Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1839-08-01 / 61. szám

messég által önkényt megajánlott tetemes áldozatok érzékeny se­bet ejtettek a’ vagyonon, a’ nélkül hogy a’ földművelő népnek különös hasznára lettek volna. Jó jogokat, a’ tizednek, korcs­­máltatási jognak ’stb. egy részét kárpótlás nélkül oda en­gedték , holott sokkal jobb és hasznosabb lett volna, mint más­hol is történt, csupán a’ kölcsönös egyezkedés’ ut­áni önkénytes megváltás’ elvét ’s törvényes lehetőségét mondani ki. De ha időt és erőt meddő vitatkozásokra fecsérlünk el, akkor a’ practicus javításokra alig marad több néhány futó perczenetnél. Gazdagnak látszani akarni, egyik fő ösztöne a’ nemzeti gőg- és dölyfösségnek. Ha a’ nemzet büszke volna, akkor igazán gazdag is volna. Magyarországban a' kisebb birtokosoknak nagy, sőt nagyobb része, derék, érdemes és emberséges emberek kü­lönben, még most is azt hiszik, hogy az ő hazájuk a’ legelső ország a’ föld’ kerekségén ’s ahhoz gazdagságra és intézményei’ jelességére nézve fogható nincs. E’ derék embereknek szemé­lyes társalkodásban az ellenkezőt mondani, teljes lehetetlen, ha­nem , ha gyűlöletessé akarná magát valaki tenni; pedig épen az volna a’ legjobb barátjok, ki nekik illyesmit szemükbe monda­na. A’ ki igy szólna hozzátok . ..Hiszen ti szegény nép vagytok, holott a’ leggazdagabbak lehetnétek; hazátok szegény emberek­ben , pénzben, hitelben, ’s földének fele is alig van használva! Hol vannak itt a’ műveltség’ jelei, a’ gazdag városok, virágzó mezővárosok, kastélyok, gyárak, mellyekre más országokban minden lépéssel bukkanunk ? Hol van nálatok a’ gazdag harmadik rend, minden nemzetnek egyedül igazi ereje és veleje, melly sze­rez és munkál ’s az országot virágzóvá teszi? Ti tömérdek föld­­kinccsel birtok , de 600 milliónyi tőkepénz még alig volna elég annak kellő műveltetésére. Ti pedig csak napról napra éltek; mit kezetek keres, azt szájatok rögtön megeszi, ’s alig birtok a’ leg­szükségesebbel! Ne szóljatok nekem egykét gazdag hontársa­tokról; egykét ember még nem a’ nemzet. Ne mondjátok: ennek és ennek van hitele, a’ mennyi csak kell. Hitellel birni nem any­­nyit tesz, hogy egyik vagy másik, hanem hogy mindenik közű­letek minden időben könnyű szerrel annyi tőkepénzt kaphasson törvényes kamatokra kölcsön, mennyiért biztosítást adni képes. Kicsoda mondhatja ezt magáról közöttetek ? Tudom, igen is, hogy káptalanaitok néha pénzt adnak ki kölcsön , de tíz évvel előre be kell magatokat jegyeztetnetek, és akkor is száz folyamodó közül egy jut pénzhez. Három negyedrész közületek executio alatt áll, azaz tönkre jut, ha a’ tőkepénzt, mellyel adós, vissza kell űzet­ne. Ha jószágotok, értékének csak egy harmadáig van is adós­sággal megterhelve és ezen adósság felmondatik, akkor száz kö­zül egy sem képes annak lefizetésére pénzt keríteni össze. Ek­kor aztán kezdődnek peréitek, ’s nincs törvényes és törvénytelen fogás, mellyet ügyvédeitek ne használjanak, hogy egy kis re­­spiriumot eszközöljenek számotokra; de ha egyszer a’ respi­­rium kitelt, az executio nyakatokon van, pénz pedig nincs és vagyonotok dobra veretik, akkor néha az egésznek ára is alig elég ama’ harmadot kifizetni. Lehet e nemzetet illy helyzetben gazdagnak mondani, avvagy ti nem vagytok illy helyzetben? Mondjátok, nem, ha jó lélekismerettel teh­etitek, ’s melly­ik nem­zet van még kívületek hasonló helyzetben? Lépjetek túl ország­tok’ határán , ’s meglátjátok, hogy a’ legkisebb jobbágy minden pillanatban kap egy aránylagos kölcsönt, millyet a’ ti mágnásaitok hasztalan keresnek, nem kaphatnak. ’S ug­y vannak e jószágai­tok instruálva, mint azt a’ lehető legnagyobb jövedelem megkí­vánná? Tiz közül alig bir egy a’ jól elrendezett gazdasághoz megkivántató épületekkel és baromállapottal; ’s minél nagyobb, ki­­terjedetebb a’ gazdaság, annál elégtelenebb a’ fundus instructus. Miért? mert tukepenzetek nincs, ’s nem ad nektek senki kölcsön!; ’S miért nem ad, egyedül nektek nem ad, a’ civilisált világ’ minden népei között? Azért, mert dölyfösségtek ösztönöz mindig, egyik országgyűlést a’ másik után tölteni el merő competentiakérdések feletti üres vitákkal és a’ kormánnyali örökös súrlódással, a’ helyett, hogy olly törvényeket hoznátok, mellyekkel magatokon segítenétek; ’s mert kiküldöttségi végtelen munkálataitok megavultak és haszon­­vehetlenekké lettek, még mielőtt bevégeztettek; ’s mert soha sem ott kerestetik a’baj, a’hol van, soha sem vettetik fejsze a’rész’gyö­kerére, sehol sem láthatni életbe ható, practicus eredményeket“... A’ ki igy szólna hozzájok , a’ nemzeti hiúságot lázasztaná fel. Mint orkán zudúlna az fel ellene, annál ádázabban, minél inkább találtnak érzené magát; pedig épen az, ki igy szólana, volna az országnak nagylelkű barátja, ki az igazat meg merné mondani, akármi történjék. — Lehet, hogy az illyen barát még ezeket is mondaná honosinak: „Legyetek gazdagok és virágzók, és azonnal hatalmasok lesztek és szabadok. Ezt véghez vinni, legnagyobb részint tőletek függ. De akkor politicai, statusgazdasági ’s jog és vagyon feletti fogalmaitoknak más alapokon kell nyugodniok mint részről egy dermedt és csonttá vált magyarismuson, részről pedig üres, elkoptatott liberális phrasisokon! Mindenek előtt ért­sétek meg’s győződjetek meg arról, hogy ti magatok semmit, a’ monarchia’ egyetemével összekapcsolva pedig mindent te­hettek! Csatlakozzatok a’ kormányhoz őszintén és fér­fiasan, a’ nélkül hogy alkotmányotokból, mint nemzeti léteitek’ palládiu­mából, egy hajszálnyit is engedjetek ! Hozzatok létszerező (orga­­nicus) törvényeket, rendezzétek el törvénykezésieket, hiteleteket, kereskedésieket! Minden, mi eddig e’ tárgyakban történt, merő formű. A’ kormány titeket mindezekben segíteni fog, segítnie kell! Ren­dezzétek el országgyűlésieket, mert annak mostani munkamenetele megöl; idő és erő visszavonhatlanu­l elvesz rajta. Különösen, gon­doskodjatok országgyűlési jó rendőrségről. Melly­ik néptanács volt valaha annyira lealázva, hogy a’ hallgatóság’ éljenei vagy pisszegé­sei szakadatlan befolyással voltak rája? vagy mellyik parlamentben van a’ karzatnak is szava? — Rendezzétek el vármegyei viszo­nyaitokat. A’ ti helyhatósági intézményeitek alapban jók ; de a’ dud­­va és paréj erőt vett rajtok; tisztítás kell tehát és értelmes tovább­képzés. Válasszátok képviselőitekül ne a’ legszájasabb, hanem a' legokosabb polgártársaitokat. Ezek a’ fi és képviselőitek’ fel­adásai ; ezek a’ legelső sorbeli teendők, ’s ezen kérdések’ meg­oldásától függ az ország’ java vagy szerencsétlensége ’s egész jövendője, nem pedig attól, valljon el kelljen e ez vagy amaz egyest országgyűlési követül fogadni vagy nem. Van, van az­ illyen competentiakérdéseknek is helye,’s ha a’ kormány túllép ille­tőségein, vigyázzatok jogaitokra; de ne vesztegessétek a’ drága időt ’s legjobb erőtöket mlly mellékes dolgokra, mellyeknek csak a’pártszellem tulajdonít olly fontosságot, mellyel azon különben nem bírnak.“ — Illy szózatokra az országban nem hallgat-­­ nak, ’s a’ jó sajtó’ ereje koránsem használtaik még eléggé. Igaz, hogy a’ki ekkép hallatná magát az országban, több­éíz­dalróli szidalmakra és kisebbítésekre kellene készen lennie, de az illyen érintések, a’ nemzet’ gondolkodó részére legalább, még sem volnának hatás nélkül. Az ellenfél a sértett hiúság’ egész haragjával ’s a’ pártosság’ egé­sz dühével csatázna ugyan; de a’ fogalmak tisztulnának, ’s végre mégis minden ér­telmesnek meg kellene engedni, hogy az említettem adatok iga­zak. Már pedig az igazság’ megismerése és megvallása után önként következik az alkalmazás. Részéről a’ kormány igaz­gasson egy nagyszerű mérték szerint, erősen, áthalolag, az ország’ jogait tisztelve és védve, de minden visszaélésnek kimelet nélkül nyakára hágva. Igazgasson a nagy Maria-Theresia szel­lemében, ki a’ bánságot az ország leggazdag’abb * legművel­

Next