Századunk, 1841. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1841-09-27 / 78. szám

607 e szert nemzeti vagyonra ? Pedig illyesmire maholnap szüksége lesz; és ha az egyházi jószágokat akarjuk — mint már több megyénél ez megpendítetett — nemzeti czélokra, közoktatásra ’stb. fordítani, az egyház tagjait pedig készpénzzel fizetni, a’ maradandó nemzeti vagyon­nak 's a’ netalán felállítandó banknak alapja is lesz. *) Valamelly a’ külföldön teendő nagyszerű kölcsön hypothekája jelenleg egyéb nem lehetne mint az összes nemesi birtok, és lehetne is, mert az illy válla­lat által tömérdek pénz hozatnék fogásba ’s a’ nemességnek mostani alkalmatlan hitelezési konszern­ve lennének ipart és kereskedést űzni.— Hogy e­­mellett az úrbéri váltság is tetemesen elősegíttetnék, világos. Vannak, kik ama csalhatlan bankvállalatnak vagy nem egészen hisznek, vagy, tán érettebb megfontolás következtében, eredeti véle­ményüktől eltértek. Ezek az úrbéri váltság egyetemségét már egy kissé nagynak tartják, ’s azért részletes váltságot ajánlanak, p. o. csak a’ tized, a’ kilenczed vagy más résznek megváltását, pénz helyett már ismét termesztményekkel megelégesznek. Csak egykét hónappal is azelőtt még nem tudtuk kié ez a’ rab­szolga föld? Most már kérdezzük, nem adná e cserébe annak egy részét a’ paraszt úrbéri tartozásai iránt, vagy ezek elengendése mel­lett? Elmellőzvén a’ logicai sebes­s­és rövid útón nyert feloldását ama’ bonyolódott elsőbb kérdésnek; elmellőzvén az adózási alapnak tanár, tapasztalás által szerzett erős meggyőződésünkből mondjuk, hogy a’ paraszt nem fog megválni, de csak egy tenyérnyi darabjá­tól is azon földnek, melly jelenleg mivelése alatt van, bárki mondja is magát azon föld birtokosának vagy tulajdonosának; és pedig azért nem fog, mert az emberi természetbe van öntve, hogy valamihez ra­gaszkodnia kell, a’ parasztnak pedig földjén kivül nincs mihez. Az idea különben is a’ legboldogtalanabbak egyike, mert to take the means of life, is to take the life itselfy. Hogy mindezen tervezetek és a’ velők egybekötött eszmék ter­jedése az úrbéri váltság ügyét hátrálják, gátolják, akadályoztatják, már csirájában is elnyomják, világos; mert hol bizonytalanság és határozatlanság mutatkozik, ott a’ kitűzött czél nem látszik; czél és irány nélkül pedig a’ törekvésnek semmi értelme nincs. Ide járul a’ nemesség adózási kérdése, melly kérdés napjainkban karoltatott fel és élénken forgattatik. A’tervezetek itt is különbözők. Egyik ugyszól­­op ván minden ok nélkül akar adót fizetni, nem gondol vele miért, csak ’•'* fizessen; másik a’ hadi, egy másik a’ házi adót kívánja általvenni. Való, hogy a’ nemességnek már azon elismerése is méltánylást követel, hogy az ország terheiben részt vennie üdvös lesz, mert kü­lönben a’ nép őt idegennek tekinti; de ha fő czélja, mit az emberi ér­zelmek szentsége csakugyan feltétel, hogy az adózónépen segíteni ki­van és akar, a’ mint terheit könnyíteni kész, az erkölcsi erénynek gyönyörű példáját adja, melly jóltevőleg fog hatni az emberiségre fő­leg most, midőn — kivált Európában — a’ nemesebb érzelmeket a’ gyáva haszonlesés ocsmány lehelletével látjuk fertőztetve. E’ nevezetes jellenetnél főkérdés „megmaradjon e az országban létező egyetemes terhek mostani mennyisége? és ehhez járuljon mint egyszerű hozzáadás a’ nemesek adója ?“ Ha igy lesz, senki sem se­­gíttetik, hanem a’ bajhoz baj, a’ nyomorhoz nyomor csatoltatik. Ha pedig a’ nemesség a’ terhek egyik vagy másik nemét vállalja el ’s igy az adózó népet könnyíti, még koránt sincs eldöntve, hogy arra vala­melly tettleges jó hárul, az sem, hogy akkor úrbéri adóját megvált­hatja, mert a’ mi delendiánk az értelem, ehhez szorítva az er­kölcs, és igen sötét zugban az anyag, melly utolsó ezen esetben — itt, az adó kérdésénél — a’ kezesség fogalmába olvad, vagy ha tetszik a’ törvények iránti tiszteletben és ezeknek vallásos teljesítésé­ben fekszik, történjék bár e’ tisztelet terjesztése felülről lefelé, vagy alulról felfelé. Ha p. o. az egyetemes népterhek három főosztályának, az úrbéri, a’ hadi és házi adónak, azon szigorú kimutatásai lennének előttünk, mellyeket alapul veténk a’ törvényhozás észszerinti munká­latainak, és azt találnék, hogy ezek egymás közt vagy közel egyen­lők vagy némi módosításokkal egyenlőkké tehetők, természetes, hogy a’ nemesség azon választást tenné, vagyis azon részt vállalná fel, mellyből az egész hazára a’ lehető legnagyobb jó háramlanék és egy­szersmind a’ jövendőnek biztosítása egyenesen folyna. Az úrbéri adó egyszerű megszüntetése p. o. egyenes után menti meg a’ nemzetet egy óriási munkától, és felszabadítja a’ népet. Fen­­maradván ennek terhére a’ két másik adóosztály, további nagyobb terhelése nem olly könnyű, legalább tetemes ideig nehéz lenne. A’ nemesség eleget teendett és alkotmánya szellemének és függeten ál­lását fentarthatja; az erkölcsi hatás pedig ez esetben hasonlíthatlanul a’ lehető legnagyobb fogna lenni. A’ hadiadó felvállalása a’ magyar sereg nemzeti jellemét és állá­sát szerezhetné vissza, szoros ellenőrséget hozhatna elő, és épen azon elemet csatolná a’ hazához, melly most elválva mutatkozik. A’ nem­zetiség ügye e’ rendszabás által nyerhetne tetemesen. A’ házi adó felvállalása végre a’ belső intézmények kirekesztő­­legi kezelését biztositandná, és erkölcsi hatása is nagy lenne egyfelől, a’ mint például a’ többek közt nem a’ paraszt fizetné a’ nemes tiszt­viselőket; de másfelől meg kell vallanunk, hogy igy a’ polgári szel­lem — a’ civismus — vagyis az egésznek összeolvadhatási feltéte, szorítva van , mert ezen rendszabás az osztályok eszméjének magvát hordja, azaz elkülönöz. Mikint állana a’ három elem összege, ujonan felosztva arány szerint ? Mindhárom kérdés magában foglalja az ország és nemzet jöven­dőjét ; tömérdek gazdagságú anyaga a’ legjelesb főknek ad tetemes munkát, ha a’ kérdések feloldásához akarnak fogni. Ezért is sóhajtunk mi az országos rendszeres munkálatok elébe, mellyek nemzeti élet­kérdéseinket tegyék vizsgálataik tárgyául. Az úrbéri váltságról szóló elsőbb czikkelyünkben — melly czikkelyben egyik megváltónknak szinte a’ magyar apocalypsis, a' modor, nem tetszett — azt említők, hogy az úrbéri váltság minden egyéb nemzeti vagy társasági kérdéseinkkel szoros egybekötésben van. Igenis, úgy van és úgy fog maradni. Megelőzi az úrbéri váltságot a’ telkek szabályozása és a’ legelő elkülönzése, meg kell előzni azt az adó teljes és tiszta elrendezésé­nek , meg a’ közoktatásnak. Az úrbéri váltságból folyik az értelem és erkölcsiség kifejlése és az öntudat, alapja a’ nemzetiség érzelmének. Az úrbéri váltságból következik a’ nép felszabadulta a’ feudalismus rozsdás bilincsei alól; következik a’ birhatási jog, tehát a’ kiváltságos birhatás eltörlése. A’ birhatási jogból következik a’ birtokkali szabad rendelkezés, elpottyan tehát az ősiség és vele együtt a’ fiscalitás. A’ felszabadult parasztból polgár lesz, ez belép a’nemzeti sorba, részvétet követel a’ törvényhozásban, követeli a’ törvény előtti egyen­lőséget, a’ terhekbeni aránylagos részvétet, mert ellenőrködik va­gyonának kezelésén. A’ szabad polgár családjának nevelésén felügyel ; a’ vallás szentségét elismervén, ebben különbséget nem tesz; felsza­badítja a’ gondolatot és alapját veti nemzeti élte fentarthatásának. A’ nagyobb értelem és erkölcs nagyobb erő kifejtést következtet; a’ va­gyon nő ’s igy a’ nemzeti gazdagság is ; teremnek nemzeti intézetek, bankok , gyárak, hidak, vasutak ’sat. Az ipar és kereskedés kifejtése szerződéseket feltételez a’ szomszéd népekkel és nagyobb munkát a’ belső és külső viszonyokra nézve. A’ növő gazdaság óralmat kíván, szükség lesz a’ nemzeti haderőre, az ország védőjére ’sat, ’s igy to­vább meddig az egek engedik. Mindezen következményeket a’ nélkül is szemléljük — eszmé­letben; az igaz nem rendben, hanem szótári alakban, összevissza, alap nélkül, ’s azért szélrepülő hangokban. Mig a’ társaság és törvényhozásának lassú működése ama teen­dők tömege közül ezt azt életbe léptetendi, vagyis testesitendi, addig javallóink már megjárták Uranust és Siriust is, hol meglehet értelem és erkölcs nélkül is szokás vagy lehetséges haladni. Csak úgy ne járjunk mint az, ki tömérdek dolga miatt nem tudja mellyikhez fog­jon és — lefekszik. Meglehet, hogy az alkotmánynak általányos átnézete (revision générale) avagy egy czélszerű reformbill a’ dolgoknak egyenesebb irányt és nagyobb mozdulatot adhatna, ’s igy a’ tágítás és javítás al­­kotmányilag következhetnék egymásra és egymásból. *) Ha a’ bank csak az egyházi javaknak világi czélokrai fordításából ve­hetné alaptőkéjét, úgy inkább maradjon el in omnia saecula saeculo­­rum. Elöttünk a’ szép franczia és spanyol példák. A’ saerk. *) Századunk 21. szám 1841. Pozsonyban. Alapító és szerkeszti Orosz József. — Nyomtatja Schmid Antal. 608

Next