Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1839-09-16 / 74. szám
Még több szó a’ msssimism ellen. Hogy nemzetünk kilencz százados életerejének örvendhet, alkotmányának köszönheti és csupán azon egyszerű oknál fogva, mivel az a’ tulajdon' sérthetlenségén merőben alapulván, annyi századok óta keletkezett intézetei is alkotmányos létének, mint megannyi hajtásai ezen ős törzsnek, az idő’ úgy mint számlálhatlan politicai viharok’ vészes rombolási’ daczára, mind e’ mai napig rendületlenül állának. Hogy ez igy van, ki tagadhatja? ’S tagadja bár! én úgy hiszem, és úgy is vallom. Noha polgári pályám’ helyzete, a’ mezei gazdaság’ szerény ugyan, de kimeríthetlen nagy fanjának örök észszerüsítése ’s az utánai elhetes’ vas türelmet kívánó feladata, szorosan elvont mindekkorig (Istennek hála!) ama’ csillámló ’s egekig gebeszkedő mai külszinti finomulás’ sikamló óljától: hitem ’s meggyőződésem serkent, hogy, alkotmányom iránti hű ragaszkodásból indulván ki, ’s egyenesen kárhoztatva a’ Társalkodónak folyó hó’ 67—68 számaiban a’ minimumnak teljes mértékbeni pártolását , F. E. ur ellen bár gyakorlatlan tollal, de minden tartozó tisztelettel föllépjek. Ügyért foly a’ csata! ’s bár az személyesítettnek látszék is, mellőzve ezen oldalát , csupán F. ur’ törvényeit támadandom meg általányosan, mint ollyasokat, mellyek’ némellyike ugyan eszméletileg véve csaknem kifogástalan, sőt sok közülök követésre méltó; de maga a’ minimum-féle törvényjavaslat, nemzetünk’életerébe a’pártoló úr által is elösmert belevágásával, alkotmányos helyzetünk’ veszélyezését következtethetné, sőt nemzeti keresés elfajulásokat elfogathatna ivadékból ivadékba az anya’ vég romlására. Mert föld köti a’ polgárt honához, nem a’kereset’ egyéb számtalan neme; még amaz örök ’s állandó, ezek’ űzői, mint kió csábítások’ rabjai, vakon követik a’ világ’ bármelly részébe azon szirént, melly nekik nyereséget ígér. Bizonyos, mint kétszer kettő négy , hogy a’ minimum' törvényesítése több honfit fosztana meg földtulajdonától, mint azzal látszólag boldogítana; ’s ez utóbbi kisebb rész lenne e képes elegendő korlátozó erőt kifejthetni, ostromoltatva kivált a’ majd egyre ’s mindig nagyobb arányban szaporodandó birtoktalan ivadéknak irigység, unalom, érdeknélküliségből eredő hidegség, hűtlenség, kényvadászat, érdemelten jutalmak’ hajhászása, önnyeresége’ csábjának mindent, még a’ haza’ nyugalmát is, feláldozó készsége által, mint ezt a’ műveltségéről annyira híres, a’ vak utánzás’ mintáinak korunkban kitűzni szokott több külhon’ példája naponkint mutatja ? ’S majd utóbb valódi szükségből, az igazságtalanság’ egyre keserítőbb érzetétől elfogultan dühöngő saját vérei’ ’s hontársai’ fékezésében kifáradva, lehetne e képes kül támadásokat is (belárulás mellett) visszaverni, vagy csak kellő készülettel is elfogadni? Nincs könnyebb, mint törvények’ útján okoskodni, szerintök következéseket és bíztató számolatokat a’ közönség’ fogalmaihoz képest gyakran úgy elkészíthetni, hogy azokat szellemileg ollykor meg is emészthesse; kérdés marad azonban mindig, valljon illy törvényes kalauz vezethetendő a’ tettleges élet’ nélkülözhetlen szükségeihez ’s czéljához ? Hogy a’ Társalkodó’ idézett számaiban F. E. ur által pártolt nemes gróf minimumbeli tervezete által érzékenyebb helyen még soha sem tapogatódzott, természetes, annyival inkább pedig, mivel épen országgyűlés előtt ’s így hozandó törvény végett indítványoztatott, tudva van, mennyire jajdult fel a’ birtokos nemesség’ azon része, melly ősi tulajdonáhozi, egy századokat meghaladott alkotmány adta ’s örökítette jogigényeit olly közel veszélyeztetni sejdíté. — E’ czikkely’ írója azonban, noha szinte családfő, ’s honunk’ tiszteletes alkotmányának keletkezése óta ős eleinek örökös földosztályozások’ lépcsőzete során jelenleg több százakra menő osztályos atyjafiai’ körében szinte földtulajdonosságnak örvendhet, de a’ nélkül hogy magát azon számtalan rokonival annyira lesülyedtnek ’s honunk’ gyalázatának vagy csak heréjének is honfiai között elismerhetné, mégsem indult meg annyira a’hazafi érdemekkel teljes grófnak indítványán; mert épen ismeretes lelkületénél fogva nem lehete egyebet jó szándéknál szüleménye felől föltenni; ’s mert a’ milly hirtelen termett az eszme egyes által elő, olly rögtön dűlt a’ nagyobb közönség’ úgy akarta enyészetébe. — De midőn F. E. ur, daczára a’ közvéleménynek,mellyet a’ nagyobb szám’ érdeke ’s akarata a’ kétszer-kettőnégy-számolás’ igazságával emeli azzá, a’ kisebb szám’ ellenkező érdeke ’s akarata felett ’s ellenére) mintegy aetheri szárnyakon fönlebegtében, biztos elhízással megvetve azt csupán saját kedélyéből folyó kérdések, törvények, állítások’s különféle példaidézések’ töltéseivel kívánván annak sziklai keménységü bástyáit rommá lődözni, már ekkor nem csak meglepetve, de illy életkérdés, nemzeti ügy ’s elferdíthetlenül illető jogos sajátság’ koczkáztatására, habár (hála alkotmányunknak) kevés sikerrel is, hívatlan ’s még váratlanabb ellenséges föllépése miatt, szegényebb, de számos’ honfiai’ romlásában ön maradékiét is méltán tekinthetve, boszús aggodalomölté el lelkét, ’s bízva az ügy’ tiszta igazságában, csak a’ mindennapi ’s tettleges életből merített tapasztalások’ ösvényén igyekezendik F. E. urat nyilványított állításaitól — alkalmazva mindenkor honunk’ alkotmányos állásához — azon sarokhoz vezérleni, mellyen ős szerkezete nemzetiségünknek nem csak e’ mai napig forgott, de sértetlen hagyva annak alapját, mint szent talizmánt,’ megmérhetlen időkre is forgatni. Hogy nemzeti szerkezetünk a’ haza’ térének leírásán nyugszik, már imént szóval mondatott, hogy az születésével már igényleges elosztás alá jutott, tudva van. Meg leven szerinte kezdve a’ tulajdonállapítás, mi volt természetesb, mint annak bírói által földhöz ragadtságig (globae adstrictusságig) élet ’s halállati örökös védelmezése, melly nemde sikeresb mindaddig, mig a’tulajdonost képező személység minél számosb volta mellett, ahhozi igenleges állása még olly biztos is, miszerint azt más csere e’ földi pályán ki nem pótolhatja. Például szolgálhat erre legközelebb Éjszakamerika, hol a’ jutányos földszerzés ’s annak örök birhatási biztosítása hány nemzetbelit csábított kebelébe!? !S épen ez eset is mennyire dicsőíti a’ magyar alkotmányt, melly érez szerkezetével megőrzé polgárait azon gyalázattal, hogy hűtlenül mindeddig hazát nem cseréltek! Visszatekintvén pedig kevésig a’ lefolyt idők’ ős korába, nemde a’ földbirtok’ ’s tulajdonosság’ ingere öntött erdődeink-