Századunk, 1841. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1841-09-16 / 75. szám
75. szám. Negyedik esztendei folyamat 1841. September 16. SZÁZADINK. Hazafiul szózat az egyházi jövedelmek szabályozási eszméje tárgyában. Megpendületett ama’ némellyek keblében már régóta forró kedvencz eszme, miszerint az egyházi jövedelmek szabályoztatnának, s ezeknek feleslege a’ népnevelésre pénzalapul fordítandó lenne. Néhányoktúl korszerűnek mondatott ezen indítványnak szüksége, valamelly elferdített statustan szempontjából fejtegettetvén, alapos igazságáról én soha meg nem győződhetendem. Feltűnt tehát az annyi szépet ’s kies jövendőt elesejditő haladásnak egén „e’ vezércsi’tag-eszme, mellynél fogva idegen vagyont tartózkodás nélkül immár megtámadhatván, felőle rendelkezni is magokat jogosítottaknak sokan vélik,s így belé kapaszkodván e’ lélekharang veres fonalába, a’ nevelendő népnek ürügye alatt az utókort sír felé szállítandók. Alkotmányunk életerébe vágó és bűnös és fogalmam szerint nem magasztos érzést jellemző indítvány ellen tartózkodás nélkül ’s egész lelki erővel minden pártlan honfinak szól emelni kötelességül lenni, lelkiisméretem sugalja. Hogy dicső emlékezetű Sz.István első magyar apostoli király hazánkban a’ 800 éven túli ős alkotmányunkkal egykorú római catholika hitet terjesztette, kétségbe hozhatlan, ’s decretumából tudva van, ki azért apostoli királynak neveztetvén, püspökségeket, apátságokat ’s prépostságokat alapított, sok templomot építtetett, ’s a’ római catholica egyházat jövedelmekkel is ellátta , mellyek ekkoráig azon időkozi kiváltságokkal bírnak, sőt különféle vérzivatarok után is szentesített országos törvényeinktől soha el nem választhatók. Ezen egyházi jövedelmek akár királyi különös kegyelemből, törvényes engedmények által, akár pedig végrendeletekből, de mindenkor egyedül a’ catholicismus javára ’s előmozdítására származzanak, rendeltetési tárgyaikkal örökre’s annyira összefüggők, hogy csak szentségtörési módon lehetne ezekből csak legkevesebbet is elvonni ; de nem is szabad, ha törvénytelen lépéssel alkotmányunk felforgatásához utat törni nem szándékoznánk. Sz.István I. decret azt mondja: pro honestanda regali corona adem catholicam apostolis omni diligentia curandam etc. et ad regendum ponit Praelates, azaz: az egyháznak kormányára praelatusokat állított, mint hív , igazságos ’s erényes férfiakat a’ hivek megerősítésére. Ezek tehát, t. i. a’ püspökök, apátok, praelatusok, kanonokok, ha az országban a’ juhok pásztoraira , kik a' római catholica hithez ragaszkodnak, ’s mindnyájokra az örök boldogságra juthatás végett felügyelnek, méltányos hogy meg is jutalmaztassanak. Ha lélekben járó tisztüknek eleget nem tesznek, a’ mindenható Isten előtt valaha számot adandnak, mint minden, ki hivatalát elhanyagolja; de nekünk világiaknak ehhez semmi közünk „kiki magáért“ ’s erről itt szó nincs; azonban apostoli hivatásukban szorgalommal eljárván, nem csak kettős tiszteletre méltók, „mint általán fogva az egész egyházi rend, mellyet még az athenaiak mint törvényhozó tesznek legjelesb részét hajdanra nagy becsben tartottak, ’s jelenleg minden nemzetek ’s vallásfelekezetnek tisztelnek, de megjutalmaztatásra is érdemesek. Az egyikét túl világon veendik, a’ másikát pedig ez életben sz. Pál szavai szerint igényelhetik, t. i.: ha ti tőlünk lelki jókat vesztek, nagy dolog e, ha mi tőletek földi jókat veszünk; vagyis inkább mondva: ha azon földi jókat, mellyeket Sz. István, Sz. László ’s más apostoli magyar királyok nem a’ püspököknek ’s apátoknak, hanem a’ rájok bizott egyháznak ajándékoztanak, mint a’ többi között Sz. Istvánnak veszprémi püspökségét alapitó, Sz. László ’s IV. Béla királyoknak ezt megerősítő adomány-leveleiből nyilvánvaló; különben Sz.László adomány leveleiben többször is olvasható: „habet ecclesia“, azaz a’ sz. egyház itt ott bírja a’ jószágot; következetesen ettől azt megfosztani nem szabad, minthogy még a’ legvadabb nemzetek is egyesek vagyonát minden időben tisztelték ’s tisztelik sértetlenül még a’ világ tengerén túli részekben is; ’s ha a’ sz. egyh. javait megtámadni merészlenék, ezáltal csak részlelkűleg a’ róm. kath. hit méltóságát kisebbítni, nagylelkű magyarhoz nem illő indulattal a’ vallásosságot dönteni, szeplős kezekkel a’ nemzetnek alapító boldogságát megrontani törekednénk. Azonban hogy a’ püspökök, apátok ’s kanonokok felesleges jövedelmeiket szent czélokra ’s közügyek gyámolitására fordították ’s fordítják, számnélküli régiebb-ujabb példák tanúsítják. Mindenek előtt bátran említem, sőt hálás kötelességemnek tartom, hogy a’ papságnak köszönhetjük nemcsak a’ keresztény hit terjesztését, leginkább a’ tudományok gyarapítását’s hazánk fokonkinti miveltségét, hanem anyanyelvünknek is tagadhatlan fentartását. Ki a’ honi törvényt figyelemmel olvassa, emlékezendik vissza s ha igazság szózata vezérli keblét mindazon üdvözült egyházi honfiakra, kik e század lefolyása alatt nemzetünket mint szelíd nyájat az erkölcsi élet tiszta forrásán, a’ józan tudományok’s nemzetiség mezején híven legelteték; de buzgó üdvözletet is kell mondanunk azon lelki atyáknak, kik e’ szent hivatásban maiglan pontosan eljárnak. Ki továbbá honunk különféle viszonyaira vizsga szemet fordít, tudni fogja, hogy említett fő- de alrendü papjaink is az anyaszentegyház dicsőségére az ország ’s nemzet virágoztatására ’s a’ szenvedő emberiség enyhítésére hajdan mint jelenkorban tömérdek áldozatot tettek ’s tesznek, csak hogy jótékony adakozásaik nem trombitáltatnak szét. Hány templomokat, kolostorokat, plébániákat, iskolákat, papi nevendék ’s egyéb üdvös intézeteket alapított már az egyházi rend? csak igen keveset kivévén, nyilványos intézeteink majd többnyire az egyházi rendtől veszik eredetüket, p. o. Vitéz János érsek alapította a’pozsonyi, Pázmán Péter, a’ n.szombati később pesti, Széchenyi György érsek a’budai’s győri, Kisdi Benedek egri püspök a’ kassai főiskolát, általában az alsó iskolákat is többnyire a’ püspökök alapítók, mellyekben II. József császár idejéig az ifjúság dij nélkül taníttatott, maga csak Széchenyi György érsek jótéteményeivel a’ legdusabb világiakon is túl tett; sok családot, mostan fénylő magáéval együtt, boldogított. Ki nem tudja gróf Eszterházy Károly egri, Somogyi szombathelyi, Vurum nyitrai, báró Szepesy pécsi, Kluch nyitrai, Alagovich zágrábi ’stb. püspökök ’s az egyházi rend számtalan egyedeinek nemeslelkü sok alapítványait ? de még az élők közt is sok fő ’s alpapokat mint nagylelkű jótévőket ’s szelíd emberbarátokat neveznünk kellene, kik minden valláskülönbség nélkül szűkölködő embertársaikat tehetségeik kint gyámoltják ’s mind feddhelhetlen szivü emberbarátok sok üdvös intézményeket már tettek; szóljanak erről lelkiismeretesen, kiknek bővebb tudomásuk van, menynyi jót tesznek csak a’ káptalanok számtalan nemzetségeknek pénzt kölcsönözvén, tán sok családot a’ végromlástól megmentvén, ’s hány egyház rendbeli tagok csak alakomban is mennyit adakoznak, kiknél a’ szükölködők gyakrabban kopogtatnak be mint a’ dús világiaknál, ezeknek néha csupa kapusaik vagy egyéb szolgáik által elutasittatván. — Azt