Századunk, 1842. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1842-08-01 / 60. szám
Ötödik esztendei folyamat 1842. August. 1* iwüBBBBaBBBaaBBBBBi SZÁZADUNK. Hon! takarékpénztárak s még valami. *) Pozsonyiul. 16. 1842. A pesti ref. főiskola, már születésekor olly kedvencz eszmém jön, hogy én — mikint mi érdekek által vezérlett gyarlók már megszoktuk — előre érezvén ama dús aratásnak áldást terjesztő eredményeit, mellyet e kis de egésséges mag unokáinknak előhozand, nem volt és nincs a földiek közt tárgy, melly keblemet buzgóbb részvétre gerjesztheté vala. E részben magamat bővebben kimagyaráznom felesleges, mert ha nem láttam volna is, hányat mutat az óra, azon meggyőződés, hogy bölcshöz szólok, bennem már régi, s hinnem édes, hogy keblemet ember és hazafi előtt zárom ki. Hogy a magyar egyedül nemzetiségének kivívott diadala által léphet Európa nemzeteinek sorába, hogy azontúl is önállása csak akkor lehet, ha a nemzet életfájából kinőtt ferde szokásoknak czélszerűbb elemi nevelés által, vallásos és a társaság czéljának megfelelő irányt adand, hogy mindezek alapja egyedül amaz isteni igékben testesíthető, mellyeket a kereszténység általányosan, a Protestantismus azonban különösen és eredetileg a magáénak vall; mindezek előttem kétségtelen igazságok, mellyek nélkül üdvösség e hazában nem leend. Ezen tiszta s bennem az obscurantismus s éber részakarat daczára is nőttön erősödött meggyőződés vezette az emlitett oskola ügyében lépéseimet, bőven jutalmazva azon lelkes részvét által, mellynek a majdan beküldendő aláírási iv olly szép, olly fényes tanubizotsága. Az aláírási ivén eddig 200 ezüst forint íratott alá, melly az általam rendezett műkedvelői mutatványból bejött 200 pfthoz csatoltatván, gyűjteményemnek a t. ez. választmány további rendelkezésére váró öszlete részen a kamatokkal együtt összesen 401 ezüst ftát. — A tanítási rendszert tárgyaló pályamunkákra ritkábban gyűlnek az aranyok, eddig csak négyet gyűjthettem össze. Hiában nagyon kinőttünk már az avas kor öltönyéből, anyagi szükségeink növekedtével háttérbe szorul a lelkesedés, s az emberi természetünkben fekszik. Ideje volna már, hogy a leverő koldulásnak egyszer végit szakasszuk s okosan használjuk az időt, melly tőlünk többé nem lélekalázó alamizsnát, hanem a kötelesség és jog forrásnak indult érzetében, egyházi társulatunkban szintúgy mint a polgáriban, aránylagos részvétet követel, s ha mégis késnénk, majd áldozatot is igénylene. Tisztelt táblabiró urnak helybeli takarékpénztárunk iránti észrevételei aggodalmat bennem csak annyiban gerjeszthettek, a mennyiben azok még most is nagyobbadán veszteglő polgártársainknak erkölcsileg alacson állását elevenen hozák emlékezetembe vissza. Az eszmék társulata akaratlanul vezet itt a nevelésnek nálunk még igen is parlag mezejére, hol a nemesi virágokat már magjában elöli a buján tenyésző előítélet. Ez az a mező, mellyen a tespedésnek minden percze egy évet ró a nemzet életéből le, amit most közönyösen néznünk, nemcsak erkölcsi de polgári bűn is. Oda jutunk már, miképen átlátjuk, hogy napi szükségeinkből merített törvények, és mindaz, mit az anyagi világban a találós ész változó alakban létesít, a nevelés gyökeres előmozdítására magokban elégtelenek. Mindezek nagyobbadán mind megannyi kifolyásai az emlőtéjjel együtt beszitt szokásnak, mellyen erkölcs, egészséges fogalom és ízlés egyszerű és kora beoltása által javítani immár legszentebb feladatunk, legsürgetősebb kötelességünk. Vajmi sok gyomlálni és ültetni való van és lesz még ezen a téren, mert a milly kérlelhetetlen a sors, olly törhetetlen a szokás, mellyet bölcsőjétől fogva a sírig zsarnoka gyanánt örökké ural a gyarló. Bocsánatot e kis eltérésért, akaratlanul, mint a fájdalom, kelenek fel bennem e gondolatok, mert maguknak a hiteltörvényeknek táblabiró úr által méltán panasztott ingatagságát is nagy részben a szokásnak tulajdonítom. Szomorú tapasztalás gyümölcse ezen nézetem, legyen szabad ezt egy két élő példával igazolnom. A helybeli váltótörvényszék bizonyos megyében lakozó adós ellen bizonyos több ezerekre menő követelések iránt véghatározat előtti bírói biztosítást rendelt, azon megjegyzéssel, hogy ha netalán a panaszlott azt gátolná, a vt. 143. §a szerint a hatalomkar azonnal megrendeltessék. Az ellenszegülés megtörtént, de a hatalomkar megtagadtatott, erről a törvényszék jelentéskép csakugyan értesíttetett is. A törvényszék az ügyet előmozdítani kívánván, nem késett figyelmeztetni az illetőt, hogy miután első végzésében a hatalomkarrell rendelkezésre őt a törvény értelmében felszólította, most, miután ezt nem teljesíté, ennek a megye által leendő kiszolgáltatását szorgalmazni ne késsék. Ezt, gondolni lehet, milly előzmények után csakugyan meg is tette, mire a megye közgyűlése alkalmával, felolvastatván az e. b. k. váltótörvényszéknek hivatalos levele, mellyben is a hitelezők kérelmükre az adós ur javai ellen hozott biztosítási végzés sikeresitése végett szükséges hatalomkal kieszközöltetni kéretvén, utóttük. 172. és 173. §ai erejénél fogva, minek is folytában, miután a közleti felszólítás a vttvk. II. r. 143. §a ellenére, nem az egész megye közönségéhez, hanem egyedül az alispányhoz czimeztetett, melly az elsőbbinek egyedüli jogaihoz tartoznék, hatalomkar kiküldéséről rendelkezni, de ugyan a közlött iratokból az sem lenne világosságra hozva, hogy ugyan ott vk. 143. §. értelmében már is rendes per folyna ezen vttszék előtt, de végre a panaszlott sokkal több birtokkal ellátva lenne, mintsem ellene ugyanazon II. r. Ilik fel. 146. §. fő pontját alkalmaztatni lehetne, a kért hatalomkar kirendeltetésének helye nem lévén, az ki nem rendeltetett. Mit lehet kérdeni illyforma határzatokról feltenni? miután ugyanakkor, midőn a többi okok között a biztosításnak helyét nem látván, a hatalomkart azért sem vélik megadandónak, mert a nevezett adós birtokban gazdag, ugyanekkor választmányt neveznek ki, hogy gyermekei számára, annak minden ingó és ingatlanjai zár alá vettessenek, s ekként a jólelkű hitelezők, s illetőleg a váltótörvények kijátszassanak. És illy példák a kir. városok köréből sem hiányzanak. Ezen példák s más ehez hasonlók előttem fekszenek, s milly számtalan van, miről hallgat a crónika. Illy körülmények közt, hol a méregkeverő szokást elavult törvények is ápolják, megvallom, fájdalmas érzés közt osztozom tisztelt táblabiró urnak aggodalmában, s észrevételeire, mellyeket az itteni takarékpénztár elnöke ifj. gróf Zichy Ferencz ő rabsága *) Kunsch Lajos válasza Fáy Andrásnak legközelebbi számunkban közlött levelére.