Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1839-09-16 / 74. szám

Még több szó a’ msssimism ellen. Hogy nemzetünk kilencz százados életerejének örvendhet, alkotmányának köszönheti­ és csupán azon egyszerű oknál fogva, mivel az a’ tulajdon' sérthetlenségén merőben alapulván, annyi századok óta keletkezett intézetei is alkotmányos létének, mint megannyi hajtásai ezen ős törzsnek, az idő’ úgy mint számlál­­hatlan politicai viharok’ vészes rombolási’ daczára, mind e’ mai napig rendületlenül állának. Hogy ez igy van, ki tagadhatja? ’S tagadja bár! én úgy hiszem, és úgy is vallom. Noha polgári pályám’ helyzete, a’ mezei­ gazdaság’ szerény ugyan, de kimeríthetlen nagy fanjának örök észszerüsítése ’s az utánai elhetes’ vas türelmet kívánó feladata, szorosan elvont mindekkorig (Istennek hála!) ama’ csillámló ’s egekig gebesz­­kedő mai külszinti finomulás’ sikamló óljától: hitem­ ’s meggyő­ződésem serkent, hogy, alkotmányom iránti hű ragaszkodásból indulván ki, ’s egyenesen kárhoztatva a’ Társalkodónak folyó hó’ 67—68 számaiban a’ minimumnak teljes mértékbeni pártolá­sát , F. E. ur ellen bár gyakorlatlan tollal, de minden tartozó tisz­telettel föllépjek. Ügyért foly a’ csata! ’s bár az személyesítettnek látszék is, mellőzve ezen oldalát , csupán F. ur’ törvényeit támadandom meg általányosan, mint ollyasokat, mellyek’ némellyike ugyan esz­­méletileg véve csaknem kifogástalan, sőt sok közülök követésre méltó; de maga a’ minimum-féle törvényjavaslat, nemzetünk’élete­rébe a’pártoló úr által is elösmert belevágásával, alkotmányos hely­zetünk’ veszélyezését következtethetné, sőt nemzeti keresés el­fajulásokat elfogathatna ivadékból ivadékba az anya’ vég romlá­sára. Mert föld köti a’ polgárt honához, nem a’kereset’ egyéb számtalan neme; még amaz örök ’s állandó, ezek’ űzői, mint k­ió csábítások’ rabjai, vakon követik a’ világ’ bármelly részébe azon szirént, melly nekik nyereséget ígér. Bizonyos, mint kétszer kettő négy , hogy a’ minimum' tör­­vényesítése több honfit fosztana meg földtulajdonától, mint azzal látszólag boldogítana; ’s ez utóbbi kisebb rész lenne e képes ele­gendő korlátozó erőt kifejthetni, ostromolt­at­va kivált a’ majd egyre ’s mindig nagyobb arányban szaporodandó birtoktalan ivadéknak irigység, unalom, érdeknélküliségből eredő hidegség, hűtlen­ség, kény­vadászat, érdemelten jutalmak’ hajhászása, önnye­resége’ csábjának mindent, még a’ haza’ nyugalmát is, feláldozó készsége által, mint ezt a’ műveltségéről annyira híres, a’ vak utánzás’ mintáinak korunkban kitűzni szokott több külhon’ példája naponkint mutatja ? ’S majd utóbb valódi szükségből, az igazságta­lanság’ egyre keserítőbb érzetétől elfogultan dühöngő saját vérei’ ’s hontársai’ fékezésében kifáradva, lehetne e képes kül támadá­sokat is (bel­árulás mellett) visszaverni, vagy csak kellő készü­lettel is elfogadni? Nincs könnyebb, mint törvények’ útján okoskodni, szerintök következéseket és bíztató számolatokat a’ közönség’ fogalmaihoz képest gyakran úgy elkészíthetni, hogy azokat szellemileg ollykor meg is emészthesse; kérdés marad azonban mindig, valljon illy törvényes kalauz vezethetend­ő a’ tettleges élet’ nélkülözhetlen szükségeihez ’s czéljához ? Hogy a’ Társalkodó’ idézett számaiban F. E. ur által pártolt nemes gróf minimumbeli tervezete által érzékenyebb helyen még soha sem tapogatódzott, természetes, annyival inkább pedig, mivel épen országgyűlés előtt ’s így hozandó törvény végett indít­­ványoztatott, t­udva van, mennyire jajdult fel a’ birtokos nemesség’ azon része, melly ősi tulajdonáhozi, egy­­ századokat meghaladott alkotmány adta ’s örökítette jogigényeit olly közel veszélyeztetni sejdíté. — E’ czikkely’ írója azonban, noha szinte családfő, ’s honunk’ tiszteletes alkotmányának keletkezése óta ős eleinek örö­kös földosztályozások’ lépcsőzete során jelenleg több százakra menő osztályos atyjafiai’ körében szinte földtulajdonosságnak ör­vendhet, de a’ nélkül hogy magát azon számtalan rokonival annyira lesülyedtnek ’s honunk’ gyalázatának vagy csak heréjé­nek is honfiai között elismerhetné, mégsem indult meg annyira a’hazafi érdemekkel teljes grófnak indítványán; mert épen ismere­tes lelkületénél fogva nem lehete egyebet jó szándéknál szülemé­nye felől föltenni; ’s mert a’ milly hirtelen termett az eszme egyes által elő, olly rögtön dűlt a’ nagyobb közönség’ úgy akarta enyé­szetébe. — De midőn F. E. ur, daczára a’ közvéleménynek,­­mellyet a’ nagyobb szám’ érdeke ’s akarata a’ kétszer-kettő­­négy-számolás’ igazságával emeli azzá, a’ kisebb szám’ ellenke­ző érdeke ’s akarata felett ’s ellenére) mintegy aetheri szárnya­kon fönlebegtében, biztos elhízással megvetve azt csupán saját kedélyéből folyó kérdések, törvények, állítások’s különféle pél­daidézések’ töltéseivel kívánván annak sziklai keménységü bástyáit rommá lődözni, már ekkor nem csak meglepetve, de illy élet­kérdés, nemzeti ügy ’s elferdíthetlenül illető jogos sajátság’ kocz­­káztatására, habár (hála alkotmányunknak) kevés sikerrel is, hívatlan ’s még váratlanabb ellenséges föllépése miatt, szegé­nyebb, de számos’ honfiai’ romlásában ön maradékiét is méltán te­kinthetve, boszús aggodalom­­ölté el lelkét, ’s bízva az ügy’ tiszta igazságában, csak a’ mindennapi ’s tettleges életből merített ta­pasztalások’ ösvényén igyekezendik F. E. urat nyilványított állí­tásaitól — alkalmazva mindenkor honunk’ alkotmányos állásához — azon sarokhoz vezérleni, mellyen ős szerkezete nemzetisé­günknek nem csak e’ mai napig forgott, de sértetlen hagyva an­nak alapját, mint szent talizmánt,’ megmérhetlen időkre is forgatni. Hogy nemzeti szerkezetünk a’ haza’ térének leírásán nyug­szik, már imént szóval mondatott, hogy az születésével már igényleges elosztás alá jutott, tudva van. Meg leven szerinte kezdve a’ tulajdonállapítás, mi volt természetesb, mint annak bí­rói által földhöz ragadtságig (globae adstrictusságig) élet ’s ha­lállati örökös védelmezése, melly nemde sikeresb mindaddig, mig a’tulajdonost képező személység­ minél számosb volta mellett, ahhozi igenleges állása még olly biztos is, miszerint azt más csere e’ földi pályán ki nem pótolhatja. Például szolgálhat erre legközelebb Éjszakamerika, hol a’ jutányos földszerzés ’s an­nak örök birhatási biztosítása hány nemzetbelit csábított kebe­lébe!? !S épen ez eset is mennyire dicsőíti a’ magyar alkotmányt, melly érez szerkezetével megőrzé polgárait azon gyalázattal, hogy hűtlenül mindeddig hazát nem cseréltek! Visszatekintvén pedig kevésig a’ lefolyt idők’ ős korába, nemde a’ földbirtok’ ’s tulajdo­nosság’ ingere öntött erdődeink-

Next