Századunk, 1840. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1840-05-28 / 43. szám
Magyar'hon és az országgyűlés. * Alföld, aprilben 1840. Az augsburgi Allgemeine Zeitung“ czimű hírlap’ olvasása, mit úgy szólván az első életszükségek közé számítok, rám nézve még nélkűilezhetlenebbön, mióta lapjait a’ szerkesztőség a’ magyar állapotok fölötti értekezéseknek gyakrabban megnyitni kezdette. Azon tett dologtól, hogy az Allgemeine Zeitung’ szerkesztősége minden becsületes, habár ellenkező nézetnek is mindenkor örömest nyújtott alkalmat, magát kiegészíteni, megigazítani ’s megvívni, ez esetben is az igazság’ ügye mellett csak hasznot várhatni. — Alkotmányunk* fogyatkozásait ’s azon balfogásokat, elmulasztásokat és túlzásokat, mellyekben az egyik vagy másik rész hibázott, felfedezni, érdemteljes vállalatnak neveztethetik , ’s habár e’ vita nem azon országban vitetik, hol annak tulajdonkép el kellend határozatnia, legalább jól választott téren mozog, a’ nyilvánosság’ mezején és egy német hírlapban, a’ mik alkalmasok arra, hogy mérsékleti és sokoldalú vitatás lehetségessé legyen, és annak következései hazámra nézve is üdvösekké tétessenek. — Ezen ország, előbbi időkben alig ismerve, az utazók’ ’s irók’ figyelmére alig méltatva, természetesen gyakran hamisan ítéltetek meg, ’s innen következék , hogy a’magyar állapotoknak ’s jelenéseknek minden, habár gyakran igazságtalan elítélését is egykedvűen fogadni ’s azokra ritkán válaszolni szokássá vált. — Mióta azonban ügyeink’ nyilványos gyülésekeni tárgyalásához azoknak megvitatása a’ sajtó’ útján is gyakortább járult, mióta észrevettük, hogy a’ külföld is több figyelmet fordít ránk, ’s így állapotaink felett alaposabb ítéletek alakulhatnak, a’ gáncs iránt is érzékenyebbek lettünk. Ez különösen cselekvő személyeknél, kik a’ kimondott gáncs által személyesen hiszik magokat érintve, annyival természetesbnek látszik, minthogy maga a’ pia desideria’ szerzője is, az Alig. Zeit. 102 számú toldalékjában, saját érzékenységének néhány jól elsült elménczkedésben volt kénytelen rést nyitni. • Igaz, hogy csinosbak ’s illedékesbek ezek, mint ama’ kérdés, mellyet Csaplovics ur a’ pia desideria’ szerzőjéhez intézni jónak talált; azonban, úgy látszik, itt szeget szeggel vertek vissza, miután a’ szerző Csaplovics úr’ helytelen kérdését egy compilator’ helytelen nevezetével torta vissza. A’ „hires herczegi utazó“ véleményei rövid és jótékony észrevételek’ eredményei, ’s alig gondolnám túlbecsülni szerénységét, ha fölteszem, hogy ő azokat maga sem kívánta többnek nézetni. Máskép áll a’ dolog a’ pia desideriákkal, mellyeknek szerzője 25 évet élt Magyarhonban és, mint állítja, irántunk nem közönséges vonzalmat érez; kinek véleményei tehát ez okoknál fogva a’ hitelesség’ és alaposság’ magasabb fokát gyaníttatják. Engedje meg a’tisztelt szerkesztőség, hogy ezek fölött, a’ mennyiben a’ felhozott lapban foglaltatnak, néhány észrevételt tehessek. Miután, úgy hiszem, azon tárgy, melly itt vitattatik, komoly természetű, sem a’ pia desideria’ szerzőjét, sem Pulszky barátomat nem követendem az elménezség’ és szeszély’ mezejére; érzem, hogy erre csekély tehetségem van,’s azon kilátás, mellyet az elsőnek költői képzeletereje minden hasonló vállalkozónak nyújtott, ,,a’ herczegi utazó által egy markolással agyonnyomatni“,4) nem igen alkalmas, engem arra édesgetni. „Maradjunk azért is tettdolgok’ mezején!“ Így kiáltok fel a’ szerzővel, ’s egyenességétől reményiem, mikép nem kivánandja, hogy felhozott, de be nem bizonyított állításai azonnal tett dolgok gyanánt legyenek elfogadandók. Mindenek előtt egy csalódásból kell a’ szerzőt kivennem. Teljesen téved, ha azt hiszi, „hogy desideriája’szikére szokatlan volt légyen ’s hogy hasznukat el nem tagadhatni.“ Ki a’ magyar állapotokat utóbbi időkben figyelmére méltatta, tudhatja, hogy azon mozgások, mellyeknek tanúi vagyunk ’s még soká leszünk, az 1822 és 1823ik évek’ eseményeiből veszik eredetüket, és hogy az 1825k i országgyűlés azoknak kiindulási pontját képezi, mig az élénkebb törekvés a’ nemzetiség’ ’s annak első feltéte’, a’ nemzeti nyelv’ emelésére ’s urasága’ megalapítására, az 1790ben megkezdett irányok’ folytatása, ugyanazon időszakba esik. A’ szerző, ki 25 évet élt Magyarhonban, tán szemtanúja volt e’ mozgásnak. Minden esetre fel kell róla, mint magyar állapotok. írójáról, tenni, hogy azon jelenéseket, mellyeket a’ magyar könyvészet azon időszak óta nyújtott, némi figyelmére méltatta. Megtalálja ő itt a’ pia dresideriákat magyar nyelven, gyakran hasonló igazsággal, sokszor hasonló túlzással és többnyire épen olly csekély kímélettel előadva, mint ő tette. Mindazt, mi a’ pia desideriákban foglaltatik, hasonló buzgalommal rég elmondottuk magunknak, ’s még naponta elmondjuk. Nem az hiányzott, mintha az igazságot nem ismertük vagy fénysugárai elől szemeinket készakarva behunytuk volna: a’ czélra-vezetés, et törekvéseknek irányt adós a’ már adottban megtartó erő, az eszközök, hogy a’ forrongás szabályos maradjon és zajossá ne váljék — ezek hiányzottak. — Innen azon szabálytalanságok, mellyek atött előfordultak. A pia desideriak a’ mozgást már fendelték. — Tettek e tán arra valamit, hogy irány adassék neki ? segítették e az előítéleteket felvilágosítni, az elmék’ izgásait lecsilapítani . Sem az egyik sem a’ másik nem lehetett komolyan szándékban, különben más hangon kellett volna megindulni. A’ desideriak a’ magyar állapotoknak nyilványos lapokbani megvitatását idézték elő; ez az egész haszon, de ez is nyereségesbbé vált volna, ha az ingerlett hangulat, melly mindjárt eleinte mutatkozott, és folyvást tart, nem gerjeszti azon félelmet, hogy a’ vita egészen személyesre lealacsonyuland.44)— E’ mértékre bátorkodom leszállítani a’ pia desideriak’hasznát. Szokatlanul tűntek fel a’pia desideriak, igaz, de ezt inkább az értekezések’alakjának, a’ szerző’személyességének és helyzetének, miket eltalálni hittek, mint azok’tartalmának tulajdoníthatni. Úgy tartom, azon állpont, mellyet a’ szerző magának választott, elhibázott volt. A’ külföldihez az értekező figyelmezőnek állpontja illik, de nem a’ tanácsadóé.— Távol vagyok hinni, hogy a’ szerző Magyarországrban töltött 25 év után „nem képes a’magyar viszonyok’ hhapsáb.s *) Ezen igen érdekes czikkelyt, mellynek iró.'o aligha a’ Századunk’ több velős értekezéseinek beküldőjével nem rokon, az Alig. Zeitung’ toldiléka’ 113 és 143 számaiból közöljük. .1’ szerit. #) Vigasztaló ezen fenyegetésnél, hogy tudtunkra a’ herczegi utazó’ lelkiesméretét még egyetlen agyonnyomás sem terheli. .4’ szerit. **) Midőn e’ sorokat nemes szerzőjök irta, még nem olvasta a’ pia desideria szerkesztőjének két utolsó czikkelyeit ’s még nem tudta az országgyűlésnek minden várakozást felülmúló kimenetelét. As Ihj. Zeit.j. szerkesztőségének jegyzése. J