Századunk, 1842. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1842-06-30 / 51. szám

51. szám. Ötödik esztendei folyamat 1842. «Vilnius 30. SZÁZADUNK. A franczia nemesség és pairség. Valamint az egyes ember, kinek önképezése őszintén szivén fekszik, nemcsak tulajdon körülményeit veszi szemügyre, hanem mások elsőbbségein s bajain is igyekszik tanulni, mi néha sike­resebb minden eszméleti tanításnál, úgy egész testületek és nem­zetek néha más országok viszonyaiban ön bajaik hű tükrét láthat­ják és mások kárán a legolcsóbban tanulhatnak. Ezt előre bocsátván, közöljük az Alig. Zeitungnak egy igen korszerű és tanulságos czikkelyét, alkalmaztatását máskorra fentart­­ván. Lajos Filep — így hangzik az érintett czikk — ha lehetséges még jobban gyűlöltetik (vagy legalább gyűlültetett a júliusi lázadás utáni években) mint Napoleon az európai magas aristocratia által. E gyűlölet kevésbbé irányul, mint hinnek, azon Francziaország el­len, melly a Rajna balpartját akarja, s igy az európai békét igen is veszélyezteti s általán­os háborút akarna támasztani, mint egye­nesen ama fejedelem ellen, kinek bölcsesége és okossága tartotta fen inkább mint minden a békét, s meggátolta, hogy a júliusi na­pok nem ismételtettek távolabbi körökben, mint Brüsselben. Lajos Filep a franczia korona terhét méltósággal viselte, a veszélyt, min­den nap gyilkosan esni a vak gyűlölet áldozatjául, bajnokilag kiál­totta. Mégis sila szemmel tekintetett! Mi volt ennek fő oka? Olly világosan fekszik a napfényen mint a Rajnapart eldarabolása. A pairkamarának nem örökös léte legnagyobb panasza az európai ma­gas aristocratiának Lajos Filep ellen. A XVIII. Lajos és X. Károly alatti örökös pairkamara elvesztette örökségét, köztisztviselők gyü­lekezetévé lett. A panasz alapos, de hogy ezért a magas aristocratia a szemrehányást Lajos Filep ellen intézte, helytelen és hálátlan, mert annak oka senki más, mint maga a franczia nemesség. Örö­kös pakrkamara alakítása t. i. Francziaországban az első státusfér­fiak belátása s Lajos Filep legjobb akaratja daczára lehetetlen, mi­előtt reform nem hozalik be­ a franczia nemesség közt. De a ne­messég nem akar reformot. Lajos Filep király, a Bourbon, nem kíván egyebet, mint örök­­ségi jogát gyámolítni egy örökös első kamra által, mellyben Fran­cziaország történeti nevei egyesítve tündökölnek. E kamara nem­csak fénnyel birna s a korona fényét nevelné, hanem valóságban gyámola és elővívója leendhetne a koronának, óvhatná, hogy a mi­­nisterium ne legyen szüntelenül párviadal neműben a követkama­rával, miáltal 1830 óta nagyon hirtelen miniszerváltozások eszkö­zöltettek, ha t. i. ezen első kamara leginkább nagy földbirtokosok­ból állana. De lehetetlen s lehetetlen fog maradni illyetén valódi politikailag hatalmas első kamarát alkotni, mig a nemesség elzárt osztályt (kasztát) képez. A nemesség mint czéhosztály gyűlöltetik Francziaországban s gyűlölt maradand. A nemesség mint kaszta el­leni gyűlölet okozta a franczia lázadást, ha nem akarjuk inkább magukat e visszaéléseket a lázadás fő okainak venni. Angliában a lordok háza általában nem bir képviseleti jellemmel, a nemességet mint szabadalmazott osztályt épen nem képviseli. Angliában a ne­messég nem gyűlöltetik, épen mivel nem képez elzárt osztályt. Chatham Károly fiát röviden Pitt-nek hívták és Pitt Vilmos minis­­terelnök volt s mint commoner kormányozta az országot. J. Fox lord Holland fia volt. A legidősb fiú örökli a földbirtokot, czimet s a felsőházbani ülést, így okosan, igy jól van. Ellenben Franczia­országban minden ifjabb fiuk, bírjanak nehány hold földdel vagy semmivel, a nemesi czimet akarják bírni, bírják is, megtartják s utódaikra átplántálják. Mi legyen, mi lehet mindezen czimzetes utószülötteiből (cadets) egy czimzetes családnak ? Bretagne tar­tomány nemessége egyedül számosabb volt mint egész Nagybri­­tannia nemessége. Ekkor az udvarnak kelle vala minden utószüle­tetett családfiak számára tisztességes jövedelmű hivatalokat felál­­lítnia; jog szerint követelték azokat, így tehát jogszerűleg minden polgárrendűek, az adózók fiai, kizárattak a hivatalokból és tisztel­­tetésekből. Ez állapot kiállhatlanná vált, a nép fölkelt, a nemes­ségnek kilencz tizedrésze megsemmisíttetett, a trón felforgattatott. Másodszor akarta a trón az agg nemességet minden utószü­­löttekkel együtt utalmába venni, a lehetlent akarta teljesíteni. XVIII. Lajosnak Gentbe kelle menekülnie. E második leczke sem vola elégséges. Az 1830. esemény ismét a nemességnek mint el­zárt osztályzatnak balitéletei által idéztetett elő. X. Károlynak futnia kellett s Lajos Filep lépett trónra. E tapasztalt bölcs feje­delem is e pontra nézve szinte alávetve látszik a régi balitélet­­nek. Uj grófokat, bárókat stb. teremt, de nem azon feltétellel, hogy a nemesség a legidősb fiúra szorítkozzék, hanem ő is igyekszik, a régi slendrian, az előítélet után, melly a lehetetlent kívánja, hogy minden utószülött fiúk kivétel nélkül a nemességhez tartozzanak. Leend­ő mindezeknek földbirtokuk? Nem. Miből éljenek rangjok­­hoz illőleg? Itt aligha marad más felelet hátra, mint­ a munkás osztályok rovására. Íme a valódi ok, miért gyűlöltetik és tehe­tetlen a nemesség Francziaországban, miért tiszteltetik Angliában és hatalmas, tehát képes a trón gyámora lenni. A német nemesség választhat. Az angol valamint a franczia nemesség példája szem előtt van. St. Germain külvárosban azonban még legkevesbbé sem tanulták, nemesség­vesztének mi a tulajdonképi oka, újjászüle­tésének mi legyen feltétele? Nemtelen volna, hiszik, Bonaparte Napóleontól valamit tanulni akarni. Napóleon megismerte a nagy feladat gyökerét s nemességét a család legidősbbjére szorította. Hol ez az eset, ott nem él két különböző nemzet ugyanazon egy földön mintegy örökösei a hódítóknak s meggyőzötteknek , ott te­hát nincs engesztelhetlen gyűlölet a nemesség iránt. Lajos Filep nem bir azzal, mi udvarnak neveztetik, az európai fejedelmek szo­kott módja szerinti udvarral nem bírhat, mert a bourgeoisienak (burgerségnek) féltékenysége a nemesség iránt igen nagy, azon nemesség iránt t. i., melly azt kívánja, hogy birtoktalan de czimze­­zetes utószülöttjei nagyobb tekintetben legyenek az udvarnál mint a megőszült férfiak magas hivatalokban. De udvar, melly csupán segédek által tartatik főn, tökéletlen udvar. Nincs természetesb, mint hogy egy régi nemzetségbeli király olly személyektől szereti magát környezettnek, kik históriai nevet viselnek. Illy intézkedés gyámoltja az állandóságot. De ha a nemesség cadetjeivel áthatlan kört húz a fejedelem körül, ha a fejedelemnek nem szolgál becsüle­tére olly emberrel közlekedni, ki „homo novus“, ki az, mi a kamarás erdődje volt, akkor ez méltatlanság, melly Francziaországban sok vérpatakok által mosatott el, melly többé helyre nem állítható mindaddig, mig emlékezés él Francziaországban a 89-dik évre. Legelőször szoríttassék meg a nemesség a család

Next