Századunk, 1840. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1840-01-13 / 4. szám

27 pusztán tudományos és igy egyedül igazságos útón haladt vala, mind kötelességét teljesítette, mind ugyanakkor győzelmet biz­tosította volna. Mert nem hiszi a’ világ, pedig szentül igaz: a’ becsület ’s az igazság a’ legjobb politica. Nem kétlem, sok választást bán is, ’s épen azokat van bánni legtöbb oka, mikben mellék, azaz nem tudományi tekintetektől engedő magát vezé­reltetni. — Igen, mind tiszteletbeli, mind rendes, mind levelező tagjai közt vannak, kiket nem írói érdemekért választott meg az isme­retes felekezet, ’s most, idomulván, gondolkodásmód változván, bizonyosan meg nem választana. De mi nincs jól s tisztán téve, mindig keblében hordja a’bánást’s boszut. Az academia marad­jon pusztán a’ tudományok’vivómezeje, másféle vélemények’ ’s érdekek’ csatahelyévé ne váljék; mert ha most túlnyomó is az, mit szeretünk, de a’ természet’ örök törvénye szerint egy­kor az ellenkező is diadalmaskodhatik. ’S azoké a hiba, kik illy nemű, e’ helyen idegen csatát kezdtek, nem kik felingereltetve, szinte síkra szálltak, és midőn a’ közügy veszett, személyük győzött. —­­S nem törvényszegés a’ derék Szontagfi vidéki taggá vá­lasztása is, ki, mint közönségesen tudatik, Budapesten lakik,’s tavaly csak rokonait mene látogatni a’ felföldre ? ’S ime ez itt, mit az Athenaeum okos volt előre tudatni a’közönséggel, vidé­ken lakásnak vétetik, ’s midőn Hete nyit, a’ többször megko­­szorúzottat, vagy mást törvényszerüleg megválaszthatott volna az ismeretes felekezet, törvényszegve Szontaghot választja el, mert közelebb barátja. ’S a’rosnyai mulatás nem pusztán bevégzése volna az útnak ? Nem azért van ez igy, mert a’ nagygyűlés novemberben esett ? Szemeimet merném feltenni, hogy ha helybeli tag fogott volna választatni, Sz. most nem volna Slosnyón. Mi csel, mi illetlen ármány ez a' felekezet’ ré­széről , ’s mint sajnálom, hogy a’ derék Sz. igy engedi magát használtatni. Kovács P. megtarthatta volna helyét, mert bár lehetett volna alkalmasabbakat választani a’ philologiai osztály­ba, de ő sem egészen érdemtelen, hanem Sz.-nak nem kellene, nem lenne szabad elfoglalni a’ vidéki széket. — ’S nem törvényszegés­e a’ nagy jutalom­ megosztása ? Az academia’ 20, 21, 22 ik határozatában nem mindig egy mun­káról létetik e említés ? Nem mondatik e, hogy egy szerzőnek munkája kaphatja, ha bevégzetlen is, ellenben többektől irt könyvek nem, mi igazán magyarázva azt is teszi, két munka sem? De miképen is adathatik egy nagy jutalom kettőnek? Mellyik kapta ekkor a’ nagy jutalmat? ’S van e fél nagy ju­talomról szó ? ’S lehet e, kivált különböző osztályban, olly két egyenlő becsű munka, hogy egyik fölött a’ másiknak elsőség nem adathatnék, ’s ha lehet is, évenkint a’ kedvezés nem vitethet­nék e át más és más osztályba? ’S lehet e másképen cselekedni, a’ nélkül hogy a’ határozat megváltoztatnék? Ez elvet nem vallá e meg maga az academia, midőn előbb a’ drámai jutalmat a nem criticailag jónak, de a’ többek közt legjobbnak előbb egé­szen ki nem adta, mint mig határozatát a­ szerint változtató? ’S miért történt e’ törvénytelen felosztás mindkétszer Vörösmarty miatt, ’s miért épen a’ Marót Bánért, mellyről még Vörösmarty’ legvakabb tisztelőinél is közönséges a’ vélemény, hogy rész dráma? Van dala, mi megér száz aranyat, de drámája ülvén nincs. Ha academia volnék, nem rontanám igy erkölcsi tekin­tetemet ; ha Vörösmarty volnék, kinek nagy befolyása van a' tagokra, nem fogadnám el, azaz magamnak nem adnám, a’ nem érdemlett jutalmat. Két silány drámáért egy évben két­száz arany ajándékul nem, de jutalmul bizony sok. Ezért nyilatko­zok egy mély zúgásban a’ közvélemény, a’ hallgató sokaság a’ közgyűlésen, midőn kihirdettetett, hogy a’ nagy jutalomban Marót Bán is részesült. Megfoghatatlan dolog! Ugyanazok, kik Marót mellett szavaztak az academiában, az életben sopánkodva csóválják fe­jőket. Két párt van az academiában, egyik sem érdemli a­ győzelmet. Most azért fekszik nagyobb vádsuly az ismeretes felekezeten, mert ez győzvén, ez vezető igy a’ dolgokat; meglehet, de nem bizonyos, a’ másik felekezet szinte hibás útón járandott volna. Itt is középre van szükség, melly min­denütt ’s mindenben a’ tudományt nézze. Minden más tekintet rendeltetési utából félrevezeti az academiát. ’S illy félreösvényen van a’ szomorú haladásban a’ t. tár­saság. Fájdalmasan látjuk sülyedni a’ közvéleményben. Jeles és politicai nagy nevek nem mentik meg; ezek csak csillagok lesznek koporsóján. Egyes tagjai lehetnek híresek, a’ nélkül hogy maga a’testület bírjon’s adjon tiszteletet. Adja hazánk’ Is­tene , az academia, vagy többsége, eszméljen föl, ’s térjen, mit elhagyott, a’ tudomány’ utára, feledve mindent mást, mert most oda juta, hogy tőle el választatni csak hiúnak öröm, ’s ha a’ két elnök és még néhány tag’ neve ott nem volna, ’s a’ közügy nem tekintetnék, az academia’ ajánlása a’ legjelesb íróktól el nem fogna fogadtatni. Mert látja a’ közönség, hogy választásban nem az Írót, jutalmazásban nem az érdemet tekintik, követke­zőleg elválasztatni nem tisztelet, jutalmaztatni nem dísz. E.B. 28 Magyarn­y­elv-terjesztés. Mit titkos óhajtásképen már azóta hordozok szivemben, mióta t. ns. Gömör’ megye magyar nyelvhezi lelkes vonzalmá­nak ösztönétől vezéreltetve, köréből buzdító levelet intézett az ágostai hittételű tiszáninneni superintendentiához *) , mellyben a’ magyar nyelvnek minél hathatósabb művelésére ’s terjesztésé­re fölszólítja azt, a mit azóta kívántam­, hogy t. i. ne csak egyedül szép szóval, hanem tettleg is méltóztatnának nemze­tünk’ áldottabbjai ’s hazánk’ megyét mindinkább terjeszteni ’s honfiusítani a magyar nyelvet, még pedig ott, hol legidege­nebbek iránta a’ keblek, hol legszegényebb a’ nép, hol tel­jesen hiányzanak az arra szükséges eszközök ’s intézetek, — ezt legalább egy szép példában teljesítve láthatám e’ napokban, megpillantván egy , m. évi télelő’okán Kassán költ alapító leve­let, mellyben b. t. Szirmay Mihály’ özvegye, született Szu­­lyovszky Therézia asszonyság, nemzetsége’ szülőhelyének, Trencsén megyében fekvő Szulyó helységbeli evang. lelkésznek ’s oskolai tanítónak javára alapít ezer pengő forintot, úgy hogy esztendőnkénti törvényes 60 pengő ftnyi kamatjának két har­madában a’ lelkész, még pedig minden föltétel nélkül; egy harmadában pedig az oskolai tanító de csak akkor részesüljön, ha növendékeit egyszersmind magyar nyelvre oktatni képes ; ha pedig abban járatlan volna, a’ részére esendett 20 pft. szinte kamatra adassék mindaddig, mig gyermekeit magyar nyelv’ ismeretére is vezérleni tudandó oskolamester fog választatni. Ezen fölszólitásra a’ Jelekkor­ m. e. 40dik számában foglaltatik a’ főtiszt, superintendemiának felelete, melly a’ legkecsegtetőbb ígéretekkel biztatja a’ tek. ügyét. Hogy­ ezek nem puszta ígé­retek valának, édes hazánk azóta is több tudósításokból meg­tudta, mellyekböl könnyű következtetni, hogy igazán szivén fekszik ezen superintendentiának a’magy­ar nyelv’ és nemzetiség* előmozdítása. **) Különös ugy­an, hogy a’ lelkésztől, ki legelső felügyelője ’s bí­rája az oskolának, nem kívántatik a’ magy. nyelv’ tudása, de azt tartjuk, annak magyarul tudni a’ nélkül is kötelességében áll.

Next