Századunk, 1841. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1841-11-25 / 95. szám

05. szám. Negyedik esztendei folyamat 1841. November 25. SZÁZADUNK. Szatmári pontok. Ha átnézzük sorát azon indítványoknak, mellyek a’ folyó év alatt télettek megyéink gyűlésein, lehetetlen el nem ismernünk, hogy hazánknak meglehetősen bonyolódott mindennemű viszonyait az in­dítványozó többség csak féligmeddig sem képes felfogni. A’ tarka barka indítványok serege inkább a’ nyugtalanság bélye­gét viseli, mintsem mutatná azon benső érzelmet és elhatározást, egyedül melly vezethet vagy mozdíthat valamelly kitűzött czél felé. Kitűnő az indítványozó megyék közt Szatmár, melly­en masse ereszté szélnek pontjait, hihetőleg szem előtt tartván az ismeretes elvet „sokat kívánj ’s valamit csak elérsz.“ Igen-igen érdekes volna, szigorú vizsgálat alá venni az ország megyéinek jelentőségét, kiválását és rendeltetését, így mérlegbe vetvén súlyát, az egész hazáéval egybe hasonlítandót. Illy vizsgálat kitüntetné azon anomáliákat, mellyek itt ott észrevehetők, és visszavi­­hetné a’ megyek értékét a’ nemzet eredeti és összes értékére, a’ mint az alkotmány egyik legerősb támaszának teljes ismerésére vezetne bennünket. Ha megyéinket elkülönzött és független respublikáknak tekin­­tenők, tehát állásukat a’ federalismus eszmélyével kötnők össze, ün­­keblökbeni intézkedéseikre kellene azokat szorítanunk, ’s így szava­zatjuk az országgyűlésen vagy a’ congressusnál csaknem minden eset­ben — igen csekély kivétellel — belkormányaik viszonyaira utalná­nak. Tán a’ helvet cantonok szerkezete némi homogaeneitást mutat a’ magyar megyékével? De megyéink egy részt a’ végrehajtó hatalomtól függő helybeli intézetek, ’s igy a’ petitio fogalma alá esnek, melly fogalom azonban a’ törvényhozásbani részvétet semmiképen ki nem zárja. Más részről azonban törvényes autocratiájuk olly nagy, az igazgatásbani befolyásuk olly kiterjedt, hogy e’ tekintetben híjában keressük a’ magyar vármegyék párjait Európának minden alkotmányos testületei közt. Meglehet, hogy Franczia- és Magyarország megyéi közt, az előbbinél ismeretes központosítás, melly minden megyei önkormányo­zást erőtlenít, teendi a’ lényeges különbséget. Bármelly legyen a’ szigorú vizsgálat eredménye, feltehetjük itt, hogy megyéinknek kétségbe nem vonatható jogai közé tartozik a’ törvényjavaslat, legyen ez a’ megyének elkülönzött, vagy a’ nemzet­nek összített érdekeit tárgyazó; noha mondhatná ezen utóbbi esetben a’ nép: „ne tessék a’ nemes megyének magát fárasztania“; mert nem a’ jogok körül forgunk itt, hanem korunk, de főleg hazai viszonyaink követelései körül, ’s e’ tekintetben kérdezzük, milly szempontból in­dult ki Szatmár megye, midőn 12 pontját inditványozá? A’szükségből ? a’ közkívánatból? a’nemzet kifejlettségi foká­ból? vagy az ész szerinti egymásutánból folytak ezen pontok? Egyik­ből sem; már felületes átnézet is bizonyítja, hogy egyikből sem, hanem azon nyugtalanságból, melly vérünket izgatja, melly a’ sas röptét sze­retné velünk utánoztatni. Szatmár megye 12 pontot indítványoz; ezeknek majd mind­egyike gyökeres változtatását következtetné alkotmányunknak; mind­egyike a’ civilisatio főbb eredményeit jelöli; mindegyike óriási mun­kát, az értelemnek és erkölcsiségnek roppant kifejlését feltétezi. ’S a’megye e’pontok természete és alkalmazása felől kimerítő véleményt követel választottságától. Ha azon férfiakban, kik az indítványt szőnyegre hozták, nem kellene erényt és lelkesülést feltennünk, charlataniát említenénk; mert a’ megyei terem nem philosophiai tanítószék, ’s hozzá tesszük, hogy ha ama megyei választmány tagjai közt Montesquieuk és Toquevillek ülnének is, az alkalmazásnak még koránt sem lenne elégtéve, mert itt csak édes hazánkról és annak viszonyairól lehet szó, nem pedig abstract fogalmakról, nem egyik vagy másik népnél találandó intézmények mibenlétéről. Nem is lehet feltenni, hogy Szatmár me­gye , vagy inkább a’ pontok inditványzói, experimentálgatni kívánná­nak ezen szegény, eléggé elhagyatott országgal és nemzettel. Szatmár megye inditványa meleg részvétre talált több megyéknél, mert — noha a priort alig lehete gondolni, hogy ama zugból terjessze szét sugárait a’ magyar civilisatio — kiki feltehette, hogy az indít­­ványzó megye nem csekély világot fog ez alkalommal vetni legké­nyesebb természetű hazai kérdéseinkre, miután rendszeres mun­kálatot vállalt magára. E’ tekintetben hatalmas, óriási mystificatiót árulnánk el, ha magától ki nem tűnnék, hogy itt potencirozott öncsa­lódás játsza szerepét a’ mértéken túli hiúság kárpitja mögött. Ha valamelyik megyénk csak azon érzet által vezérelve tesz indítványokat, hogy társasági viszonyainkat, sötét fátyol borítja, azaz hogy a’ népek sorában — a’ civilisatiora nézve — nem azon helyen állunk, melly bennünket minden szégyenérzettől távol tarthatna, akkor csakugyan nem fogta fel állását, ’s olly atmosphaerába lép, mellyben lehellése csak bajos és fájdalmas lehet. Társaságunknak mindazon tagjaitól és mindazon testületeitől, kik és mellyek, közvetve vagy közvetlen részt vesznek a’törvényhozásban, szorosan megkívánja a’ nemzet, szigorúan, engesztelhetlenül megkívánja — itt engedé­kenységről szó nem lehet — hogy a’ nemzet vagy nép szükségeit, kifejlettségi fokát és polgári álláspontját tökéle­tesen ismerjék, ’s igy alkalmasak legyenek, a’ meglévő anyagok­kal, a’ már letett talpkövekre, az ész változatlan törvényei szerint, rendszeresen építeni. Olly törvényhozóktól, kik az itt kimondott feltéteknek eleget tenni nem képesek, mentsen meg bennünket az egek ura. Ha Szatmár megye p. v. mondaná: „ezen, a’ megye közelebbi intézkedése alatti része a’ nemzetnek, nemesség és adózó nép együtt­véve, azon fokán áll a’ kifejlettségnek ’s annyira megfelelt már a’ polgárisodás követeléseinek, hogy ama’ 12 pontban foglalt, további elő­­menet szükséges feltétel nélkül, már többé nem lehet“; vagy ha mon­daná: ,,a’ megye bölcs kormánya mindazon intézményeket megtette és folyvást megteszi, mellyek — a’ meglevő törvények következtében — a’ kormányzása alatti néprész boldoglétét czélozzák; keblében a’ legnagyobb rend; minden dolgai és ügyei tisztában; az adózó nép terheit könnyítő rendszabások előhozvák; minden erejében álló utón módon támasztva és létrehozva a’ közerkölcsiség, az oktatás, a’ ma­gyar nyelv terjesztése, a’ jog-, dolog-, köz- és egyéb házak felállí­tása“; ha mondaná: „hogy a’ közgazdasági eszméket mindenre alkal­mazni törekedett; főleg a’ földmivelés és állattenyésztés magas pol­­czát ’s egyszóval az egész megyei közönség virágzását előhozni ipar­kodott; de hogy mindezt híjában téve, mert törekvésének legkisebb nyoma nincs, mert törekvése mindaddig hiú és hasztalan marad, mig ama 12 pontbani javaslat törvény által meg nem esősittelik:“ V­ol ekkor az egész haza részt venne a’ tárgyban és egy hang sem hallat-

Next