Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1839-11-21 / 93. szám
Válasz. Péczely József m. gróf Majláth János urnak.*) Debreczen, nov. 2. 1839. A’ kezdődő uj oskolai évvel együttjáró munkálkodások 's több és sürgetősb tudományos foglalatosságim között is sietek a’ grófnak Századunk’ 85dik számában hozzám intézett Levelére válaszolni, félvén, hogy ha 2 hónapig késem válaszommal, soha nem a’ gróf, sem senki el nem hiszi, hogy csak akkor olvastam volna levelét, hanem inkább azt fogja minden gondolni, hogy addig szüntelen törtem fejemet a’ feleleten. Sokra telnék, ha a’ gróf’ pontjaira egyenkint válaszolva, mind elmondanám, mint csusszan keresztül helyeken, mellyekre jónak látta nem felelni, mint mond el újra, csak azért, hogy mondjon valamit, bírálatában már egyszer elmondott dolgokat , minden további felvilágosítás, a"" dologba bővebb ereszkedés, vagy az én ellenerősségeim nem lerontása, de csak megkísérlése nélkül; mint ad erőszakos magyarázatot több helyeknek; mint rontja meg maga a’ maga által felállított, annyiszor újra meg újra elmondott szabályt, idézés, kútfőkre hivatkozás nélkül kívánva, hogy higyük, mit maga’ védelmére, és igy — testis in causa propria mond; mint idéz ellenben helyeket — mellyeket írásomból látható hogy én ismerek, mi több, meg is czáfoltam — mint újságokat ellenem, megfoghatatlan, mi okból, hanem ha azért, hogy ki válaszom’ nem olvasta, vagy reá többé vissza nem emlékezik, azon hiedelemre jöjjön, hogy azok a’ gróf előtt igen, de előttem eddig nem valának ismeretesek; mint mondja ki egy helyen, hogy nincs au doritas kútfők ellen; másutt, hogy historicusoknak, kik ex professo írtak ’s esztendőket szántak a’ tárgynak, lehetetlen csalódni; ’s ezen felállított elvnél fogva a’ gróf mellett tanúskodó Wilken, Michaud ’s Raumer csalhatatlanok is; minden további kezesség nélkül, csak azért, mert ex professo tradtálták a’ keresztes hadakat, Pray pedig és Feszler, kik szintúgy ex professo írtak ’s esztendőket szántak a’ magyar históriának, bizonyosan, mivel mellettem bizonyítnak, nem hitelesek; mint árulta el, nevezetesen a’ III. András’ haláláról szóltában, újólag könyvemnek, vizsgáló’, mi több, ellenészrevételtevő’ létére nem elég figyelemmel olvasását, azért bántva engemet, hogy en , ki könyvemben Andrást méreggel megéretettnek állítom, miért nem tettem említést arról is, hogy vágynak, kik őt természetes halállal kimultnak hiszik? holott én ezt nyilván mondom, még pedig nem jegyzésben, nem — mint a’ gróf maga jegyzéseit tenni szokta — külön a’ könyv’ hátulján, hol annak könnyebb volna eszrevétetlen, olvasatlan maradni, hanem magában azon textusban, melly a’ grófnak botránkozásköve volt; végre — miből én, ha gyanítások’ barátja volnék, azt is következtethetném, hogy ez úttal aligha felvilágosítás’ szándéka fogatott tollat a’ gróffal — mint veti laconica rövidséggel többször oda: „kimondott ítéletem’ nem változtathatom’ — „az aradi gyűlés’ idejét most is !/Sóban tartom“ ; mi világosság, vagy haszon várható ebből a’ közönségre, mi az igazságra nézve? Mindezeket csak érintve, bővebb kifejtésükbe ezúttal nem ereszkedve, nehogy kapva kapni láttassam egy olly harezot, mellyet ugyan a’ gróf maga kezdett, de mellynek most, nyilván nem ereje’ érzetében, előre annyira szabadkozik folytatásától, hasonlatosan azon párvivóhoz, ki alig összecsapva bajtársával, mielőtt legkisebb sérelmet kapott volna, sebet kiáltva, lebocsátja fegyverét, kímélésre ’s a’ harcz’ tovább nem folytatására igy bírandó az elébb fenhangon kihírt ellenfélt, csupán azon kérdés mellett maradok: áll e, hogy én olly fegyverrel éltem, mellyel nem vala jogom, nem vala illendőségennem ? ’s a’ grófnak ebből származott sérelmén múlik, hogy a’ kérdéses tárgyak’ felvilágosítása , mit különben a’ gróf az olvasó közönség iránti kötelességének tartott volna megtenni, nem terjed annyira, a’ menynyire talán terjednie kellene ? Századunk’ 41dik számában, a’ 32dik lapon, ezek a’ gróf’ szavai: ,,Péczely a’ német protestáns történetírók’ régibb iskolájához tartozik, melly hitágazati fogalmakban sokkal elfogultabb, mintsem ez a’ históriai szempontnak azon tetejére emelkedhetnék, mellyről a’ középkort ’s a’ pápák’ erre volt hatását méltányolni kell. Ismét 44. sz. 345. lap: „Habár ez aj szerző (Péczely) előtt, vallásánál fogva, az anyaszentegyházra nézve elég fontosnak nem látszik is ’stb.“ Ezekre következtek a’ gróftól megrótt, állítólag személysértő, Hiedelemről felejtkezett következő szavaim: „nem akarom védeni a’ védelem nélkül nem szükölködőt (Engelt) ; védelmem úgyis keveset fogna nyomni a’ gróf előtt, mert mind ketten protestánsok vagyunk,a Mikor a’ gróf olly nyilván kimondja, nem egy protestáns íróról, nem csupán rólam, hanem egész felekezetiül, hogy nem képes az igazságot felfogni, nem képes tanuképen föllépni: én idézett szavaimban csak azt mondtam ki előre, mit a’ gróf, ha következetes akar lenni, mondani fogott, mondani tartozott volna, azon esetben, ha én a’ gróftól, nem egy ízben nyilvánított ítélete után, bátorkodhattam volna kívánni, hogy szavamnak hitelt adjon ; a’ gróftól, ki most is Levele’ ama’ szavaiban : ,,a cosmiczi zsinat iránt a’ tur’ nézetei mindig különbözni fognak az én nézeteimtől— bár nem akarva, újfent azon vallomást teszi, hogy én vallásomnál fogva nem juthatok el az igazság’ tisztán látására; különben hogy’ eshetnék örökre kétségbe az én lehető megvilágosíttatásom iránt, hanemha azon bizonyosság állna elötte, hogy én már vallásom’ soha változtatni, és igy ’ elfogultságom’ sem fogom soha levetkőztetni? Szavaimban ha bántás van, mit én nem akartam: a’ gróf volt a’kezdő; ha nincs, mint én hiszem, honnan egyszerre, az én — hivatkozom a t. közönségre — általányosan igen illedelmes hangon irt válaszom után ez igen váratlan, heves kitörés? Mit gondoltak mások a’ gróf végszavai’ olvasásakor, nem tudom; de csudálni épen nem lehetne, ha többen — látva, mint igyekszik a’ gróf erőnek erejével sérelmet, még pedig tetemest, keresni szavaimban, ’s azt, mint véli, feltalálván, mint hagyja rögtön abban a’ harczot: távol légyen a’ sértés — azon gondolatra jöttek volna, hogy méltóságod előtt kívánatos volt, a hátralévő pontokra feleléstől valami ürügy alatt szabadulhatni, ’s jobbat nem lelvén, jónak látta megboszankodni. Én magam nkénytelen egy anekdotára emlékeztem. Máskor talán nem mondam *) Ez és a' következő czikkely hozzánk.. elkésett alkalommal érkeztek A' szerk.