Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1839-02-14 / 13. szám

Az Allgemeine Zeitung *) ezen felirattal két levelet közi­, egyiket Parisból, másikat a’ Majnamellékről, mellyek­ a’ franczia politicának és politizálásnak ezen mostani pörös almájáról érdekes felvilágosításokat foglalnak magokban, ’s mellyeket ugyanezért ér­demeseknek tartottunk olvasó­tikkal h­ivfordításban közleni: I. „Pá­risiin. 24. Országolni és uralkodni, uralkodni és országolni, ezzel tápláltatnak most naponkint a' francziák journalistáik által. Valóban ideje volna már, e’ szógözből kivergődni, mellynél egyébiránt a’ királyság szintolly keveset veszt, mint a’liberalismus nyer,mert a’ dolog csak üres diák körül forog, ’s Thiers, a’ legkomolyabb képpel, g­onoszúl nevet magában mellette. Országolni (regnare), úgy mond a’ szabadelmit journalistica, a’ felségnek tette ; uralkodni vagy kor­mányozni (gubernare) pedig a’ ministeriumé , az országlás, vala­mint a' feljebbvalóság és a’ vallás, valami szent, isteni, a’ fele­lőtlenség maga, az absolutum, az igazságnak talpköve, ellen­ben az uralkodás v. kormányzás a’ legnagyobb feleletteher isten és emberek előtt, a’ relativumok­ legrelatieumabbja és valami világi, nem-szent, melly csak a’ köz érdekek’ értelmében­ és szellemébeni szeplőtelen eljárás által szentesíttethetik meg. — Igen derekasan­ ez által a’ király mintegy pápává emeltetik ; de e’jó jour­­nalista urak nem gondolják meg, hogy ha a’ királyt egy ideává, kalifá­vá, egy pápává teszik, akkor egy politicai vallásnak, politicai isten­­tiszteletnek , a’ királyság’ politicai imádásának is kell lenni Fran­­cziaországban, holott pedig az újabb kornak minden törekvése, és leginkább a' liberálisoké, épen oda megy ki, hogy ez a’ varázs eloszlattassék, eltűnjön. Sajátképen ezek az emberek nem akar­nak egyebet, mint hogy a’ királyszéken ne üljön más mint egy fabáb, melly körül comoediát lehessen játszani, még pedig rai­­llistercomoediát; egy Pompadour helyett most a’ követkamara van, a’ királyi ágyas’ rejtekteremének (boudoir) előszobáit a’­­pénzcsarnok’ ’s az említett kamara’ hivatalszobái válták fel, de a’ gondolkozásban megmaradt a’ szél-ingatagság, csakhogy ügyetlenebb formák alatt, az alakok most lomposabbak, dósa’ csalás’ és hűtlenség’ régi talentumai folyvást élnek bennük. Nem gondoljuk meg, hogy az ember ember, és hogy sohasem lehet őt tökéletes abstractiová változtatni. Pápa, legfőbb tisztviselő, király, mindezek ugyan megannyi megtestesülései az ideá­nak, de egyszersmind személyességek is, nem élettelen képek, hanem élő személyek. Hra nekik­, mint i­lyeneknek, van tartalom fejükben és szívükben, akkor az ő­ személységök önállólag fog nyilatkozni; ha pedig nincs, akkor mások veszik át helyet­tük e’ felelőséget. Lehet ugyan gondolni, hogy van valahol ele­ven felség mély személyesség nélkül, mint például Angliában; igen , de ekkor egy aristocratia uralkodik , mellynek feje ugyan­azon király ’s az­ aristocratia csak az ő kitágított személyessége. Valahol kell lenni a’ hatalomnak; ugyde Francziaországban ez a’ hatalom a’ hivatalszobákban, az igazgatás’ m­echanism­usá­­ban van, ’s ama’ sok haszontalan beszéd a’ királyság és mi­­nisterség felett nem egyéb mint egy cselszövénytömkeleg, mert nem az a’ kérdés,, mi a’ király és mi a’ minister, hanem mellyik politicai párt emelje fel a’ maga teremtményeit ’s helyez­ze őket az igazgatás’ különböző hivatalaiba. A’ felekezetek nem azért czivakodnak a’ király körül, hogy őt félretolják, hanem azért, hogy őt magokhoz ragadjak, ’s annak álarcza alatt ők uralkodjanak. Lajos­ Filepnek egész bölcsesége abban áll, hogy hagyja magát állatok ránczigáltatni, de koránsem testénél, ha­nem csak köpönyegénél fogva; ezzel, különböző redökbe hajt­ván azt, szokta ő a’ pártokat mulatni, mellyek azt hiszik, ki tudja mit nyertek, ha a’ köpönyeg’ egyik végét megragadák, a mig utóbb átlátják, hogy az csak a’ király’ ruhája volt, nem a’ király. Ez a’ mi történetünk 1831­ óta.44 — II. „Majná­mért­ék, jan. 28. A’ franczia követkamarában mostanság ke­letkezett viszályok’ tulajdonképeni magva , mellőzvén a’ sze­mélyességeket, az azon tétel feletti harczban rejlik, melly a’ válasz felirati javaslat’ utolsó szakaszában inkább a’ dolog­ mint a’ szavakra nézve foglaltatik: „Le rei regne etne gouverne pas.“ A' kormánynak ked­vező módosít­vány’ elfogadtatásával a’ vita mos­tanra be van ugyan végezve, de még sokáig fognak a’ pártok mind a’ kamarában mind az országban e’ vitás elv, valamint egy elhatározó állás’ birtoka felett is harczolni, ’s még sokszor fel fog éledni a’ czi­­vódás, mellynek végső kimenetelétől függ a’ monarchia’ sorsa Fran­­cziaországban. Annál közelebbről érdekli a’ németet azon sokszor vitatott elv’ értelme és jelentése iránti kérdés, mellynek elmés fog­lalata idegen a’ mi nyelvünk’ szellemétől, valamint népünk’ szemlé­leti módjától is, és azért alig fordítható*). Igazi értelme szerint ,,le roi régne et ne gouverne pasu nem egyéb, mint: a’ király király , de uralkodói jogát ne gyakorolja. Az uralkodás­ és kor­­mányzás ellentéte, akár az egyik akár a’ másik szóval fordít­suk a’ regne,r igét, mind a’ német mind a’ franczia nyelvben­­,az­tán önkényes, csinált, csupán egyezkedést. Eredetileg mindkét szó egyjelentésű ; mindkettőnek a’ kormányt tartó f­érifiu’ képe szolgál alapul; a’ különbség csak a’ statust és kormányt tárgys­zó legislegujabb fogalmak’ köréből vétetett, ’s a' tan’ e’ földjé­nek , mellyböl az elv nőtt, ismerete nélkül épen nem érthető. Ez­zes­ ismeret pedig következő tételekben fenekük: ám legyen a’ király feje a’ statusnak (regner), de hatalmát és erejét csak fl mi­­nisterek által gyakorolja (gouverner), kik felelősek a’ kamarák­nak. Ez utóbbiak a’ ministerekre a’ költségvetés’, vagy külön­beni összemunkálásuk’ megtagadása által hatnak. Vagy azáltal, hogy nehezebb esetekben a’ makacsokat vadállapotba helyezik. Ennélfogva a’ ministerium, mint tulajdonképeni orgánuma a kor­mánynak, a’ kamarák’ kezében van, a’ király pedig „megkoroná­zott abstractions mellynek ugyan tetemes évi jövedelem (civiliste) adatik az ország’ lakosinak vagyonából, de a’ mellynek mégse engedtessék tettlegi, személyes, munkás hatás az ország ügyei­re. A’ tulajdonképeni ’s igazi kormány (a’ ministerium) épen azáltal elmozdíthatóvá ’s ezáltal szükségképen a’ pártok’ fejei­ pénzszomjának és becsvágyának czéljává lesz, így egyesülnek az ollyan alkotmányban, mellyben ama’ tan szorosan megtartatik. *) A’ magyar, hála Istennek, csak épen az elmefuttató francziák­­tól hallotta legelőbb e’ gyönyörű tételt, ’s, nehány éretlen újítón kívül, nálunk mindenki üres phrasisnak tekinti azt. .. szerk. *) 36dik szám , Beilage.

Next