Századunk, 1842. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1842-11-21 / 92. szám
152. szám* Ötödik esztendei folyamat 1842. November SZÁZADUNK. Elmélkedések, hazánk múlt s jelen állapodja felöl. V. Miután Magyarország minden néptörzsökéi elismerték, hogy csak egy élű általános közügynyelv ébreszthet s larlósíon általánosan élénk, munkás köznemzeti életet, éleszthet s támaszhat közhazaszeretetet, nemesíthet s biztosíthat nemzeti léteit; miután Magyarország minden néptörzsökét magukat a nemzet statusjogi tagjainak, magyaroknak s magyar státuspolgároknak vallottak, és mindenki státuspolgári jogait biztosítva, Magyarország alkotmányos szabadsága köznemzeti fönállását szilárdan megalapítva akarta, miután hazánk minden ajkú statuspolgárai elismerték, hogy egy közös hazában csak egyetlenegy közügynyelv hathat üdvösen, jóllehet e hazát 18 különféle, különnyelvű s tarka különösségű nép lakja, mert non omnia possumus omnes, miután Magyarországban az élő közügynyelvnek választása, a közhazának ez életkérdése, alkotmányos módon az országgyűlésen, hol Magyarország státuspolgárai a honi népiségek különbsége nélkül képviselvék, joggal s méltányossággal, minden nemzeti s különnépiségi viszonyok tekintetbe vételével, minden rozsdás előítéletek kímélésével, és a sok különféle mániáktól föltalált különhumanitási elvek gyöngéd méltánylásával, legkegyelmesb királyunk jóváhagyása hozzájárultával törvényesen elhatároztatott; miután az országgyűlési végzésnek magát alávetni s annak hódolni minden magyarországi státuspolgár köteles; miután a magyar nyelv a magyar országgyűlésen képviselt kézirazában a) mint a hazánkbani legszámosb néptörzsek s egyszersmind uralkodó nemzet anyanyelve, b) mint a köz és általános politico-juridico-kamarai ügyek hazánkbani tárgyalására legalkalmasb nyelv, c) mint a nemzet diszéhez legméltóbb, a nemzeti ízlésnek legmegfelelőbb s a korszellem és magyar nemzet követeléseit legkielégitőbb közügynyelv Magyarország s melléktartományai nemzeti életére általánosan elismertetett, és ezeknek tekintetbe vételével a magyar nyelv mint a közhaza kizárólagos s általános közügynyelve, mint minden magyar státuspolgárok valódi országos nyelve kihirdettetett és szentesittetett; miután a — minden (hazánkban lakó) idegen ajkú népnél számosabb, minden más (hazánkbani) néptörzseknél erősebb s annyival erősebb, mivel egy (egymástól nagyon különböző ágakra nem szakadozó , mindenütt egyforma irásnyelvvel élő) zárt egészet képező, egyébiránt is közhazánk politikai, nemesi, polgári, vagyoni, értelmi s erkölcsi erejét minden tekintetben képviselő— magyarság az általa meghódított egész hazában a magyar nyelvnél más uralkodó nyelvet el nem ismerhet; a magyar nemzetnek illy túlsúlya mellett a nemesi magyarságnak a magyar nyelv terjesztésére s annak illő rangbai visszahelyeztetésére czélzó intézményei ellen tett s mutatkozó ellenszegülések, bár kitől s honnan jöjjenek — a mennyire ezek egy kificzamodott észnek szüleményei, figyelemre nem méltók; a mennyire pedig közhazánk érdekével s törvényeivel ellentében állnak, szigorúan megzabolázva törvényes útba igazítandók. A latán álmából fölébredt nemesi magyarság — Magyarországban született, itt meghonosodott, státuspolgári joggal fölruházott, országgyűlésileg képviselve a törvényhozásban résztvevő, magyar törvény óta orra alatt, magyar szabadsággal a közös hazának minden javait élvező idegennyelvü honfitársait fölszólítván a magyar közügynyelvbeni egyesülésre s egy méltányos nemzeti és összeolvadásra — ők iránti nemzeti tiszteletét ezáltal nyilvánitá, sejditvén s remélvén hazánk különnyelvű polgáraiban annyi becsületérzést s hazaszeretetet, hogy magok is átlássák s érezzék: mennyire illőbb s méltóbb egy igazlelkű státuspolgárhoz a státuspolgári jogokat nemcsak élvezni, hanem az ezekkel szoros összeköttetésben álló státuspolgári kötelességeket lelkes megnemzetesedés által teljesíteni is, mire a sötétítő talinkodási zavaridőben olly keveset ügyeltek s ügyeltünk, hogy közhazánk s köznemzetiségünk iránti érdektelenségünk s hanyagságunk következtében most ott állunk, hol állunk s helyből is csak alig mozoghatunk , mert ha egész hazánkat megjárok, mindenütt egymást érteni s megértetni akarunk; szükséges , hogy Pozsonyban németül, Csalóközben magyarul, a szlécsi főidőben tótul, Komárnyikon oroszul, Almamezőn oláhul, Erdővégen ráczul, Zágrábban horvátul, Fiuméban olaszul beszéljünk; a lelkésznek Vingán bolgárul, Sz. Huberten francziául, Felső-Lendván vindusul kell tudnia; a debreczeni vásárban lovat vevőnek hasznos leend a czigány nyelv értése, úgy az aradi vásáron gőbölyt vásárlónak az örmény nyelv tudása sem árthat; Hertkovczén szikinczén tetszenek a kellemdus clementinus nőkkel beszélgethetni; ollykor pedig Magyarországban született görögökkel , czinczárokkal, montenegrinusokkal is találkozunk, kikkel beszédbe alig ereszkedhetünk. Hát az erdélyi szászok, a krikehájok (Bars, Nyitra, Turócz) vagy hienczek (Soprony, Vas) nyelveit hány német érti? Némelly zsidó írásnak olvashatása által nem ritkán több kellemetlenségtől megmenthetnénk magunkat. Ha pedig Magyarország törvényeivel megismerkedni akarunk (mi egy magyar státuspolgárnak kötelessége) a latin nyelv tudása nélkülözhetlen.*) Nem képzelhetem magamnak, hogy a babyloni nyelvzavar a hazánkbeli nyelv-,szellem-, érdekzavarnál zavartabb volt volna. A babiloniról pedig annyit legalább tudunk, hogy a babyloniak illy nyelvzavar által a torony fölépítésében akadályoztatván egekbe nem emelkedhettek s egymástól elidegenedve hazájokat odahagytták, miután Babylon elpusztult! Ha Magyarországnak idegennyelvü polgárai e nagyleczkés babyloni példának szemmeltartása, hazánk múlt s jelen zavarosbajos viszontagságai oknyomozólagos méltánylása, europábani helyzetünk s körülményeink áttekintése és az éjszak-keleti szelek dúló s mindent felforgatni fenyegető járásárai felügyelés mellett — épeszű okoskodás által a külön nemzetiségi elemek s érdekek egy köz nemzetileges eggyé olvasztására, nem bivathatván, vadon vakoskodó dühösködéseikben megátalkodva napról napra nagyobb s tarkább hézagokat törvényszegüleg előtámasztani törekednek és (ki mondja, mibe bizakodva) a köznemzeti egységet. *) Egy vágmelléki szikla tövében rejtezik esry Verbőczitől eredetileg magyar nyelven irt s János királynak dedicált „Magyarország hármas törvénykönyv“ egy csinos nyom látású s meglehetős tiszta magyarságu példány e libris Petri Szápáry. tj a-J-) A könyvtulajdonos Hírnök s Századunk rendes olvasója ezzel megkeretik az olly erdenes könyvet a magyar tudós társaságnak kedveskedőleg átengedni.. A szerk.