Századunk, 1840. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1840-03-26 / 25. szám
nevét elpörleni; már pedig a magyar academia egy saját törvényczikkely (1827: 11) által „tudós társaságnak“ — „erudita societas“ — kereszteltetett, ’s tagjaira nézve az Alapszabályok’ 20ik §-ában az áll, hogy mindennemű tagja „magyar tudós társaság’ tagja“ czímével él. — E’ szerint tehát az academia in concreto már csak ezáltal is valóságos „tudós társaság“; de az még azért is, mivel tudományokkal is kell foglalkodnia, ’s igy nincs senkinek joga, tőle a’ praedicatumot megtagadni. De egészen másképen áll a’ dolog a’ társaság’ egyes tagjaira nézve. Az Alapszabályok’ 26. §-ában a’ választhatóságra megkivántatnak ugyan magyar nyelven irt munkák ’s tudományok ; de ha emlékezetem nem csal, sehol az Alapszabályokban nem neveztetnek a’ tagok tudósoknak", hanem csak „tagoknak, társuknak. És ez igen helyes, mert nagy különbség van az erud/la societas és az eruditorum societas közt. Csak az első áll diplomatice. Ezen tekintetben tehát igaza volt Csaló úrnak, ’s a’ tudományosság nem de necessitate, hanem csak de bene esse szükséges a’ tudós társaság’ tagjainál, valamint az adományos nemesember a’ czimer (1 ac tit. 6.) azaz a’ királyi adományos czimer nélkül is igazi „nemes, nemzetes, és vitézlő.“ Szinte, ha az academicusok nem sok tudományt hordanak is fejekben , még ezért a’ tudományok és az academia nem sülyednek el, ’s a’ világ is szépen tovább forog. Kit illet joggal a’ „tudós“ czím , kit nem , erről mi, azaz én, legközelebb bővebben fogunk szólani. 13. §. A’pesti magyar színház’ügyében világosabban kell kifejeznem magamat. Alig van pénzerjésztőbb mulató-intézet mint a’ színház; ez örökre csak pénzt ! pénzt! pénz! kiált. E’ pénzt csak a’hallgatók’nagy számú és folytonos megjelenéséből szerezhetni össze ; illyes megjelenéseket pedig csak felette érdekes és vonzó mutatványok által lehet biztosan eszközleni. A’ pesti magyar színháznak igen nehéz állás jutott az által, hogy ugyanott a’ német színház már régóta fenállott előtte. Ezen kell tehát a’ magyarnak túltenni, ’s azt mintegy árnyékba vetni. A’ magyar színház’ mutatványainak eredetieknek, igen elméseknek, lelemérigdusaknak, uj és meglepő jelenetekkel tömötteknek, szóval, egy egészen uj nemben írottaknak kellene lenniük. E’ nemnek (genre) végtelen változatokra kellene képesnek lenni, miilyenek például a’ Harlequin és Columbian, a Pulcinella, vagy Raimund allegóriák. A’ cseh Pimperle is illyen termékeny álló character, ámbár igen aljas természetű. A’ pesti bölcsek tehát, kik a’ színház felett olly szivszakasztólag tudnak írni, vitázni ’s veszekedni, inkább dugnák össze fejeiket, hogy egy illyes, de nemesebb charactert találjanak fel, melly, mint mondám, végetlen változatokra volna képes. — Valljon e’végre nem lehetne eövid’ átváltozásait használni? E’ könyvben az én ítéletem szerint igen bő, csaknem kifogyhatatlan anyag fekszik mindenféle színmutatványokra , néző- , víg- és szomorujátékokra, balletekre, némajátékokra. Hanem genie kell hozzá, uraim, genie! nem pedig gonosz nyelv, czivakodás, rágalmazás. Bár magyar népregéi is telvék drámai kelmével; csodálom, hogy még eddig senki sem használta. Hát a’hazai történetírásban ’s népleirásban nem lehetne e ilyesmit találni? Erre nekünk senki sem felelhet meg jobban, mint az academiai fizetéses Idstoricus. No tehát, Bajza uram , halljuk ! — Felelet: nem tudom ! — Ez is derék! 14. §. Fel lehet tenni, hogy az academia (néhány, talán igenis erős kivételekkel) a’ hazának legjobb, legelmésb fejeit egyesíti keblében. A’ mi nem academicusaink’ tökfejeitől természetesen semmit sem várhatni. Nemo dal, quad non habet. __ Hanem az academicusoknak lehetne és kellene egy fényes eszmét kölcsönözniök ’s a’ pesti színház’ számára valami különösen jót és academiast — habár nntis viribus — létrehozni. Az Alaprajz’ 6. lapja és az Alapszabályok’ 5-dik §-a ezt még kötelességükké is teszi. Jóakaratokon (velleremus siposseremus) senki sem kételkedik, ’s a’ ki olly fellengős epitaphiumokat tud írni mint Schedel, vagy a’ kinek lelke olly annyira vérmes, hogy vérkönyüket sirhat, mint a’ Bajzáé, az bizonyosan elég bőven bir a’ találékonyság’ adományával is, hogy a’ magyar színház’ javára egypár igen elmés könnyűt hullasson. — Reményem , senki sem fogja szavaimat oda magyarázni, mintha én ezen intézetnek nem volnék őszinte barátja. Sőt szives részvétemet bizonyítja az általam csak most megpendített eszme is, melly hitem szerint a magyar szinügynek tartós fölemelésére nem csekély befolyással volna. Bécs, mart. 15. 1840. Csaplovics. A’ köbölkuti tóról, rajta létezett liszegzagetekröl és lecsapoltatásáról» (Vége.) Ezen jeles területű köbölkuti tóviznek és posványos bozótságnak haszontalansága és lehetséges lecsapolhatósága csakhamar szemébe tűnt Lacsny Miklós urnak, herczeg Pálffy József’ uradalmat’ teljes hatalmu igazgatójának, ki a’ polgári társaság ellen való véteknek tartván , illy nevezetes kiterjedésű földet viz alatt meghagyni, a’ tisztelt herczeget, kihez tartozott az egész tó, reá bírta, hogy a’ lecsapoltatásra megkivántató költséget kész vala magára vállalni. E’ lecsapoltatás egy csatorna’ ásása által, a’ fent nevezett mérnöktől 1819-ben elkészített tervrajz szerint 1819től fogva 1826-ig herczeg Pálffy József’ nagy költségével végbevitetett. Az egész hossza a’ csatornának kürti határszélétől köhid-gyarmati hídig teszen 8002 ölet, a’ víznek esése ugyanazon, az egész hosszúságban 31 lábat, 8 hüvelyket és 4 lineát teszen, mélysége a’ kürti határnál 4 lábnyira, gyivai töltésnél 2 ölnyire ásatott; a gyivai malom meghagyatott, libádi elvontatott, tekenyős nevezetű kőhid-gyarmati pedig alólcsapóvá tétetett. Ez által a’ tekenyősi tó ’s libádi mocsár kiszáríttatván, mind ezek’, mind a’ gyivai és sárkányi mocsárok’ helyét buja bársonyos rétek’ virányi foglalták el. E’ jeles munkát 1826. e. September’ d ik napján boldogult gr. Pálffy Miklósnak, az akkori földesur’ fiának, és Lacsny Miklós urnak, uradalmi teljes hatalmu kormányzónak, igazgatónak ’s dicséretre méltó gazdasági javítások’ alkotójának kíséretükben megszemléltem , ’s akkor a’ jelenlévő köbölkuti lakosoktól hallottam beszélni, hogy midőn a’ kiásatott csatorna’ ágyába leereszkedett ’s a’ tóban szemlátomást apadott a’ viz, olly hirtelen apadott a’ tó is, hogy ennek úszó szigetei néhol szökőkút gyanánt szorították ki terhükkel magok alól a’ vizet, illy közhasznú vállalat végrehajtatott nyilvánvalókép nem csekély nyereség’ okáért, mert miután 800 holdnyi haszonvehetetlen mocsár, és annyi terjedelmű kövér fekete föld, melly azelőtt haszontalanul viz alatt hevert, az árvizektől felszabadítva, kiszárítatott, a’ bátorkeszi uradalomban nagy kiterjedésben gyakorlott mezeigazdaságnak kincse, úgymint a’legjobb szénatermő rétek bő mértékben neveltettek olly annyira, hogy midőn a’ tó’ kiszárítása előtt köbölkinti határban