Századunk, 1840. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1840-01-13 / 4. szám

4. szám Harmadik esztendei folyama/ 1840. «jan­nlar. 13 Szózat az ac­a­d­e­m­i­á­r­ó­l. *) Midőn egy intézetet hanyatlani látok, mielőtt még élete gyökeret vert volna, elkeseredik lelkem, mind az áldozatokért, mik érette tétettek, mind azért, hogy egy próbálati rommal több van a’ haza’ földön. Ezért aggódó szemmel kisérem egy idő óta a’ m­agy. academia’ munkálatait, melly kilencz év alatt azon tekinteten kívül, mit a’ törvény adott, nem birt magának kivívni többet, azaz ollyat, mit a’ közvélemény ad; melly a’ literatura' mezején mindeddig, semmiben nem tudott válni forrássá, hanem csatornaként csak idegen patakokat vezetget; mellyen kivül a’ literatúrai gazdagon virágzónak ’s elterjedettnek lehetne mon­dani, ha az academiai ismeretes felekezet azon csellel nem élne, hogy minden hangzóbb nevet tagjainak sorába igyekszik kerí­teni. De különbséget tegyünk valakinek academiai é s nem aca­­demiai munkássága közt,’s fogjuk látni, mikép nemcsak a’ leve­lező, hanem a’ fizetett rendes tagok’ szorgalma is az academia körén kivül mozog, ’s az academiának azok a’diszért, ezek a’ díjért csak nevüket adák. ’S mit érne az academia’ tárában még egyszer annyi kincs, ha szellemi hatalma nem növekszik? ’S nem fogta volna e a’ tárt is nevelni a’ lelkismeretes mun­kálkodás, melly ajánlásokra buzdít akaratlanul, melly a’ meg­tiszteltetést, ha elfogadta, fizetésnek tekintse, melly munkás­sága’ óráit nem számolja a’ dij’garasai után? Avvagy az acade­­micusok a’kiadott könyvek’ jegyzékével állnak élénkbe ? Nem reményiem; ez kevesb volna könyvárusi érdemnél , mert mások írták, mások viszik a’ költséget, t. i. az alapítók, ’s igy az aca­­demicusok lennének puszta kiadói idegen munkáknak idegen pénze. Mi tehát az academia’ saját érdeme? A’ Zsebszótár? Jó, de nem páratlan munka, ’s csaknem megelőzve egy magá­nyos szó által. Vagy a’ többi szógyűjtemények ? Ezek a’ ke­­belkivüliek’ küldeményéből csak mechanik­ailag vannak össze­rakva, minden tudományos bevezetések ’s magasb tekintetek nélkül. Mit tettek tehát az academia’ tagjai, kiknek szellemileg úgy kellett volna megalapítani ez intézetet, mint mások azt pénzileg megalapíták ? Csaknem valamennyi tag az academián kivül vállalkozik, senki nem érzé lelkében, mi nagy, mi szent, mi sorsteljes azoknak hivatása, kiknek valamelly intézetet kezdetében kell megfogamztatniok. De bármi szörnyű feleletteher nyugszik is azokon , kik­nek keze alatt a’ kis növény naggyá nem növekedett, aligha lehet feltétlenül kárhoztatni őket, ha a’csemetét, bár cseme­teképen, de romlatlanul adják át a’ következő nemzedéknek. ’S ez esetben volna az academia ? Nem; midőn szellemi tekintete vagy épen nem, vagy alig észrevehetőleg nevekedik, erkölcsi tekintete naponkint süllyed. Melly testület saját törvényeit meg nem tartja, az vagy meghal, vagy tekintetét veszti a’ kö­zönségnél, mi roszabb a’halálnál. Az academia’ 27ik rendszabálya igy szól: „Levelező tár­sakal fogadtatnak, kik a’ hazában magyar nyelven készült írá­saik által nevezetesekké lettek . . .. Előrebocsátván, hogy va­laki igen jeles és igen bölcs lehet, a’ nélkül hogy itt legyen, kérdem egyszerűen : mikor elválasztattak : gr. Dessewffy Au­rel , Jászay Pál, gr. Benyovszky Zsig­morul, Barabás Miklé.«. Kar­­ácson Mihály, gr. Teleki Domokos, gr. Teleki László, mit írtak ’s hol ? sőt az utolsó öttől most is , annyi évek után, mit ismerünk, ’s ezeken kivül valljon még többekre, mint Pulszkyra, akkor, midőn elválasztatott, Kissre, Tasnerxey Pólyárá, Antalra, T­erseire és még többekre miként Ak­ik e’ szó: nevezetesekké lettek ? Avvagy leh­et nevezetessé lenni kéziratok által, hogy sok tagok’ neve után , nyomtatott mun­kák nem létethetvén, e’ hieroglyph áll K. L (kézirat), avvagy elég írni némelly hírlapba, mint az Athenaeumba? mert hiszen sokról csak e­z h­ozatik fel érdemül! Valóban, a’tagok most csaknem kizárólag az Orvosi tár’, Athenaeum’ és Tudománytár’ dolgozóiból kerülnek ki.­­ Bővebb magyarázgatásba nem ereszkedem, hanem kérdé­­­seimhez ezt adom: szabad e­­gy nem kijátszani, de megvetni a törvényt, ’s elválasztani nevezetesképen, ki mindössze egy-­ pár dalocskát ’s czikkelykét irt, vagy épen azt, ki sem még akkor nem irt, mikor elválasztatott, sérti azóta nem? Oknak kell lenni; n­ői érdem ez nem lehetvén, bizonyosan személyi, ’s ime kész a’ személy-felekezet. Különben hogy’ magyarázzam meg magamnak, hogy Jászay P., gr. Teleki Domokos és László talán Klauzál is , és még többen, kik akkor semmit­ sem írtak, részint 1836ban, részint azelőtt el választattak , ’s Fogarasy János, ki a’ philologiában, mi az academia’ fő czélja ’s talán fő gyengéje, maga többet dolgozott, mint az academia’ tagjai összesen, csak 1838ban választaték meg? Az academic? tagjá­vá csak az választassák, kire a’ szabály illik, ’s ha ezer b­etid is illyen, inkább mind ez , mint egy ollyan, kire nem alkalmaz­ható ; de soha se legyen e’ megtiszteltetés a’ jövendő’ jutalma, mivel talán egy gyermeket akarunk a’ literaturához csatlani, hanem adassák a’ múltért. Csak igy tartja meg törvényét az academia, csak e’ pályát követve, mert a’ múltat ismerjük, le­­ het igazságos, másképen a’ jövendő’ ürügye alatt pártoskodá­­­sokba téved. Mert ki eszét nem követi, az szive után fog k­t-­­dúlni, ’s ez itt nem szabad. ’S választások’ következésében, miket nem tudományos tekintet, de barátságos viszony ’s párti politica vezérlett, oda jutánk, hogy bár jeles és fényes neveket is lássanak az acade­­miában, többé nem tartatik a’ tagul választás megtiszteltetésnek, habár elfogadtatik is ; mert ha némelyekkel együtt neveztetni hisz is, de több társakra lehetetlen szomorú mosoly nélkül te­kinteni. ’S minek tulajdoníthatjuk, hogy azon testület, m­ellyet olly magas fokra kellett volna emelni, hogy körébe a’ legjeb­es­­­bek is óhajtva — bár titkon — vágytak volna, most saját erkölcsi tekintetével valakit alig tisztelhet meg? Azon két pártnak, melly benne a’ hatalomért vív, ’s főkép annak, melly győzvén , ha a’ *) Több illy tartalmú , hozzánk közelebb­i—kétségén kivül a’ múlt novemberi acad. nagygyűlés’ munkálatainak következtében — ér­kezett czikkelyek közül e’jelenvalót, az igaz ösvényre vissza­térítés’ reményében , közlendőnek véljük , koránsem ellenséges indulatból, mint a’ magokat bűnösöknek érzők mondogatni szere­tik, hanem , mert az acarfemiát a’ kártékony befolyások’ elmel­­lőzésével olly erőben , cselekvőségben 's tiszteletben szeretnek tudni, m­iidőre nagy feladása szerint mulhatlanul szüksége van, ’s cuillyet neki őszintébben senki sem kivan mint­­a’ s stier­k.

Next