Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1839-09-16 / 74. szám

be annyi erőt ’s feszített állhatatosságot, hogy számtalan viha­rai’ ellenére a’ pusztító hadaknak ’s politicai rombolásoknak, a’ kétségbeesés ’s minden erejének csaknem vég letipratása után is, magát idegen járom alá rabszolgakint soha sem hajtotta; de szeme előtt tartván mindenkor alkotmányából folyó szabadságát, édes földje feletti uraságát, az utolsót áldozni kész volt valójával, csakhogy ezeket megtarthassa! Ám ha Lajos alatt hozatott volna egy mi­nimum-féle törvény, valljon a’ mohácsi gyászos eset után, hány ezer nemes, kinek földbizhatási jogát szegényebb származása miatt elkobozhaták vala múlandó szerért, lett volna állhatatos tapadni olly honához, mellynek földjétől tulajdonképen megfosztva, ke­nyerét csak piaczról remélheté, mellyen, az akkoriban pusztult hazában, kenyérárusok helyett farkasok czikáztak ? Nemde ké­sedelem nélkül rohant volna a’ legközelebbi torony­ iránt olly or­szágba , hol pénzével vagy egyéb képességeivel azt vad állatok ’s tatár üldözés nékül is kényelmesebben megszerezhette volna? — ’s nemde annyi lefolyása után azon gyászos időknek, különben is más nemzetek’ részes számaihoz képest csak kevéssel kérked­hetvén nemzetünk, számos, honfiainknak idegen földre költözte talán magát a’ magyar hazát is siralmas enyészetére apasztotta volna! A’ fekvő vagyon’ birhatásának jogigénye tehát alkotmányunk’ áldást hozó harmatja, mellynek csepjei törvény- ’s igazságszerűn mindazokra saját illethetöségig áradva hullanak, kik akár közvet­ve, akár közvetlen sajátjokból a’ hazát védni kötelezvék; ’s melly honhoz polgárt illyes le nem köt, ott az irántai törhetlen hűség csak mese!-------Ki mindenét magával hordja, vagy ha azt egy váltólevéllel fölcserélheti, könnyen odább áll, mihelyt a­ balsze­rencse megriasztja, Ilogy dicső hazánkat végvonaglási közt, hol zsoldos fegy­veresek, ’s idegen beavatkozások már elégtelenek voltak, mindig és egyedül a’ birtokos nemesség’ rendületlensége tartá fen véd­­karral életben, ’s egyedül ő szolgált példatű körül más miveltebb nemzetek között, ki a’ királyi trónnak nem csak ingathatlan bástyája, hanem saját kormányrendszerének legidősb, állhatatosb ’s minden romlásra vezérelhető változtatásoknak ’s oktalan újításoknak legma­kacsabb ellenszegülője volt, ezt még az sem tagadhatja, ki a’sze­gényebb sorsú nemességet sársertelembe szeretné mártani. Bár a’ polgárisodás’ emberibb méltánylása ’s igy nemesebb szakában honunk’ szolga osztályának földbirtoka hiányzott is, mi nagylelkűséggel segített azon a’ törvényhozással egyedül biró ne­messég, mint a’ hon’ tulajdonosa, midőn azok’ feles számára sajátjá­ból engedett, újabb meg újabb törvények által biztosított bér­birtokot, csupa időszerinti szolgálatokért! Melly ország az, hol a’ vagyon­talan illy kedvező feltételek alatt földbirtokhoz juthat, még pedig utódjaira is szállhatóhoz ? — ’S ha már ebbeli sáfárkodását amaz után olly magát megszorító gondoskodással terjeszté ki, hogy bér-birtokot, vagy jobbágy-telki állományt se bírhasson nemes (bár örömest adóznék érte), még őseitől reá maradt ’s vérrel szer­zett örökségéből sem, a’ hon’ szolgaosztálya, vagy ennek elég­séges nem léte’ esetében (a’ többi évi adó’ csorbulásával is) bár­­melly bevándorlandó előtt, csak az volt még hátra, hogy a’ mini­mum-féle tervezet sikerüljön , ’s ezzel csakhamar az idők’láncz­­során a’ tős nemzetiség eredeti sarjadásitól szaporán gyérítve, idegen növény’ ragadványival burjánoltassék el a’ még megmara­dandó gyenge szám! Be mellőzve kissé alkotmányos rendszerünket, egyedül az általányos igazság’ útján járva, bíráljuk a’ minimum’ feladatát, párosítva egy nemzeti élet’ erkölcsi lehető virágoztatásával, még pedig ha épen a’ F. E. ur által erősségül felhozott ’s idegen hő­sök’ eszméivel tűzdelt státusgazdasági tekintetből vesszük is azt szemügyre, ebből következtetni akarván a’ hon­ mint közanya' jóllétének gyarapodását ’s békés nyugalmát. Valljon mi erkölcsi gyümölcsöt termene ugyanazon szülők’ gyermekei között azon lycurgusi törvény, melly szerint előbb vagy utóbbi születésének köszönhetné vagyonosságát vagy a' nélküli­ségét a’ visszairtózó természeti köz­jogok’ feldúlásával, mellőzve a’ már többször felhozott’s épen e’ kölcsönös jog-igényeken alapu­ló hon-ragaszkodást ’s rokonszeretetet ? Avvagy abban tartják né­­mellyek az igaz honfiuságot, ha netalán lenézve a’ polgár anya­fészkét ’s mint tehetlen vágyainak kiapadt forrását elhagyva, vál­tig össze meg összerepkedi (többnyire a’ nyaktörésig) a’ világ’ öt részét, hogy dúsan összehalmozott tapasztalásinak cseppjeivel, ha valaha megtérend, gazdagítsa azt ? Félő azonban, hogy a’ lehető egészséges cseppek között olly mértékben létezhet ragály­méreg, melly ama’ bár nem olly bő ’s magasan duzzadozó, de szükségéhez képest az anya ’s övéi­ szomját kielégítő forrásnak megfertöztetésével kór­ anyagot oltana a’ honnak különben egészsé­ges nedveibe, élte’ korafeldulására. Már pedig a’ birtokfosztás egyenesen következtetné a’ számos kibujdosást hazánkból véreink­nél. Igaz, hogy ennek helyét majd megtöltenék egész’ a’ vizi-be­­tegségig az idegen nedvek! ’s ekkor jutna még az ebek’harmincz­­adjára a’ vére­ vesztett — terhes anyai Továbbá, ha egy te­­temesb része a’ polgárságnak csupa pénzzel fizettetnék ki illető in­gatlan birtok-részéből kisebb számú rokoni által, nemde egyebe a’ nagy világ’ tömkeleges útján pénzén kívül nem maradva, ez utóbbi, mint a’ könnyelmű tettekre ’s pazarlásra legkészebb ’s alkal­­maasb eszköz , hányból készítene igazi emésztő heréket, tolvaj­bankákat, valóban a’ köz anya’ gyalázatára ’s romlására szerte fetrengő, erkölcsundorító családtagokat, kikből földbirtoki tehetség­gel párosult szükséges és gondos iparkodás ’s kellő munkásság ál­tal hasznos polgárok válhatának ?! — Aztán egyedül a’ minimum­nál kevesebbet örökölhető hon­ nemessége legyen oda kárhoz­tatva hogy ő sem ősi majort, sem jobbágytelki állományt ne bír­hasson? Hiszen ez már égbe kiáltó vétek még puszta tételben is, nemhogy a’ valóságban! Ez­­ tehát a’ monopólium’ utált intézete elleni felfeljajdulása a’ korszellemnek? És épen most, midőn a’ haza’ atyjai oda terjesztik ki gondoskodásukat, miszerint a’ földbirhatás’ jog-igényével nem­ biró nemtelenek nem csak önma­gok, de bármennyi gyermekeik volnának is, mindenik különkü­­lön szerezhetni úrbéri telkeket jogosíttassanak, még pedig a’ ter­vezett minimum’ mennyiségénél is kevesebbnek ellent nem állásá­val. — Valljon mit véthetett a’ haza’ nagyobb számot tevő kis ne­messége, hogy az kényszeríttessék földörökétől megválni? ’s ezzel együtt minden honához ’s annak intézvényihez eddig visel­tetett hűségétől is egyszersmind elhidegedni! — De honnan is hihetik azok magokat jogosítva, hontársaik’ sorsa felett illy lélek­rázó ’s kegyetlen igazságu koczkát vak könnyelműséggel elvet­hetni? vagy azt gondolják e, mint a’ theoriájában elhízott orvos, hogy az ő tanja szerint kiadott rendelményeknek használni kell, sőt nem lehet bármelly kórosnál is nem használni? Ha a’ jelen kor’ szüksége egy általán­os változtatást kíván­na is létre­hozatni nemzeti szerkezetünkön, annak netalán közel gyanítható gazdagítására ’s így a’ hon’ anyagi és erkölcsi jóllété­re , valljon ezt csak a’ minimum’ megállapításával lehet e elérni? És F. E. úr a’ maximum’ pártolóival sem akar egyet érteni. Bizony csodálatos ellenkezés minden törvényes okoskodásai’ lánczozatá­­ban! mintha biz az öt holdas nemes nagyobb kárára volna honának, ki minden testi töredelmeit utolsó fillérjével, de még el nem csap­­pant idegeit is a’ haza' szükséges védelmezésére végső csepp vé­réig áldozza, sok nagy birtokénál, kik az orvosok" és gyógysze­részek" gazdag diadalmára elgémberedett erővel, ezer meg ezer

Next