Századunk, 1838. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)

1838-12-03 / 97. szám

T­ A’ T­i­s­z­a*1). Magyarországnak nagy része ’s főleg síkságai még most is eléggé világosan mutatják, hogy korábbi időkben tenger vol­tak. A’ több helyeken ölnyi mélységre halmozott iszapföld, a’ sok posvány, mellyek még találtatnak, noha kiszárításukkal folyvást foglalatoskodnak, de leginkább az egész megyéket el­borító árvíz tavaszonta, ezt eléggé bizonyítják. Láttam e’ vidé­ket korábban ’s többek közt nyáron is 1836ban, midőn egé­szen szárazon ’s részben mint egy nubiai sivatag kisülve volt, ’s nem kevéssé kelle csodálkoznom , midőn folyó évi áprilisáén nagy részeit egészen viz alatt láttam állni ’s közben­ közben a’ nyílt tenger’ legélénkebb képét kaptam. A’Tisza, mellékfolyói­tól gyarapítva, midőn a’ marmarosi ’s erdélyi hegységekben a’ hó olvadni kezd, nagy mennyiségű vizet hajt, ’s minthogy esése igen csekély, ’s azonkívül is számtalan kanyarodásokat tesz, csakhamar átlépi partjait, a’ mi még inkább észrevétetik, ha a’ Duna magasan jár, ’s a’ Tisza nem folyhat azonnal szabadon belé. Ez volt az eset most is. Szent Mártontól (Szabolcsban) kezdve egész le Becséig, mintegy tiz mérföldre Szegeden alól, több mint 400 négyszög mérföld állott viz alatt, ’s minthogy az áradás­ szélessége közben-közben egy pár mérföldnyi volt, a szélvész erősen túrt a’ vízben s a’ hullámokat jó magasságra dagasztó. A’ folyó’ medre csak kevés helyen vala látható. De a’ Tiszán kivül a’ belé omló mellék folyók is ugyanezt teszik. Főkép pedig a’ Körös teszi minden mellék ágaival. Mennyire terjednek ezen kiáradások, azt, ki maga nem látta, a’ vreimari geographiai intézetben megjelent Magyarország’ földabroszán (Streit F. W.-től) ingoványúl rajzolt földterületekből fogja fel. Mert mindezek viz alatt állottak. Áradási földeknek is neveztet­nek. Rendesen májusban folyik le a’ viz, ’s azután e’ földek ken­der-, káposzta- ’stb. vetésre használtatnak. A’ legnagyobb rész azonban rétekből ’s legelőkből áll. Ezen kiöntések sokféle alkalmatlanságokat okoznak. A' Tiszára nézve név szerint az a baj, hogy illyenkor semmiféle­­ hajó nem járhatja, a’ könnyen feneklés miatt, minthogy ezt a’ folyómedernek sok és éles kanyarodásai, mihelyt a viz kiá­rad, ismérhetlenné teszik. A’környékre nézve nehezítik a köz­lekedést, ’s nagy kerülőket tesznek szükségesekké, minthogy a’ folyón csak kevés hid megy, honnan aztán töltések visznek keresztül az áradási területeken. De mihelyt a’ víz kilép, az utak azonnal elöntvék és lehetetlen rajtok járni. Hajózásra a’ Tisza általában igen alkalmatlan folyó, mivel mint említők, magas vízjárásnál nem hajózhatni rajta. Nyáron az ellenkező bajban szenved. Mert illyenkor vízállása sokszor olly csekély , hogy csak kis csolnakokat hajthat. Ki e’ folyó’közelébe jön, bizonyára nem mulasztandja el azon fő élvezetet, mellyel nyújt, magának megszerezni. Ezt a’ halak adják. Közmondássá vált, hogy annyi hala van, mint vizesem e. Nekem e’derék étek, mellyből a’kecsege legelöl áll, nem ro­­szul ízlelt. Általában az utazásnak bölcs használásához tartozik, mindenütt azt élvezni, mi által az ország vagy a’ vidék hir*--«.,* lett. Néha-néha ugyan kissé csalódik az ember, a’ mit Magy­ar­országban leginkább a’ borról mondhatni. Mert az országúti kö­­zönséges korcsmákban közben-közben olly italt kapni, melly min­den inkább mint iható arany. Legroszabb szolgálatot kap az utas, ha egy pár esztendei termés roszul ütött ki. Mert a’ korcsmáro­­soknál szokásban van, mindig egy, vagy legfölebb ket esztendős bort venni kimérésre. Egész 1836ig még csak türhesen ment, ’s még 1834 kit is lehete kapni. De az idén roszul álltunk! Még egyszer vissza kell térnem a’ bajokra, miket a' Tisza’ kiáradásai okoznak. Előkelő itt az áruk’ szállításának akadálya a’ debreczeni vásárra és onnan el. Illy esetben minden szállításnak Pestről és Pestre Szolnokon kell átmennie. Ha már, mint közönségesen az április’ közepén eső vásárkor történik, esős idő áll be, az országút olly annyira megrongáltatik, hogy alig foghatni meg, mikép vergődhetik el rajta egy tarszekér. Mint legfőbb fénypontja egy illy útnak az Abony és Szolnok közti tekintethetik, ’s kényszerítve érzem magamat itt neki nyilván­os emléket emelni, kalandaim’ elbeszélésében. Pestre utaztam vissza. Több napi esős idő az országutat olly állapotba tette, mivel csak azok, kik valaha hasonló körülményekben láp- és posványfölde­ken utaztak, formálhatnak magoknak fogaimat. Elbeszélésem kezdődik. Azon töltésen, m­elly a’ viz alatt álló lapályon Szolnok felé vezet, kis távolságban egymástól min­denütt kocsik sillyedeztek, kis szüneteket tartottak, ’s aztán iszonyú kiabálások közt mindig tovább haladtak. Darab idő óta kocsim egyre mozdult, noha lassan, de mégis mindig előre ha­ladt. Végre megállották a’ lovak fúradozva ’s lélekzet nélkül. Leszállók, ’s kocsimon a’ kerekek helyett négy fekete gömbölyű földgomolyt láttam. E’ metamorphosis egy darab fával ismét helyre hozatott, de csaknem minden száz lépésnyire ismételődött. A’ kocsi mellett járni gymnasti­ai gyakorlás volt, mert egyen­súlyt tartani, hogy az ember el ne csússzék és essék, egyszers­mind a’ lábok’ minden erejével dolgozni ’s a’ ragadó sarat magá­val hurczolni vala a’ kettős feladat. Nem volna túlzás, ha az ember azt mondaná, hogy itt földsharkon kellett keresztülvergődnie. Végre Szolnokban voltam , ’a egész’ másnap reggelig ott maradtam , noha jó úttal még több mérföldet haladhattam volna. Még kettőt fogattam lovaim’elébe. Kenn hoztak egyenlően, és száz lépésnyire a’ korcsmától egy lyukba merültem, mellyben a’ sár egész a’ tengelyig ért. Mellesleg mondva, Szolnoknak elég sara volna egy terjedékeny, szennykedvelő vidéket vele ellátni. Hogy az ember benne meg ne akadjon, a’ mi gyermekeken s rövid szárú embereken minden pillanatban megtörténhetik, az út­ ol­dalain fagerendák fekszenek kövezet helyett, mellyekről embe­ri szeretésből bizonyos távolságokra az utón keresztül is vitet­tek pályák. Hogy az említett lyukban fen­ne akadjak, öt lovat fogat­tam kocsim’ elébe, 's ezek könnyű kocsimmal csak üggyel-baj­­jal ’s végre négy óra alatt­­­­ mérföldnyi rövid táv.­««» , n Egy külföldi’ ismertetéséből (1. Ausland, 1838. juh), mellyet­­ itt minden igazítás és pótlás nélkül azért közlünk, hogy alkalma adjunk tisztelt honosinknak hasonló, de pontosabb és bővebb sta­tisticai monographiák’ készítésére, mellyek er­r­e és az ■ _ mind az egyes vidékekre mind az egész honra nézve szembetűnő.

Next