Századunk, 1840. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1840-03-26 / 25. szám

SmADCTIK. «5. szám. Harmadik esztendei folyamat 1840. IdlartiiBS’ 16. A’ leghíresebb tudósokról. • (Pótlékul ezen lapok’ 19 és 20ik számaihoz.) Csaplovicstól. 1. §. Igen jól értettem, mit akart kegyed, tisztelt szer­kesztő úr, e’lapok’ 20ik számában a’ lak­­ban e’ szavaim közé: „hogy az academia a’ Zsebszótárt leghíresebb (?!) tag­jai által szerkez­tette’ iktatott kérdés- és felkiáltásjelei által. T. i. a’ „leghíresebb“ praedicatum ijesztette meg kegyedet,’s most kérdi: per quam regulám? és felkiált: infandum! — Akarom vagy nem, fel kell oldanom kegyed’ kétségeit, külön­ben gyanúba vehetne, mintha én ama’ leghíresebb academicusok mellett elfogult, részrehajló és pártos volnék. 2. §. A’ Zsebszótár’ szerkesztőinek az előszóban ezek mondatnak: Antal, Bajza, Bugát, Schedel, Vörösmarty. An­tal úrról sem jót sem roszat nem tudok, ’s ha ő ugyanaz, ki a’Tudományos Gyűjtemény’1822. V. 116 l.több ethnographiai tévedésemet megigazította , akkor et jó lélekismerettel a’ ,,hí­resek“ közé nem számíthatom, mivel beszéde módos, illendő és emberséges volt. — Bugát úrról szinte kevés jutott el hoz­zám ; Vörösmarty úrról csak annyi, hogy néhány évig a’ Tudo­mányos Gyűjteményt szerkesztette ’s már több költői jutalmat érdemlett, nyert és kétségkívül nyugtatványozott is, miért én mindig azon képzelettel voltam felőle, hogy neki valami excel­­lens költői főnek kell lenni. Azonban Csald ur’ heti szemléjéből (Hírnök, 1839, 96 sz.) értem, hogy ezen excellentiát csak kis ti'-vel kell írni. 3. §. Bajza és Schedel’ hírességéről in superlativo már töb­bet mondhatok, ámbár e’két nevezetes urat személyesen szintolly kevéssé ismerem, mint az előbbieket. Bajzának elragadó ékes­szólását a’ Dorongologiában, vagy, ha tetszik, philodorongiában, már 1830ban nyomtatva kijött nevezetes ,, Válaszából Döbrevitei Gábornak" tanultam ismerni és csudálni. Hanem csak Horvát István tanított meg engemet, őt becsülni; mert a’ Tud. Gyűjt. 1833. VIII. 123—135 lapjain egészen eláradoz Bajza ura di­cséretében, annyira, hogy emberi beszédeszközökkel alig le­hetséges, valamelly halandóról egy huzamban több szépet mon­­dani, mint itt horvát Bajzáról mond. Ugyanis babérkoszorus, óriási ítéletű­, játszi elmésségü, igen jeles ékesszólásu és temér­dek tudománya ifjú vitéz, fölavatott költő, kinek lelke vérkönyű­­ket sir, ki a' Kritikai lapokat, ezt a Jupiter’ velejéből Vulca­­tius’ pörölye által kiugrott Minervát, útnak eresztette, nagy Bajza hős, hites ügyvéd, és a magyar tudós társasági történe­ti osztálynak helybeli rendes tagja, történettudomány’ vezére ’stb. czímekkel illeti őt. — Horvát István nekem 22 év óta ked­ves tisztelt barátom, kit mint embert és mint tudóst ismerek , ’s kinek írásai, nyilatkozásai iránt minden tisztelettel viseltetem. Azért is minden iménti állításait hiszem, így tanultam Bajza óriás­­szellem­et, mint egy feléledt Pico de Mirandolát, mint egy por­­tentu­n seren liae-t becsülni. E’ véleményemben megerősített a’ gyönyörű Aurora­ per is a’ Tud. Gyűjt. 1831 II. 129—158 lap­jain, és Bajzának ugyanazon évi május’ elsején költ replicája, mellyet a Tud. Gyűjt, mivel olly igen harczos historicus volt, ve­szedelmes indigestio nélkül be nem vehetett, következőleg a’ szerző a’ Tud. Gyűjt, olvasóinak ingyen küldött meg, hogy azok a’ pulvis specacuanhaeért a’ gyógyszertárban ne legyenek kénytelenek fizetni. 4. §. Hogy gyakor verekedéseit ismeretlenül és hires személyének teljes biztosságával végezhesse, hatalmas ruha­tárt szerzett magának álarczokból, pánczélingekból és rhinoce­­rosbórökből, mellyeken a’ legélesebb ’s leghegyesebb nyilak, miilyenek a’ Lump (Századunk, 1838. 101. sz.) ’s a’ gazem­­ber (Hírnök, 1838. 83. sz.), sem hathatnak keresztül. Az ausztriai nemzeti Encyclopaediából (Bécs, 1835. I. 166. 1.) értem, hogy Bajza mint költő „Julius", a’ Tud. Gyűjt. 1833.i VIII. 130. 1. pedig, hogy mint jutalomtevő „Nyirbáló­­időn“ álarczok alatt lépett fel. Midőn a’ Figyelmező’ 1838 diki 15 és 16ik számaiban udvariságaival próbát akart ellenem tenni, egy jogi hites ügyvéd’ rhinocerosbőrébe bujt. Ezen álarczok és ál­öltözetek alatt ő magának mindent megenged, mert, mint önma­ga bölcsen mondja , az névtelenség’ paizsa alatt a gazember is jól van védve. (Hírnök , 1838. 83. sz.)­­Ki tudja, hány illyen hegyes tőr áll az a rhinoceroskörében a’ nélkül, hogy ő azok szúrását értené! 5. §. Mint jogi hites ügyvéd a’ Figyelmező’ idézett szá­mában nem csak neveltségének, hanem roppant tudományának is bizonyítványait adá. Ez egy el hoszu figura praeteribionis va­­la, csaknem minden interpunctio nélkül, mellyben megtanít­ minket, miképen az „argumentum ad homínem“ nem egyéb mint egy pofoncsapás, és megtanít’, milly könnyen lehet a’ legesleg­­jobb statusalkotmányokat gyártani. Görögül alaposan ért, csak­hogy egy kissé roszul, mert három rövid szót sem tudott két hiba nélkül leírni. Birtokában van a’ legjobb ítélő és combin­áló prak­­ticus ész’ egy példányának, ’s ezen kívül egy három szóból álló arcanumnak , t. i. „nincs joga a’ statusnak !, mellytől 300,000 ököl-argumentum is megijedt és tüszint elszalad. — Ki fog már egy illyen csudatudóst híresnek nem mondani, ki egyszersmind olly iszonyú, még pedig fizetéses historicus (lucus a’non lucen­­do) , miilyen egykor az Istenben boldogult asztrakáni polyhis­­toricus , Irás, volt 1­6. §. Schedel is tudja magát minden szúrás és vágás ellen megaczélozni. Hogy ő szinte hord egy áthatatlan rhinoceros­­bőrt (Toldy), részint az említett nemzeti encyclopaediából (IV. 5121.), részint Horvát István’Tud. Gyűjteményéből (1831, II. 137.) esett értésemre. Itt őt Horvát „az Írói halhatatlanság’ és jus’ osztogatójának“ nevezi. Mit mond kegyed ehhez ? Fog­ja e még kérdeni: per quam regulám? Nem rendkívül híres academicus e ez ? — Én őt a’ Tud. Gyűjteménye 1830-diki VII. kötetéből úgy tanultam ismerni, mint a' nemzeti kincseit legbiztosabb becsmesterei, midőn azt mondja, hogy a’ verscsi­­nálás a’ magyaroknak egyetlen kincse. — A’ szegény magya­rok tehát dicső eleiktől semmi egyebet sem örököltek és magok is semmi egyebet sem szereztek volna mint a’ verscsinálást?! E’ nemzeti kinkből neki magának is szép rész jutott, mert míg Bajzának plethoricus lelke az Aspasiában vérkenyüket sir, Schedel’ költői genieje az utánozhatatlan sír­ jacent Ovidius.

Next