Századunk, 1840. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1840-03-26 / 25. szám

195 V Vrgilius, Horatius in una Michaela Csokonai epitaphiumot szülte. Ezt már csak egy fellengős költői genie hozhatta világra? 7. §. Nem volt e tehát igazam, midőn ezen literatori öklözőket, ezen álarczos, tudós dorongolásokat, hires acade­­micusoknak neveztem ? Sőt épen ők a’ leghíresebbek, mert az egész academia együtt véve nem veszekszik, nem czivakodik, nem garázdálkodik annyit, mint annak ez a’ két rendes tagjai Mennyire értésemre esett, az egész academia csendesen, nyu­godalmasan folytatja munkáit­ csupán ez a’ két academicus van örökös harczokkal mindenfelé elfoglalva és hadarász maga kö­rül bunkóival. Valóban én csudálom az általam igen tisztelt academia’ türedelmét, hogy ezt a’ visszaélést, ezt a’ czivako­­dást, melly neki csak kisebbségére válh­atik , keblében meg­szenvedi. Mindkettőnek száz arcza pseudo­ny­mi­tás a nem egy alávaló cselfogás­a, hogy másokon büntetlenül ga­rázdái ivódhassanak? Kinek becsületes szándéka van és ki mást nem akar méltatlanul bántani, soha sem rejtezik álarcz alá, hanem tiszteséges nevét mindenkor kiteszi. Igen ritka és kevés eset van, mellyben a’ névtelenséget és álnevüséget ki­menthetni­ minden egyéb esetekben uluvulá az. 8. §.. A’ magyar tudós társaság’ Alaprajza’ bevezetésében mondatik : ,,hogy a’ tudományok és művészségek az elmék és erkölcsű/! tökéletesítését eszközük.“ Igen helyesen, mert di­­dicisse fideliter artes, emollitmores, nec si nil esse feres. A’ 7. lapon pedig, — ’s erre figyelmezzünk! •M int az academia: „hogy írott munkák tis­zta, szelíd lélekkel ítél­tessenek meg; és hogy a’bírák (az academicusok) só­it­a ne f­e­l­e­dj­é­k, hogy a’ haszontalan, szivet-lelket ingerlő vetekedésektől óvják magokat.“ — Szinte igen helyes! Nem tudhatom, mennyire teljesítik Schedel és Hajza e’rendszabályt academiai munkálataikban, ’s ehhez nin­csen is semmi közöm ; de az academián kívül az egész olvasó közönség számtalanszor tapasztalta mindkettőnek ,,haszontalan, szivet-lelket ingerlő vetekedéseit“, sőt épen nyers vadságait. E’ szerint őket úgy tekinthetni, mint roszul nevelt, pajkos gyermekeket, kik az iskolában, a’ professor szemei előtt, még imigy­ amugy elviselik magokat (ha igaz!), de azon kívül min­den lehető csintalanságot és illetlenséget elkövetnek. Már pe­dig úgy hiszem, hogy az academia’törvényei az academicusokat szorosan academiai életökön kívül is kötelezik; de ha ez nem így volna is, már maga az említett didicisse fideliler artes ma­gával hozza, hogy a’tudósok egész életükben példányosan, oko­san , méltósággal és udvariasan viseljék magokat. Azért is — ismétlem — igen nagyon csudálom az academia türelmet, mellynél fogva ezt a pár nobile fr­at­rumot keblében megszenve­di , melly noha fizettetik tőle, az academia’ törvényit áthágja. Mindketten megérdemlenék, hogy legalább is ex off­icio illendő magaviseletre iitessenek. Ez , úgy vélem , igazi argumentum ad homi­nem, ex adver­sarii principiis petitum reménysem leg­alább, hogy az academia’ alapszabályait egyik academicus sem fogja megtagadni. 9. §. Mit nyer ezen két ökölbős abból (kivévén a’ pénz­­hasznot a’ szennyes kritikai lapokból ’s a’ szintolly szennyes fügyelmezőből) , hogy dühös kikeléseik és megtámadásaik által «Ily sok érdemes embert megbántottak ? Semmi egyebet, mint hogy magok ellen viszont mindenféle gyűlöletet, vagyis inkább megvetést támasztottak. Raro antecedentem scelestum deseruit pede poena claudo. Okosság e ez ? vagy academiai, tett ? Azt hiszik e , hogy egyedül ők azok a’ világon, kik valamit tanul­tak, mi pedig mindnyájan csak káposztafőket hordunk vállaink közt ? vagy hogy az egész világ meg fog ijedni tőlök ’s go­rombaságaikat szép csendesen elszenvedi ? — Ezt kellett hin­niük, ’s épen ezáltal csupán esztelenségöket bizonyították be; mert a’ mikép az ember az erdőbe kiált, úgy hangzik az visz­sza, ’s quod tibi non vis fieri, a fier­i ne feceris. E’ közmondá­sokat csak ők is tudhatták. Ha ők okos, valódi tudósok’ módjá­ra viselik magokat, akkor ezen írásom is, melly gyomrukat bi­zonyosan elrontandja, sohasem születik. E’ szerint tehát a’ ke­serű falatot egyedül magoknak köszönik, váljék egészségükre. Qui s' y froile, s' y pique! Ideje valójában, hogy illy bárdo­­latlan legények rendre iitessenek, kik a’ helyett, hogy a’ tu­dományokat művelnék, miért még űzetést is húznak, csupán veszekedésekben keresnek dicsőséget, ’s midőn másokat a’ legvadabbul ’s legszentelenebbül támadnak meg, ez által ezek­től is elrabolják a’ drága időt, mellyet különben sokkal örörkes­­tebb a’ tudományokra fordítottak volna. Dixi! 10. §. íme, tisztelt barátom, még néhány pótlás és javítás a’ Századunk’ 19. és 201. számaiban foglalt levelemhez. — A’ zsebszótárról még határozottabban mondhattam volna, hogy ab­ban saját kép csak a’ legszükségesebb és legszokottabb szókat kell felvenni, következéskép senki sem lehet feljogosítva, ab­ban minden szót keresni. Igen bölcsen mondatik az lső vagyis német-magyar rész’ előszavában : „Slandlexicon, welches sämmt­­liche im gewöhnlichen lechen vor kommende Worte enthalten ’stb. A’ szerkesztők erre valóban kellő figyelemmel voltak is, mert bölcsen előre látták, hogy a’ tudatlan közönségnek ama’ két leghíresebb tudós és academicus írói munkásságának bélyeg­zése végett e’ szókra: Flegeler, Grobian, Staenker, Krakel­­ler, otromba, rigolya, garázda ’stb., a’ mindennapi életben szüksége teend, azértis azokat csakugyan felvették. Ezt a’ gondosságot csak dicsérni lehet. 11. Ugyan a’ német-magyar rész’ előszavában még ez mondatik : „Vorliegendes Wörterbuch wurde im Auftrag und auf Kosten der ungarischen Academie, nach einer eigens von der­selben Ursgearbeiteten Instruction, unter Mitwirkung mehrerer Sprachgelehrten, durch die Akademiker etc. abgefasst.“ (A’ jelen szótár a’ magyar’ academia’ megbízásából és költségén egy általa sajátlag el­végre kidolgozott utasítás szerint több nyelvtudós’ együttmunkálása mellett az academia’ tagjai által ’stb. íratott.) E’ nyilatkozás birt engem azon megjegyzésre, hogy feltűnő, ha az academia minde’ mellett is a’ zsebszótárt nem akarja saját munkájának ismerni. — Szeretném tudni, vall­jon az ígért nagy, etymologiai szótár másképen fog e­lvathat­ni, mint sajátlag a végre kidolgozott utasítás szerint az aca­demia’’ tagjai által? ■— A’ magyar tudós társaság itt talán a’ tudományok’londoni kir. társaságát akarta utánozni, melly szin­te nem áll jót tagjainak egyes értekezésiért a’ Philosophical Transactions-ban ’stb. Ilanem az egészen más casus. Tudós ér­tekezések, és puszta mindennapi szavak , ábéczérendben össze­­töltve, annyira különböznek egymástól mint ég a’ földtől. Igaz, hogy lehet a’ szavak felett is vitatkozni; de hát mi felett nem lehet ? Az etymologiai nagy szótár százszorta több alkalmat adand a’ vitatkozásra mint ez. Következéskép az academia’ óvakodása a’ zsebszótár’ ügyében nekem egy kissé tulvittnek látszik. 12. §. Mit a’ 20dik számban a’ „tudós“ praedicatumról mondottam, philanthropiámból folyt, de minthogy jogról van szó, jól körül kell tekintenünk, hogy meghatározhassuk: quid juris? Mindenek előtt, úgy vélem, meg kell különböztetni a’ társaságot, és annak egyes tarijait. Senkitől sem szabad kereszt­ 196

Next