Századunk, 1840. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1840-11-19 / 93. szám
93. szám. Harmadik esztendei folyamat 1840. November’ 19. SZÁZADUNK. Nehány szó a’ czimzetekröl magyar levelezésekben. Miután nemzeti nyelvünk, édes hazánk azon részeiben is, hol eddig a’ latinság által kiszorítva volt, hivatalos levelezésekben majd nem általányosan, hála legyen az egeknek, használtatni kezd; tán óhajtható volna, a’magyar czimzeteket is, mellyeknek ekkorig az eddigi terjedelmesebb barbar latinok mintául szolgáltak, mostani miveltebb kor ízléséhez és más pallérozottabb nemzeteknél divatozó szokáshoz képest módosítani, azaz egyszerűsíteni. Például mire való leveleinkben, miután mindjárt azok’ elején, számos czimzeteket — többnyire dagályosakat — felsoroztunk volna, még az a’ felesleges hozzátétel: „Kegyelmes Uram!“ „különösen megkülönböztetett, bizodalmasan tisztelt Uram!“ ’stb.; az a’mesterkélt fordítása vagy utánzása ama’ latin gallimathiasnak: Domine gratiosissime, peculiariter, singulariter ’stb colendissime! observandissime! — Valljon ezeknek kihagyásával szenvedne e valami csorbulást tisztelkedésünk’ kifejezése? — Illyen egyszerűsítésen annál inkább kellene igyekeznünk, mivel tapasztalásból tudjuk, milly kellemetlen állapotba helyeztetünk gyakran, midőn privát levelezéseinkben is (kivévén a’ legmeghittebb barátinkhoz) a’ czimzetek’ pontosságán aggódva, nehogy a’ divatos vagy divatosnak képzelt courtoisie ellen vétsünk ’s az által némi neheztelést vonjunk magunkra, vigyáznunk kell; — mert vajmi vétkes némelly szűkkeblű Grandezzák előtt, azokban, habár legártatlanabb botlás vagy járatlanság! Ellenben a’ nemeslelkű okos férű ön méltánylását nem a’ fellengős czimzetekben, hanem a’ körülményekhez és személyességéhez józanul alkalmazott írás vagy szóbeli előadásban szokta lelni. — „Lassan kint fel kezdünk vergődni azon pontra, hol üres patkóst nem tűrhetünk“ (L. f. e. Századunk 78. sz. Convenientia czimű igen helyes czikket.) — Vajha e’ tárgyban egy autoritás keletkeznék! Rosteck általányos szavait a’ nyelvekről (Sprachen Allg. Gesch. B. 1. S. 339) alkalmazhatóknak vélem a’ czimzetekre is. ..A’ nyelv — igy is — egyszersmind meglehetős biztos megismerési forrása a’ véleménymódnak, ’s mérése, melly után a’ felvilágosodás, műveltség, character (tán a’ politicai érettség’ foka is ?) meghatározhatók ’s összehasonlíthatók. — A’ nyelv’ szelleméből gondolkodásának ’s érzelmeinek jellemét ki lehet általányosan vonni. A’ hajdani római nyelv, mellyben még a’ fejedelem is „tervel szólíttatik, szabad nemzetet árul el fensőség’ ’s önérzet’ teljében. ... az orosz ellenben egészen más beszédmódokat ’s szavakat használ a’ nagyok’ cselekvényei felett ’s mást az alsóbb osztályúak felett. Az alázatosság’ kifejezései, ama syllabae reverentiales, valamint szolgai lélekből ’s lealacsonyulásból származtak, szintúgy arra mutatnak, é s annak tartósságát lényegesen eszközük.“ — Eddig Rotteck. Az istenért imádkozzunk, hogy szép magyar nyelvünk, emez éjszaki zordon hangokra soha el ne fajuljon! ’s őt ne engedjük idején elfajulni. Bátor vagyok felebbi szerény véleményemet továbbra terjeszteni, midőn egész tisztelettel gondolatomat oda nyilványítom, miszerint hazánk’ törvényhatósági, kölcsönös hivatalos levelezéseikben , mostani még középkori modorú ’s igen hosszas czimzetek helyett, egyszerűbbeket és magyar eredetűeket választani ’s velek élni jónak találnák; mi természetesen a’ kormányzó dicasterium’ tudtával ’s engedelmével sót szabályozásával volna történendő. — II. József császár alatt költ számos intézvények és hivatalos levelek amaz egyszerű: „Inelyta Universitas“ Tek. Ki. és Rédek’ közönsége és „Amplissime Mgratus“ nemes tanács“ viselik homlokán.'"') E’ czimzések valóban nem kevésbbé jelentők ’s becsreméltók a’ mostani terjedelmes czimzeteknél, úgy mint: „nagyméltóságu, méltóságos, jótisztelendő ’stb.“ vagy „Becsületre méltók, értelmesek, gondosak (-------) Tán az azokbani aláírások is, csupán az aláírók’ neveit, minden hozzátétel nélkül foglalhatnák magokban. Zmeskál Jób. Válás» D. Zs-nek. Csaplovics-tó 1. 1. §. Nincs roszabb tanácsadó és segédlegény a’ haragnál. — D. Zs. ur f. é. Társalkodó 89ik számában a’ pesti mozsárágyuból lőpor helyett hatalmas haraggőzzel lőtt rám egy hatalmas bombát. De ez, a’ nélkül hogy rajtam legkisebb kárt okozott volna, szétpattant, mert roszul volt töltve, roszul czélozva, roszul kilőve. — A’ harag vakká és süketté tesz, ’s ezért nem használható pattantyusságra. Csak még ezt felőle: Haragudni az állatok is tudnak; de a’ haragbani mérséklés pusztán az értelem dolga! 2. §. D. Zs. ur két kérdést intéz hozzám, mellyek épen olly rész logicát árulnak el, mint Ácsy’ kérdései. Felszólít annak bebizonyítására: Először: hogy tilos e, akár saját, akár álnév alatt az academia mellett harczolni? Ezt én sohasem mondtam ! Eszerint D. Zs. nincs feljogosítva engem annak bebizonyítására felszólítani. Mert csak asserenti incumbil próba. — Saját ötleteit bizonyítgassa be önmagának, a’ hogy neki tetszik. Én csak ennyit mondtam, hogy Ácsy kérdései egy ügyűek. Ha D. Zs. úr ennek bebizonyítását parancsolja, ezzel mindig szolgálatjára állok. De Ácsy barátja aligha köszönendi meg azt neki. 3. §. Másodszor: bebizonyíttatni kívánja, hogy Acsy levelező-tagja az academiának. Ezt épen olly kevéssé mondom, hanem csak hallom, hogy az. Következőleg bebizonyítására nem vagyok kötelezve. Itt D. Zs. urat úgy képzelem, mint ki lovát kereste, pedig rajta ült. Azaz: kezei közt volt már a’ felelet, midőn azt tőlem kívánta; leírta, sőt még ki is kinyomatta, ’s még is tőlünk kívánja. Mit mondanának ehhez az olvasok? *) Ha jól emlékezem az Alig. Ztgban olvastam, mikép egy porosz kir. minister egy intézvényt bocsátott alávalóihoz az iránt, hogy azok ezentúl e’ szócskákkal: rHochlöbliche-löblichen hivatalos felírásaikban és jelentéseikben ne éljenek.