ott is­, amott is, az a’ gyanúsítás lappang, mintha hazánkban erre nézve valami súrlódások forrnának; bátor már a Igorunk írója, és ,,a’ Hírnöknek egy figyelmes olvasója,' ez agyrémnek hiúságát megmutaták,­ de minthogy későbben mások ismét ezen nyargalnak, ’s constitutiónk’ systestiája*) majd innen, majd onnan faggattatik, őszinte észrevételeimet előterjeszteni köte­lességemnek ismerem. — Ha ez alatt az uralkodás formáját érti, röviden csak azt kell reá megjegyeznem, hogy mi csak egy felséget ismerünk törvényesen koronázott királyunkban, kinek mint a’ törvény’ ’s igazság’ sze­mélyesített majestasának hódolunk, ki ezen jogokat nem önkény, hanem az 1790iki 12ik czikkely’ határai közt gyakorolja; ha pedig ez alatt a törvény­hozási rendszert érti, ezt is abban és a következő czikkely­ben föllelheti, következésképen kár illy thesissel nálunk bíbelődni, minek megváltozásáról semmi józan eszű ember sem álmodo­zik, mert mi constitutiónkban, mellynek ez a szüleménye, olly kincset birunk, mellyet nagyra becsülünk, mellynek aegise alatt magunkat boldogoknak érezzük, törvényeinket ugyan, a mennyire azokban hiányt, vagy idő’jártával becsúszott hibákat or­vosiani szükségeseknek látandunk, a’ kor­ szelleméhez képest ja­vítgatni akarunk, de alkotmányunkat olly ijesztgető agyrémnek, mint a’ népfelsőség, melly sem­­kormányunk formájával, sem constitutione systemájával, sem végre a’ nemzet szellemé­vel meg nem egyez, föláldozni nem fogjuk.w) Efsy ok­ot hoz azonban a franczia forradalomra irányzólag fel, mint legyőző okot, melly­re nézve vele kezet nem fog­hatok, t. i. egy statisticai kiszámítást közöl Sismonditól, mi­szerint Párisi Francziaország’ legnépesb városát vévén föl mintául, nyolcz évből készült közép­számításból azt húzta ki, hogy t­­­anéziaországnak leggazdagabb és legtöbb értelmességgel bí­ró városában tíz személy közt legalább 9, sőt 20 közt 19 kény­telen, élte fentartásáról azáltal gondoskodni, hogy létének ér­telmi részét parlagon hagyja, ’s ezen erejét lelke’ rovására fejti ki; innen azt az ítéletet mondván ki: nagy ostobaság volna a’ közügyek igazgatását e kezekbe adni, ’s nem ez az, mivel a' phti­­losophusoknak kell foglalatoskodni. Ezt Századunk’ szerkesztősége hazánkra illesztve, azzal a’megjegyzéssel pótolja, hogy nálunk még azon létalapos kü­lönbségre akadunk, h­ogy más alkotmányos országban a’ nép­nek közigazgatása csak abban áll, hogy törvényhozókat választ, kik ön el­me tehetségekre hagyatván, a’ választók’ tudatlanságát tulajdon ismereteikkel pótolják , honunkban ellenben minden ne­mes ember, bármi mesterséget űzzön is, és ha még írni, olvasni sem tud, nem csak a’ választásokban, hanem kivétel nélkül minden köztanácskozásokban és az országgyűlési követek’ uta­sításaiban közvetlen részt vehet, vagy legalább szavazattal bir, a’ mi némelly esetekben talán még nagyobb kárt szül, mintha véleményét okokkal támogatni kellett volna, azzal fejezvén be e’ czikkelyt: „de ezen és más hasonló tárgyakról majd kim­eri­­tőleg értekezendünk.“ Erre vártam én ek korig *), de mivel im­­ez eszmélkedésének folytatása ’s bővebb kifejtése nem követke­zett, ne gondolja azt, hogy erre való hallgatás észrevételeinek helyeslését jelentené, abban a’ bizodalomban, hogy ellenészre­vételeimet szinte, olly egyenességgel fölveszi lapjaiba, mint a’ maga nézeteit, ime röviden előadom; ’s minthogy Századunk’ 84ik számában Csaplovics urnak is némelly megjegyzéseit az én észrevételeimre, mellyekkel a’ természet’ szent jogait védtem, közli, noha sem az én megjegyzésemre egyenes feleletet, sem­ valamelly remeket bennük nem látok: ezeket is, valamint a' 70 és 73ik számok alatti okoskodásokat, mellyek mind egy bordában szőve lenni látszanak**), felelet nélkül nem hagyandom. Sismondinak statisticai kiszámítására nincs m­ás ellenvetni valóm , mint hogy az én vélekedésem szerint ez csupa materia­­lismuson van alapulva, a’ szegényebb embert csak olly tekintet­re méltatván, mint oktalan állatot (?), mellyet mázsával mérve, vagy csak darab­szám szerint kellene becsülni ***), holott Franczia­nem erről (a’ népfelségről), hanem csak azon képestágról vala szó, mellyel a’ köz igazgatásra egyes személyek vagy né­posz­­tályok inkább vagy kevésbbé bírnak. A’ Nem volt czélunk ezekről nyomban értekezni; hamm tudván, hogy e’ tárgyaknak országgyűlési tanácskozás alá velele elren­deltetett, azoknak szőnyegre kerülése előtt volt ’» van imndé­­kmik felölök értekezni. A '*írk* Ezen épen nem gyöngéd ’s egy mindenütt pártot és alattomos­­ ezélzásokat fürkészet bélyegző kifejezés arra látszik mutatni, hogy az értekező ur itt nem annyira pártatlan bíró, mint inkább maga is valamelly párthoz tartozó. * **'r*’ i*v Mikép lehessen Sismondinak állításából, ki csak az érteleme­sé­­get kívánja a közigazgatásban alkalmaztatni, a’ tudatlanságot Talán csak e’ systemának hiányai, mellyeket m­ind maga az ország , mind annak vizsgáló kiküldöttsége rel­es halmosan ele­mért. Vagy az értekező ur minden hiány nélkül valóknak i den javításon felülállóknak tartja alkotmányunk minden pontjait. **) Mindezt magunk is tartjuk ’s velünk mindazok, kikek , tionkról tiszta fogalmuk van; de a’ kérdésbe vett értekezésben

Next