Századunk, 1840. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1840-11-19 / 93. szám

93. szám. Harmadik esztendei folyamat 1840. November’ 19. SZÁZADUNK. Nehány szó a’ czimzetekröl magyar levelezésekben. Miután nemzeti nyelvünk, édes hazánk­ azon részeiben is, hol eddig a’ latinság által kiszorítva volt, hivatalos levele­­zésekben majd nem általányosan, hála legyen az egeknek, hasz­náltatni kezd; tán óhajtható volna, a’magyar czimzeteket is, mellyeknek ekkorig az eddigi terjedelmesebb barbar latinok mintául szolgáltak, mostani miveltebb kor­ ízléséhez és más pallérozottabb nemzeteknél divatozó szokáshoz képest módosíta­ni, azaz egyszerűsíteni. Például mire való leveleinkben, miután mindjárt azok’ elején, számos czimzeteket — többnyire dagá­­lyosakat — felsoroztunk volna, még az a’ felesleges hozzátétel: „Kegyelmes Uram!“ „különösen megkülönböztetett, bizodalma­­san tisztelt Uram!“ ’stb.; az a’mesterkélt fordítása vagy utánzá­sa ama’ latin gallimathiasnak: Domine gratiosissime, peculiari­­ter, singulariter ’stb colendissime! observandissime! — Valljon ezeknek kihagyásával szenvedne e valami csorbulást tisztel­­kedésünk’ kifejezése? — Illyen egyszerűsítésen annál inkább kellene igyekeznünk, mivel tapasztalásból tudjuk, milly kelle­metlen állapotba helyeztetünk gyakran, midőn privát levelezé­seinkben is (kivévén a’ legmeghittebb barátinkhoz) a’ czimzetek’ pontosságán aggódva, nehogy a’ divatos vagy divatosnak kép­zelt courtoisie ellen vétsünk ’s az által némi neheztelést von­junk magunkra, vigyáznunk kell; — mert vajmi vétkes némelly szűkkeblű Grandezzák előtt, azokban, habár legártatlanabb bot­lás vagy járatlanság! Ellenben a’ nemeslelkű okos férű ön mél­tánylását nem a’ fellengős czimzetekben, hanem a’ körülmé­nyekhez és személyességéhez józanul alkalmazott írás vagy szóbeli előadásban szokta lelni. — „Lassan kint fel kezdünk ver­gődni azon pontra, hol üres patkóst nem tűrhetünk“ (L. f. e. Századunk 78. sz. Convenientia czimű igen helyes czikket.) — Vajha e’ tárgyban egy autoritás keletkeznék! Rosteck­ általányos szavait a’ nyelvekről (Sprachen Allg. Gesch. B. 1. S. 339) alkalmazhatóknak vélem a’ czimzetekre is. ..A’ nyelv — igy is — egyszersmind meglehetős biztos megismerési forrása a’ véleménymódnak, ’s mérése, melly után a’ felvilágosodás, műveltség, character (tán a’ politicai érettség’ foka is ?) meghatározhatók ’s összehasonlíthatók. — A’ nyelv’ szelleméből gondolkodásának ’s érzelmeinek jellemét ki lehet általányosan vonni. A’ hajdani római nyelv, mellyben még a’ fejedelem is „tervel szólíttatik, szabad nemzetet árul el fenső­­ség’ ’s önérzet’ teljében. ... az orosz ellenben egészen más beszédmódokat ’s szavakat használ a’ nagyok’ cselekvényei fe­lett ’s mást az alsóbb osztályúak felett. Az alázatosság’ kife­jezései, ama syllabae reverentiales, valamint szolgai lélekből ’s lealacsonyulásból származtak, szintúgy arra mutatnak, é s annak tartósságát lényegesen eszközük.“ — Eddig Rotteck. Az isten­ért imádkozzunk, hogy szép magyar nyelvünk, emez éjszaki zor­don hangokra soha el ne fajuljon! ’s őt ne engedjük idején el­fajulni. Bátor vagyok felebbi szerény véleményemet továbbra ter­jeszteni, midőn egész tisztelettel gondolatomat oda nyilványítom, miszerint hazánk’ törvényhatósági, kölcsönös hivatalos levele­zéseikben , mostani még középkori modorú ’s igen hosszas czimzetek helyett, egyszerűbbeket és magyar eredetűeket vá­lasztani ’s velek élni jónak találnák; mi természetesen a’ kor­mányzó dicasterium’ tudtával ’s engedelmével sót szabályozásá­val volna történendő. — II. József császár alatt költ számos in­­tézvények és hivatalos levelek amaz egyszerű: „Inelyta Universi­tas“ Tek. Ki. és Rédek’ közönsége és „Amplissime Mgratus“ nemes tanács“ viselik homlokán.'"') E’ czimzések valóban nem kevésbbé jelentők ’s becsreméltók a’ mostani terjedelmes czim­­zeteknél, úgy mint: „nagyméltóságu, méltóságos, jótisztelendő ’stb.“ vagy „Becsületre méltók, értelmesek, gondosak (-------) Tán az azokbani aláírások is, csupán az aláírók’ neveit, minden hozzátétel nélkül foglalhatnák magokban. Zmeskál Jób. Válás» D. Zs-nek. Csaplovics-tó 1. 1. §. Nincs roszabb tanácsadó és segédlegény a’ haragnál. — D. Zs. ur f. é. Társalkodó 89ik számában a’ pesti mozsárá­­gyuból lőpor helyett hatalmas haraggőzzel lőtt rám egy hatal­mas bombát. De ez, a’ nélkül hogy rajtam legkisebb kárt oko­zott volna, szétpattant, mert roszul volt töltve, roszul czélozva, roszul kilőve. — A’ harag vakká és süketté tesz, ’s ezért nem használható pattantyusságra. Csak még ezt felőle: Haragudni az állatok is tudnak; de a’ haragbani mérséklés pusztán az értelem­ dolga! 2. §. D. Zs. ur két kérdést intéz hozzám, mellyek épen olly rész logicát árulnak el, mint Ácsy’ kérdései. Felszólít an­nak bebizonyítására: Először: hogy tilos e, akár saját, akár álnév alatt az academia mellett harczolni? Ezt én sohasem mondtam ! E­­szerint D. Zs. nincs feljo­gosítva engem annak bebizonyítására felszólítani. Mert csak asserenti incumbil próba. — Saját ötleteit bizonyítgassa be önmagának, a’ hogy neki tetszik. Én csak ennyit mondtam, hogy Ácsy­ kérdései egy ügyű­ek. Ha D. Zs. úr ennek bebizonyítását parancsolja, ezzel mindig szolgálatjára állok. De Ácsy barátja aligha köszönendi meg azt neki. 3. §. Másodszor: bebizonyíttatni kívánja, hogy Acsy leve­lező-tagja az academiának. Ezt épen olly kevéssé mondom, hanem csak hallom, hogy az. Következőleg bebizonyítására nem vagyok kötelezve. Itt D. Zs. urat úgy képzelem, mint ki lovát kereste, pe­dig rajta ült. Azaz: kezei közt volt már a’ felelet, midőn azt tőlem kívánta; leírta, sőt még ki is kinyomatta, ’s még is tő­lünk kívánja. Mit mondanának ehhez az olvasok? *) Ha jól emlékezem az Alig. Ztgban olvastam, mikép egy porosz kir. minister egy intézvényt bocsátott alávalóihoz az iránt, hogy azok ezentúl e’ szócskákkal: rHochlöbliche-löblichen hivatalos felírásaikban és jelentéseikben ne éljenek.

Next