Századunk, 1841. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1841-04-22 / 32. szám

3®* Szám« Negyedik esztendei folyamat 1841. Április 9 SZÁZADUNK. Szózat a’ maga idejében. A’ dunamelléki ref. egyházi­ kerületnek a* pesti főiskola’ tár­gyában felhatalmazott választmánya hírlapjainkban közzé tett felszó­lításában — Zay Károly grófnak néhány szavában, ’s erre követ­kezett választmányi viszhangban, a’ nevelés’, egyesülés, következés­kép a' legnemesb haladás’ eszmét hozatván szőnyegre — szabad legyen nekünk is legtisztább szándékból származott csekély szóza­tunkkal ez ügyben fellépni. Mindnyájan elismerjük azon számtalanszor elmondott igazságot, miszerint hazánk’ boldogságának, ’s egyesek’ jólétének legnagyobb akadálya volt mindig a’ felekezetesség — egyet nem értés — meg­­hasonlás. — Ha azon sok erő, akarat, értelem, buzgalom, elv, irány, tett’sat., melly honunk’ kebelében elszórva rejtezik, az egyetértés és egyesülés’ napja által összeolvasztatnék, boldog lenne hazánk, boldogok annak minden polgárai. — De a’ különböző vallás, nyelv, szokások, alkotmányi nézetek ’s haladási külön irányzatok, gátolják az óhajtott közeledést, gátolják a’ czélt. Nagy részben tudjuk, mit kellene tennünk, de érdekeinkből némi hibás féltékenység, elfogult­ság vagy gyanuskodás miatt semmit nem akarunk engedni, — nem ismerjük, vagy nem akarjuk ismerni — vagy a’ mi még legrosszabb, félreismerjük egymást, ’s gyakran, midőn közelednünk kellene ’s lehetne — messzebb távolító falakat állítunk fel, ’s majd megtáma­dási , majd védelmi, mindenesetre ellenséges állásba tesszük magun­kat, a’ helyett, hogy mint a’ közös haza’ hiv fiai ’s polgáraihoz — mint testvérekhez illik — szívvel, lélekkel ’s cselekedettel, köz czélra jutni törekednénk. Ha van gyógyszer, melly bennünket e’ betegségből egyszer valahára kigyógyítson, azt bizonyára a’ nevelésben kell keresnünk. Törvényhozásunk e’ részben sem marad hátra. — Ha a’ múlt ’s különösen két utolsó országgyűlések’ naplóiba tekintünk, örömmel vesszük észre, miképen már küszöbén képzelhetők magunkat azon boldog időnek, mellyben a’ vallási súrlódások a’ nevelés’ jóltevő ma­­lasztja által lassan kint kiegyenlítetni ’s a’ kölcsönös szeretet, atyafi­­ság, egyetértés helyreállíttatni fognak. — Ugyanis a’ ref. egyház’ tagjai ’s némileg képviselői, a’ catholicusok’ hozzájárultával nem csak inditványozák, hanem törvényi alakba is önték azon korszerű elvet, hogy az iskolák vallási különbség nélkül honunkban közösek legyenek. Szép ’s korunkhoz méltó példája ez az atyafiságos barát­ságnak ’s türelemnek. — Miután pedig ev kívánat a’ catholicusok’ anyagi érdekéből nem származott, mert ezek iskolákkal elegendőleg ellátvák, méltán lehetett várni, hogy a’ protestánsok’ részéről ezen elv nem fog elhangzani a’ tanácskozási teremben, hanem életbe ’s gyakorlatba vezettetik, ’s majd ha növendékeiknek a’ fővárosbani ne­veltetése szükségét átlátandják, elsők lesznek ők kezdetet adni azon elv’ gyakorlatának, mellyet az országgyűlési szellem megállapított. V­­­alóban ez után a’ józan szabadelvüség’ szövétnekénél százados elő­ítéletek, ’s szűkkeblüségek fejtetnének ki nyomasztó hibáikból, ’s min­den hazai iskola nemzeti intézetnek tekintetvén, a’ szükkeblüségek vagy pártszellemek' sugallak­ elenyésztetnének, ’s az élet­tudomány legszebb fényében tűnnék fel mindenhol. Távol van tőlünk a’ ref. főiskola’ ügyében tett felszólalásokat balkrányról, vagy rész szándékról vádolni, sőt kimondjuk, a’ felszó­laltak sokkal tisztább fényben állanak előttünk, minthogy szándékuk’ nemességéről csak pillanatig kételkednénk. Nem titkolhatjuk el mind­­azáltal abbeli sajnálatunkat, miszerint ezen iskola’ nemes keblű pár­tolói talán észre nem vevők, hogy ezen iskolának felállítása által, a’ catholicusokkali barátságos, testvéri egyetértés és rokonulás nehe­­zíttetik, sőt akadályoztatik, egyszersmind az idézett országos végzés sikeretlenné tétetik. Sajnáljuk, hogy a’ tisztelt felszólalók a’ pesti királyi egyetemet — úgyis mint az ország’ közös tulajdonát, egészen elfeledék, ’s az ebben központosítható egyetemes czélszerű neveltetést egészen elhall­gatva, némi rést hagytak azon gondolatra, mintha a’ catholicusok neveltetése czélban, irányban ’s mindenben ellenkeznék azzal, mel­­­lyet a’ protesansok terveznek, mintha az egyetem a’ ref. vallás’ elveit ’s szabadságait veszélyeztetné, mintha itt volna az ideje a' protestánsoknak újabb bástyával körülsánczolni magokat a’ catho­licusok ellen, szóval mondjuk ki őszintén: mintha a’ vallási feleke­­zetesség’szelleme újabb korszakot kívánna nyitni azon egymástóli ide­genkedésnek, mellynek bajaiból egyszer már kilábolnunk kellene. Ki a’ gyermeki kor’ előítéleteit ’s azon fogékonyságot, melly­nél fogva lelkébe az első nevelési elvek kitörülhetlenül nyomódnak be, ismeri, ki az elválasztó falak’ kártékony hatását figyelemmel kiséri, ki a’ különböző vallás’ nevendékei számára külföldön, úgy mint ha­zánkban állított ’s egymástól elszigetelt intézetek’ gyakori szomorú jeleneteinek tanúja vagy hallója volt, ki végre fellengős szép remé­nyi­knek nem veti oda áldozatul a’ tapasztalás’ tanulmányát, nem fogja tagadhatni, hogy e’ 250,000 pengő forintos kőfalak az egyetértés’ és rokonulás’ édes reményét elfalazzák a’ két vallás’ tagjai között — e’ falak miatt a’ testvéri karok nem ölelhetik egymást — idegenek lesznek a’ testvérek anyjuk’ házában, ’s gyanakodó szemekkel né­­zendik egymást. Ő pedig nekünk, ha vallásban, nyelvben különbö­zünk is egymástól, a’ szeretetben egyenlőknek ’s testvéreknek kel­lene lennünk. Aztán ez öszveg, melly e’ főiskola’ felállítására kívántatik, non olly tetemes ugyan, hogy ezt e’ hon’ nagylelkű fiaitól bevárni nem lehetne, de talán nagyobb , minthogy nélkülözhető — ’s ártalmas —■ kőfalakra fordíttassék, ’s talán kisebb, mint mennyi illy nagyszerű intézet’ létrehozására kívántatik, minden esetre pedig igen elegendő, olly alapítványok’ ’s más intézkedések’ tételére, mellyek a’ fel val­lás’ érdekeire jótékony hatást gyakorolhatnának, — ’s talán hihetjük, hogy a’ felszólított buzgó emberbarátok, honfitársak ’s hitsorsosok azon nemes áldozatot, mellyet kőfalakra szántak, ezek’ nélkülözhető..« esetében nem tagadnak meg azon egyháztól, mellynek egyes intézete iránt is tisztelettel viseltetnek. Nézetünk ez: Czél: Pesten neveltetni az ifjakat. A’ királyi egye­tem Pesten van, ez egyetem a’ nemzeté — itt mindent találhatni mi a’ honfiak’ kellő neveltetésére szükséges, ez egyetemből eddig i. már igen sok derék nem csak catholicus, hanem protestáns férfiak, kikre hazánk büszke lehet, jöttek ki, ez egyetem mindennel el van látva, ’s uj áldozatokra nem vár — ez egyetem eddig is dicséretes példáját adta annak, hogy tanítói karába vallás-különbség nélkül vesz fel férfiakat — ’s ki tudja? valljon nem reendelt­e még többeket is, ha talán némi előítéletek nem tartóztatják el a’ pályázástól a’ külön­böző vallás’ tudós férfiait? ez egyetemben Felséges jó Királyunknak

Next