Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1839-09-16 / 74. szám
be annyi erőt ’s feszített állhatatosságot, hogy számtalan viharai’ ellenére a’ pusztító hadaknak ’s politicai rombolásoknak, a’ kétségbeesés ’s minden erejének csaknem vég letipratása után is, magát idegen járom alá rabszolgakint soha sem hajtotta; de szeme előtt tartván mindenkor alkotmányából folyó szabadságát, édes földje feletti uraságát, az utolsót áldozni kész volt valójával, csakhogy ezeket megtarthassa! Ám ha Lajos alatt hozatott volna egy minimum-féle törvény, valljon a’ mohácsi gyászos eset után, hány ezer nemes, kinek földbizhatási jogát szegényebb származása miatt elkobozhaták vala múlandó szerért, lett volna állhatatos tapadni olly honához, mellynek földjétől tulajdonképen megfosztva, kenyerét csak piaczról remélheté, mellyen, az akkoriban pusztult hazában, kenyérárusok helyett farkasok czikáztak ? Nemde késedelem nélkül rohant volna a’ legközelebbi torony iránt olly országba , hol pénzével vagy egyéb képességeivel azt vad állatok ’s tatár üldözés nékül is kényelmesebben megszerezhette volna? — ’s nemde annyi lefolyása után azon gyászos időknek, különben is más nemzetek’ részes számaihoz képest csak kevéssel kérkedhetvén nemzetünk, számos, honfiainknak idegen földre költözte talán magát a’ magyar hazát is siralmas enyészetére apasztotta volna! A’ fekvő vagyon’ birhatásának jogigénye tehát alkotmányunk’ áldást hozó harmatja, mellynek csepjei törvény- ’s igazságszerűn mindazokra saját illethetöségig áradva hullanak, kik akár közvetve, akár közvetlen sajátjokból a’ hazát védni kötelezvék; ’s melly honhoz polgárt illyes le nem köt, ott az irántai törhetlen hűség csak mese!-------Ki mindenét magával hordja, vagy ha azt egy váltólevéllel fölcserélheti, könnyen odább áll, mihelyt a balszerencse megriasztja, Ilogy dicső hazánkat végvonaglási közt, hol zsoldos fegyveresek, ’s idegen beavatkozások már elégtelenek voltak, mindig és egyedül a’ birtokos nemesség’ rendületlensége tartá fen védkarral életben, ’s egyedül ő szolgált példatű körül más miveltebb nemzetek között, ki a’ királyi trónnak nem csak ingathatlan bástyája, hanem saját kormányrendszerének legidősb, állhatatosb ’s minden romlásra vezérelhető változtatásoknak ’s oktalan újításoknak legmakacsabb ellenszegülője volt, ezt még az sem tagadhatja, ki a’szegényebb sorsú nemességet sársertelembe szeretné mártani. Bár a’ polgárisodás’ emberibb méltánylása ’s igy nemesebb szakában honunk’ szolga osztályának földbirtoka hiányzott is, mi nagylelkűséggel segített azon a’ törvényhozással egyedül biró nemesség, mint a’ hon’ tulajdonosa, midőn azok’ feles számára sajátjából engedett, újabb meg újabb törvények által biztosított bérbirtokot, csupa időszerinti szolgálatokért! Melly ország az, hol a’ vagyontalan illy kedvező feltételek alatt földbirtokhoz juthat, még pedig utódjaira is szállhatóhoz ? — ’S ha már ebbeli sáfárkodását amaz után olly magát megszorító gondoskodással terjeszté ki, hogy bér-birtokot, vagy jobbágy-telki állományt se bírhasson nemes (bár örömest adóznék érte), még őseitől reá maradt ’s vérrel szerzett örökségéből sem, a’ hon’ szolgaosztálya, vagy ennek elégséges nem léte’ esetében (a’ többi évi adó’ csorbulásával is) bármelly bevándorlandó előtt, csak az volt még hátra, hogy a’ minimum-féle tervezet sikerüljön , ’s ezzel csakhamar az idők’lánczsorán a’ tős nemzetiség eredeti sarjadásitól szaporán gyérítve, idegen növény’ ragadványival burjánoltassék el a’ még megmaradandó gyenge szám! Be mellőzve kissé alkotmányos rendszerünket, egyedül az általányos igazság’ útján járva, bíráljuk a’ minimum’ feladatát, párosítva egy nemzeti élet’ erkölcsi lehető virágoztatásával, még pedig ha épen a’ F. E. ur által erősségül felhozott ’s idegen hősök’ eszméivel tűzdelt státusgazdasági tekintetből vesszük is azt szemügyre, ebből következtetni akarván a’ hon mint közanya' jóllétének gyarapodását ’s békés nyugalmát. Valljon mi erkölcsi gyümölcsöt termene ugyanazon szülők’ gyermekei között azon lycurgusi törvény, melly szerint előbb vagy utóbbi születésének köszönhetné vagyonosságát vagy a' nélküliségét a’ visszairtózó természeti közjogok’ feldúlásával, mellőzve a’ már többször felhozott’s épen e’ kölcsönös jog-igényeken alapuló hon-ragaszkodást ’s rokonszeretetet ? Avvagy abban tartják némellyek az igaz honfiuságot, ha netalán lenézve a’ polgár anyafészkét ’s mint tehetlen vágyainak kiapadt forrását elhagyva, váltig össze meg összerepkedi (többnyire a’ nyaktörésig) a’ világ’ öt részét, hogy dúsan összehalmozott tapasztalásinak cseppjeivel, ha valaha megtérend, gazdagítsa azt ? Félő azonban, hogy a’ lehető egészséges cseppek között olly mértékben létezhet ragályméreg, melly ama’ bár nem olly bő ’s magasan duzzadozó, de szükségéhez képest az anya ’s övéi szomját kielégítő forrásnak megfertöztetésével kór anyagot oltana a’ honnak különben egészséges nedveibe, élte’ korafeldulására. Már pedig a’ birtokfosztás egyenesen következtetné a’ számos kibujdosást hazánkból véreinknél. Igaz, hogy ennek helyét majd megtöltenék egész’ a’ vizi-betegségig az idegen nedvek! ’s ekkor jutna még az ebek’harminczadjára a’ vére vesztett — terhes anyai Továbbá, ha egy tetemesb része a’ polgárságnak csupa pénzzel fizettetnék ki illető ingatlan birtok-részéből kisebb számú rokoni által, nemde egyebe a’ nagy világ’ tömkeleges útján pénzén kívül nem maradva, ez utóbbi, mint a’ könnyelmű tettekre ’s pazarlásra legkészebb ’s alkalmaasb eszköz , hányból készítene igazi emésztő heréket, tolvajbankákat, valóban a’ köz anya’ gyalázatára ’s romlására szerte fetrengő, erkölcsundorító családtagokat, kikből földbirtoki tehetséggel párosult szükséges és gondos iparkodás ’s kellő munkásság által hasznos polgárok válhatának ?! — Aztán egyedül a’ minimumnál kevesebbet örökölhető hon nemessége legyen oda kárhoztatva hogy ő sem ősi majort, sem jobbágytelki állományt ne bírhasson? Hiszen ez már égbe kiáltó vétek még puszta tételben is, nemhogy a’ valóságban! Ez tehát a’ monopólium’ utált intézete elleni felfeljajdulása a’ korszellemnek? És épen most, midőn a’ haza’ atyjai oda terjesztik ki gondoskodásukat, miszerint a’ földbirhatás’ jog-igényével nem biró nemtelenek nem csak önmagok, de bármennyi gyermekeik volnának is, mindenik különkülön szerezhetni úrbéri telkeket jogosíttassanak, még pedig a’ tervezett minimum’ mennyiségénél is kevesebbnek ellent nem állásával. — Valljon mit véthetett a’ haza’ nagyobb számot tevő kis nemessége, hogy az kényszeríttessék földörökétől megválni? ’s ezzel együtt minden honához ’s annak intézvényihez eddig viseltetett hűségétől is egyszersmind elhidegedni! — De honnan is hihetik azok magokat jogosítva, hontársaik’ sorsa felett illy lélekrázó ’s kegyetlen igazságu koczkát vak könnyelműséggel elvethetni? vagy azt gondolják e, mint a’ theoriájában elhízott orvos, hogy az ő tanja szerint kiadott rendelményeknek használni kell, sőt nem lehet bármelly kórosnál is nem használni? Ha a’ jelen kor’ szüksége egy általános változtatást kívánna is létrehozatni nemzeti szerkezetünkön, annak netalán közel gyanítható gazdagítására ’s így a’ hon’ anyagi és erkölcsi jóllétére , valljon ezt csak a’ minimum’ megállapításával lehet e elérni? És F. E. úr a’ maximum’ pártolóival sem akar egyet érteni. Bizony csodálatos ellenkezés minden törvényes okoskodásai’ lánczozatában! mintha biz az öt holdas nemes nagyobb kárára volna honának, ki minden testi töredelmeit utolsó fillérjével, de még el nem csappant idegeit is a’ haza' szükséges védelmezésére végső csepp véréig áldozza, sok nagy birtokénál, kik az orvosok" és gyógyszerészek" gazdag diadalmára elgémberedett erővel, ezer meg ezer