Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1839-05-23 / 41. szám
Könyvturálat. A’ Magyarok’ Történetei Ázsiából kijövetelektől fogva a’ mai időkig. Irta Péczely József. 1. és 2. kötet. Gróf Majláth Jánostól. Egy eredeti tudományos munka bármelly literatúráiban az igazságos méltánylást mindenkor megérdemli. Német-, Franczia- ’s Angolhon’ óriási literaturáiban minden illynemű munka érett fontolás alá vettetik.*— Annál inkább lehet várni, hogy a’ jelen munka nem fog alapos bírálás nélkül maradni, mivel Magyarhonban kevés a’ tudományos eredeti munka, továbbá mivel a’ jelen mű, az ország’ történeteiről szól, végre mivel hazánkban a’ bírálók’ száma igen nagy. Gyanítás’ ellenére azonban ezen várakozás mindeddig teljesedésbe nem ment. E’ jelen műnek első darabja ezelőtt már két évvel adatott ki, ’s mégis ezóta a’ műnek csak két bírálatát bírjuk; de e’ bírálatok közül kitűzött czéljának egyik sem felel meg; ugyanis a’ Figyelmezőben kijött majdnem a’ műnek kirekesztőleg csak stylusáról szól, a másik pedig a’ Hirnökben csak igen röviden fejti ki általános nézetét *), magok a’ magyar tudós társaság’ históriai osztályának tagjai is folytonos hallgatásban vannak. A’ bírálatnak ezen tökéletes elnémulását méltán kárhoztathatni, mert ezen általányos hallgatás az olvasó közönségben vagy azon nézetet szüli, hogy a’ jelen munka olly rész, melly a’ bírálást meg sem érdemli, vagy hogy olly kitűnő, mellyel csak dicsérni lehet, mit a’ bírálók, mint közönségesen tudva van, nem örömest cselekesznek; az első er nézetek közül feneketlen igazságtalanság, a’ második nézetet maga Péczely’ szerénysége sem helyeslemli. A’ magyar literaturának ezen sajnos hiányát kipótlandó, fogok a’ jelen bíráláshoz. Ha e’ bírálatom’ folytában Péczely, vagy bárki az olvasók közül, olly helyre, olly egyes szóra akadna, mellynek sértő jelentés tulajdoníttathatnék, kérem Péczelyt, vagy bárkit az olvasók közül, ne vegye azon helyet vagy egyes szót a’ sértő, hanem inkább gyengéd ’s illedelmes jelentésben. Távol vagyok attól, hogy bárkit is sérteni, vagy az ijedelem korlátain, mellyre a’ vélemények’ különbségekor az emberek, ’s kivált és különösen az írók egymás iránt kölcsönösen kötelesek, tulhágni akarnék. Legkevésbbé volna pedig szándékom Péczelyt keserítni, kinek talentumát ’s t fáradozásit, nagyra becsülöm ’s tisztelem, ha némellyekben véleményem az övétől különbözik is. Csaknem pirulnom kell, midőn itt olly dologról voltam kénytelen nyilatkozni, melly műveit emberek közt már önkint értetik; azonban a’ bírálási tan hazánkban, fájdalom, sokszor olly illedelmetlen, a’ literatori polémia olly goromba, hogy alig tudja magát az ember elég világosan kifejezni, nehogy ezen tisztátalan szellem által megfertőztetve lenni látszassék. — Sarkalatos kivánatok minden történetíróban: kutfőismeret, philosophicus lélek, politicos nézet, elfogulatlan ítélet, históriai stylus. A’ történetiró számolni tartozik az olvasó közönségnek azon kútfőkről, melyekből adatait meríti; ezen számadásnak két módon lehet eleget tenni: u. m. vagy mindjárt a’ munka’ elején előszámlálja az iró mindazon kútfőket, mellyeket használt, vagy a’ munka’ folytában idézi helyenkint azokat; Péczely’ munkájában mind a’ kettő hiányzik, ’s ez igen nagy hiány, mert egy munkát a’ szerző’ előadási módjának népszerűvé kell alakítai; úgy de ha már egy ifjúban ezen munka által mélyebb históriai tudományvágy ébresztetik fel, vagy ha ő némelly esetekről körülményesebb ismeretre jutni óhajtana, Péczely’ munkájában legkevesebb utasításra sem talál; hasonló helyezethet van a’ költő is, ki valamelly hazai anyagot venne költészete’ tárgyául ’stb. Maga a’ történetekben jártas is nem egyszer jó zavarba , nem találván azon kútfőket, mellyek a’ szerzőt ezen adatnak elfogadására, amannak félretételére határozták; magam jelen bírálásom’ folytában több ízben leszek kénytelen kérdeni: miért nem szól bizonyos esetekről? azért.e, hogy a’ kútfőket nem ismeri, vagy mivel azokat hiteleseknek nem tartja ? Lehet, hogy a’ tisztelt szerző munkájának végén adandja a’ kútfő’ rövid átnézetet. Ez által a’ már fentebbiekben megrovott hiányon egy részben segíttetnék; egy részben , mondom, mert mindenkor megmarad azon rövidség, miszerint az olvasónak igen soká kell várni, mig megtudhatja, milly kútfőből folyt mindaz, mit olvasott. Péczely’ munkája kétségkívül a’ második kiadást is meg fogja érni; a’ tisztelt szerző munkájának becsét igen emelné , ha akkor ezen megjegyzésemet figyelemre méltatja. Politicus nézet, philosophicus lélek. Ezen tárgy körül forgolódik a’ bíráló valamelly históriai munkának megítélésében legkönnyebben vagy legnehezebben, mindenkor önfogalmai után indulva; véleménye szerint csak az ő nézetei helyesek, ’s igy a’ szerzőtől néhány puffaszkodó fenhangú szóban, mind a’ politicus nézetet mind a’ philosophicus észt önhitten megtagadja, ’s ekkor bírálásával kész; — de ha a’ bíráló érzi azt, mit én valóban mélyen érzek, hogy a’ nézetek subjectivusok, enségesek, hogy a’ meggyőződés, a’ különböző álláspontokhoz képest, különböző lehet, sőt sok esetben ennek különbözőnek is kell lenni, akkor nem minden aggodalom nélkül mondja ki eltérő véleményét. E’ helyzetben vagyok én Péczely’ munkájának megbírálásával. Egyes eseteknél tehát különböző nézeteimet okokkal támogatva , mennyire a’ hely’ kiterjedése engedendi, el fogom mondani, a’ nélkül mindazáltal, hogy a’ tisztelt szerzőt hasonló értelem’ bevételére kényszerítei kívánnám. — Van mégis köztem ’s Péczely közt egy véleménykülönbség, melly az egész munkán keresztül fenáll, ’s ez Péczelynek nézete, a’ pápáknak a’ középkorra volt hatásáról. Ezen különbségre nézve mindjárt itt fejezem ki magamat, hogy továbbra arról szólani ne kelljen. Péczely a német protestáns történetírók’ régibb iskolájához tartozik, melly hitágazati fogalmakban sokkal elfogultabb, mintsem ez a’ históriai szempontnak azon tetejére emelkedhetnék, mellyről a középkort ’s a’ pápák’ erre volt hatását méltányolni kell. Az új német protestáns történetírók Raumer, Harter, Leo, Menzel Adolf Károly Boroszlóból (nem kell elcserélni a’ stuttgarti történetíró Menzel Farkassal) első rendű csillagok a’ história’ körében, mintául szolgálhatnak catholicusoknak és protestánsoknak abban, mikint kell .. A’ Hirnökben találtató említés nem bírálat, hanem ismertetés volt. A’ szerk