Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1839-11-21 / 93. szám

Válasz. Péczely József m­. gróf Majláth János urnak.*) Debreczen, nov. 2. 1839. A’ kezdődő uj oskolai évvel együttjáró munkálkodások 's több és sürgetősb tudományos foglalatosságim között is sietek a’ grófnak Századunk’ 85dik számában hozzám intézett Levelére válaszolni, félvén, hogy ha 2 hónapig késem válaszommal, soha nem a’ gróf, sem senki el nem hiszi, hogy csak akkor olvastam volna levelét, hanem inkább azt fogja minden gondolni, hogy ad­dig szüntelen törtem fejemet a’ feleleten. Sokra telnék, ha a’ gróf’ pontjaira egyenkint válaszolva, mind elmondanám, mint csusszan keresztül helyeken, mellyekre jónak látta nem felelni, mint mond el újra, csak azért, hogy mond­jon valamit, bírálatában már egyszer elmondott dolgokat , minden további felvilágosítás, a"" dologba bővebb ereszkedés, vagy az én el­­lenerősségeim­ nem lerontása, de csak megkísérlése nélkül; mint ad erőszakos magyarázatot több helyeknek; mint rontja meg maga a’ maga által felállított, annyiszor újra meg újra elmondott szabályt, idézés, kútfőkre hivatkozás nélkül kívánva, hogy higyük, mit maga’ védelmére, és igy — testis in causa propria mond; mint idéz ellenben helyeket — mellyeket írásomból látható hogy én is­merek, mi több, meg is czáfoltam — mint újságokat ellenem, megfoghatatlan, mi okból, hanem ha azért, hogy ki válaszom’ nem olvasta, vagy reá többé vissza nem emlékezik, azon hiedelemre jöjjön, hogy azok a’ gróf előtt igen, de előttem eddig nem valá­nak ismeretesek; mint mondja ki egy helyen, hogy nincs au do­ri­tas kútfők ellen; másutt, hogy historicusoknak, kik ex pro­­fesso írtak ’s esztendőket szántak a’ tárgynak, lehetetlen csalódni; ’s ezen felállított elvnél fogva a’ gróf mellett tanúsko­dó Wilken, Michaud ’s Raumer csalhatatlanok is; minden további kezesség nélkül, csak azért, mert ex professo tradtálták a’ ke­resztes hadakat, Pray pedig és Feszler, kik szintúgy ex pro­fesso írtak ’s esztendőket szántak a’ magyar históriának, bi­zonyosan, mivel mellettem bizonyítnak, nem hitelesek; mint árulta el, nevezetesen a’ III. András’ haláláról szóltában, újólag köny­vemnek, vizsgáló’, mi több, ellenészrevételtevő’ létére nem elég figyelemmel olvasását, azért bántva engemet, hogy en , ki könyvemben Andrást méreggel megéretettnek állítom, miért nem tettem említést arról is, hogy vágynak, kik őt természetes halál­lal kimultnak hiszik? holott én ezt nyilván mondom, még pedig nem jegyzésben, nem — mint a’ gróf maga jegyzéseit tenni szok­ta — külön a’ könyv’ hátulján, hol ann­ak könnyebb volna esz­­revétetlen, olvasatlan maradni, hanem magában azon textusban, melly a’ grófnak botránkozásköve volt; végre — miből én, ha gyanítások’ barátja volnék, azt is következtethetném, hogy ez úttal aligha felvilágosítás­’ szándéka fogatott tollat a’ gróffal — mint veti laconica rövidséggel többször oda: „kimondott ítéle­tem’ nem változtathatom’ — „az aradi gyűlés’ idejét most is !/Sóban tartom“ ; mi világosság, vagy haszon várható ebből a’ közönségre, mi az igazságra nézve? Mindezeket csak érintve, bővebb kifejtésükbe ez­úttal nem ereszkedve, nehogy kapva kapni láttassam egy olly harezot, mellyet ugyan a’ gróf maga kezdett, de mellynek most, nyilván nem ereje’ érzetében, előre annyira szabadkozik folytatásától, ha­sonlatosan azon párvivóhoz, ki alig összecsapva bajtársával, mi­előtt legkisebb sérelmet kapott volna, sebet kiáltva, lebocsátja fegyverét, kímélésre ’s a’ harcz’ tovább nem folytatására igy bíran­dó az elébb fenhangon kihírt ellenfélt, csupán azon kérdés mel­lett maradok: áll e, hogy én olly fegyverrel éltem, mellyel nem vala jogom, nem vala illendőség­ennem ? ’s a’ grófnak ebből szár­mazott sérelmén múlik, hogy a’ kérdéses tárgyak’ felvilágosí­tása , mit különben a’ gróf az olvasó közönség iránti köteles­ségének tartott volna megtenni, nem terjed annyira, a’ meny­nyire talán terjednie kellene ? Századunk’ 41dik számában, a’ 32dik lapon, ezek a’ gróf’ szavai: ,,Péczely a’ német protestáns történetírók’ régibb is­kolájához tartozik, melly hitágazati fogalmakban sokkal el­fogultabb, mintsem ez a’ históriai szempontnak azon tetejére emelkedhetnék, mellyről a’ középkort ’s a’ pápák’ erre volt hatását méltányolni kell.­ Ismét 44. sz. 345. lap: „Habár ez aj szerző (Péczely) előtt, vallásánál fogva, az anyaszent­­egyházra nézve elég fontosnak nem látszik is ’stb.“ Ezekre következtek a’ gróftól megrótt, állítólag személysértő, Hiedelem­ről felejtkezett következő szavaim: „nem akarom védeni a’ véde­lem nélkül nem szükölködőt (Engelt) ; védelmem úgyis keveset fogna nyomni a’ gróf előtt, mert mind ketten protestánsok vagyunk,a Mikor a’ gróf olly nyilván kimondja, nem egy protes­táns íróról, nem csupán rólam, hanem egész felekezetiül, hogy nem képes az igazságot felfogni, nem képes tanuképen föllépni: én idézett szavaimban csak azt mondtam ki előre, mit a’ gróf, ha következetes akar lenni, mondani fogott, mondani tartozott volna, azon esetben, ha én a’ gróftól, nem egy ízben nyilvánított íté­lete után, bátorkodhattam volna kívánni, hogy szavamnak hitelt adjon ; a’ gróftól, ki most is Levele’ ama’ szavaiban : ,,a­ cosm­iczi zsinat iránt a’ t­­ur’ nézetei mindig különbözni fognak az én néze­teimtől­­— bár nem akarva, újfent azon vallomást teszi, hogy én vallásomnál fogva nem juthatok el az igazság’ tisztán látására; különben hogy’ eshetnék örökre kétségbe az én lehető megvilágo­­síttatásom iránt, hanemha azon bizonyosság állna elötte, hogy én már vallásom’ soha változtatni, és igy ’ elfogultságom’ sem fo­gom soha levetkőztetni? Szavaimban ha bántás van, mit én nem akartam: a’ gróf volt a’kezdő; ha nincs, mint én hiszem, honnan egy­szerre, az én — hivatkozom a t. közönségre — általányosan igen illedelmes hangon irt válaszom után ez igen váratlan, heves kitörés? Mit gondoltak mások a’ gróf végszavai’ olvasásakor, nem tudom; de csudálni épen nem lehetne, ha többen — látva, mint igyekszik a’ gróf erőnek erejével sérelmet, még pedig tetemest, keresni szavaimban, ’s azt, mint véli, feltalálván, mint hagyja rögtön abban a’ harczot: távol légyen a’ sértés — azon gondo­latra jöttek volna, hogy méltóságod előtt kívánatos volt, a hátra­lévő pontokra feleléstől valami ürügy alatt szabadulhatni, ’s job­bat nem lelvén, jónak látta m­egboszankodni. Én maga­m nkény­­telen egy anekdotára emlékeztem. Máskor talán nem mond­am *) Ez és a' következő czikkely hozzánk.. elkésett alkalommal érkeztek A' szerk.

Next