Századunk, 1840. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1840-03-26 / 25. szám
195 V Vrgilius, Horatius in una Michaela Csokonai epitaphiumot szülte. Ezt már csak egy fellengős költői genie hozhatta világra? 7. §. Nem volt e tehát igazam, midőn ezen literatori öklözőket, ezen álarczos, tudós dorongolásokat, hires academicusoknak neveztem ? Sőt épen ők a’ leghíresebbek, mert az egész academia együtt véve nem veszekszik, nem czivakodik, nem garázdálkodik annyit, mint annak ez a’ két rendes tagjai Mennyire értésemre esett, az egész academia csendesen, nyugodalmasan folytatja munkáit csupán ez a’ két academicus van örökös harczokkal mindenfelé elfoglalva és hadarász maga körül bunkóival. Valóban én csudálom az általam igen tisztelt academia’ türedelmét, hogy ezt a’ visszaélést, ezt a’ czivakodást, melly neki csak kisebbségére válhatik , keblében megszenvedi. Mindkettőnek száz arcza pseudonymitás a nem egy alávaló cselfogása, hogy másokon büntetlenül garázdái ivódhassanak? Kinek becsületes szándéka van és ki mást nem akar méltatlanul bántani, soha sem rejtezik álarcz alá, hanem tiszteséges nevét mindenkor kiteszi. Igen ritka és kevés eset van, mellyben a’ névtelenséget és álnevüséget kimenthetni minden egyéb esetekben uluvulá az. 8. §.. A’ magyar tudós társaság’ Alaprajza’ bevezetésében mondatik : ,,hogy a’ tudományok és művészségek az elmék és erkölcsű/! tökéletesítését eszközük.“ Igen helyesen, mert didicisse fideliter artes, emollitmores, nec si nil esse feres. A’ 7. lapon pedig, — ’s erre figyelmezzünk! •M int az academia: „hogy írott munkák tiszta, szelíd lélekkel ítéltessenek meg; és hogy a’bírák (az academicusok) sóita ne feledjék, hogy a’ haszontalan, szivet-lelket ingerlő vetekedésektől óvják magokat.“ — Szinte igen helyes! Nem tudhatom, mennyire teljesítik Schedel és Hajza e’rendszabályt academiai munkálataikban, ’s ehhez nincsen is semmi közöm ; de az academián kívül az egész olvasó közönség számtalanszor tapasztalta mindkettőnek ,,haszontalan, szivet-lelket ingerlő vetekedéseit“, sőt épen nyers vadságait. E’ szerint őket úgy tekinthetni, mint roszul nevelt, pajkos gyermekeket, kik az iskolában, a’ professor szemei előtt, még imigy amugy elviselik magokat (ha igaz!), de azon kívül minden lehető csintalanságot és illetlenséget elkövetnek. Már pedig úgy hiszem, hogy az academia’törvényei az academicusokat szorosan academiai életökön kívül is kötelezik; de ha ez nem így volna is, már maga az említett didicisse fideliler artes magával hozza, hogy a’tudósok egész életükben példányosan, okosan , méltósággal és udvariasan viseljék magokat. Azért is — ismétlem — igen nagyon csudálom az academia türelmet, mellynél fogva ezt a pár nobile fratrumot keblében megszenvedi , melly noha fizettetik tőle, az academia’ törvényit áthágja. Mindketten megérdemlenék, hogy legalább is ex officio illendő magaviseletre iitessenek. Ez , úgy vélem , igazi argumentum ad hominem, ex adversarii principiis petitum reménysem legalább, hogy az academia’ alapszabályait egyik academicus sem fogja megtagadni. 9. §. Mit nyer ezen két ökölbős abból (kivévén a’ pénzhasznot a’ szennyes kritikai lapokból ’s a’ szintolly szennyes fügyelmezőből) , hogy dühös kikeléseik és megtámadásaik által «Ily sok érdemes embert megbántottak ? Semmi egyebet, mint hogy magok ellen viszont mindenféle gyűlöletet, vagyis inkább megvetést támasztottak. Raro antecedentem scelestum deseruit pede poena claudo. Okosság e ez ? vagy academiai, tett ? Azt hiszik e , hogy egyedül ők azok a’ világon, kik valamit tanultak, mi pedig mindnyájan csak káposztafőket hordunk vállaink közt ? vagy hogy az egész világ meg fog ijedni tőlök ’s gorombaságaikat szép csendesen elszenvedi ? — Ezt kellett hinniük, ’s épen ezáltal csupán esztelenségöket bizonyították be; mert a’ mikép az ember az erdőbe kiált, úgy hangzik az viszsza, ’s quod tibi non vis fieri, a fieri ne feceris. E’ közmondásokat csak ők is tudhatták. Ha ők okos, valódi tudósok’ módjára viselik magokat, akkor ezen írásom is, melly gyomrukat bizonyosan elrontandja, sohasem születik. E’ szerint tehát a’ keserű falatot egyedül magoknak köszönik, váljék egészségükre. Qui s' y froile, s' y pique! Ideje valójában, hogy illy bárdolatlan legények rendre iitessenek, kik a’ helyett, hogy a’ tudományokat művelnék, miért még űzetést is húznak, csupán veszekedésekben keresnek dicsőséget, ’s midőn másokat a’ legvadabbul ’s legszentelenebbül támadnak meg, ez által ezektől is elrabolják a’ drága időt, mellyet különben sokkal örörkestebb a’ tudományokra fordítottak volna. Dixi! 10. §. íme, tisztelt barátom, még néhány pótlás és javítás a’ Századunk’ 19. és 201. számaiban foglalt levelemhez. — A’ zsebszótárról még határozottabban mondhattam volna, hogy abban saját kép csak a’ legszükségesebb és legszokottabb szókat kell felvenni, következéskép senki sem lehet feljogosítva, abban minden szót keresni. Igen bölcsen mondatik az lső vagyis német-magyar rész’ előszavában : „Slandlexicon, welches sämmtliche im gewöhnlichen lechen vor kommende Worte enthalten ’stb. A’ szerkesztők erre valóban kellő figyelemmel voltak is, mert bölcsen előre látták, hogy a’ tudatlan közönségnek ama’ két leghíresebb tudós és academicus írói munkásságának bélyegzése végett e’ szókra: Flegeler, Grobian, Staenker, Krakeller, otromba, rigolya, garázda ’stb., a’ mindennapi életben szüksége teend, azértis azokat csakugyan felvették. Ezt a’ gondosságot csak dicsérni lehet. 11. Ugyan a’ német-magyar rész’ előszavában még ez mondatik : „Vorliegendes Wörterbuch wurde im Auftrag und auf Kosten der ungarischen Academie, nach einer eigens von derselben Ursgearbeiteten Instruction, unter Mitwirkung mehrerer Sprachgelehrten, durch die Akademiker etc. abgefasst.“ (A’ jelen szótár a’ magyar’ academia’ megbízásából és költségén egy általa sajátlag elvégre kidolgozott utasítás szerint több nyelvtudós’ együttmunkálása mellett az academia’ tagjai által ’stb. íratott.) E’ nyilatkozás birt engem azon megjegyzésre, hogy feltűnő, ha az academia minde’ mellett is a’ zsebszótárt nem akarja saját munkájának ismerni. — Szeretném tudni, valljon az ígért nagy, etymologiai szótár másképen fog elvathatni, mint sajátlag a végre kidolgozott utasítás szerint az academia’’ tagjai által? ■— A’ magyar tudós társaság itt talán a’ tudományok’londoni kir. társaságát akarta utánozni, melly szinte nem áll jót tagjainak egyes értekezésiért a’ Philosophical Transactions-ban ’stb. Ilanem az egészen más casus. Tudós értekezések, és puszta mindennapi szavak , ábéczérendben összetöltve, annyira különböznek egymástól mint ég a’ földtől. Igaz, hogy lehet a’ szavak felett is vitatkozni; de hát mi felett nem lehet ? Az etymologiai nagy szótár százszorta több alkalmat adand a’ vitatkozásra mint ez. Következéskép az academia’ óvakodása a’ zsebszótár’ ügyében nekem egy kissé tulvittnek látszik. 12. §. Mit a’ 20dik számban a’ „tudós“ praedicatumról mondottam, philanthropiámból folyt, de minthogy jogról van szó, jól körül kell tekintenünk, hogy meghatározhassuk: quid juris? Mindenek előtt, úgy vélem, meg kell különböztetni a’ társaságot, és annak egyes tarijait. Senkitől sem szabad kereszt 196