Századunk, 1843. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1843-05-28 / 42. szám
rűtlen szerkezetéről s még több alapszabályai tökéletlenségéről egészen hallgatandunk, pedig valamint felelő úr cáfolgatása által csakugyan nyújtott némi felvilágosítást a kérdéses alapszabályokra nézve, úgy mi is reméljük további fejtegetéseink által némi csekély anyagot nyújthatni a majd idővel tökéletesebb szerkezetű egyesület alakíthatására, és az lesz a gyanúsítás gyümölcse ! Mi a felelő úr által Konczkés alá vett értekezésünk folytában kétszer is mondok : „De talán lesz még alkalmunk erről bővebben szólhatni“ s ezáltal csak azt akarok kijelenteni, ha valaki észrevételeinket akár rászólólag, akár helyeslőleg figyelmére méltatandja, majd bővebben szólandunk; ha pedig üres hangként enyészendnek el, a további szószaporítást szükségtelennek, fölöslegesnek tartandjuk. Ha az alapszabályok eredetileg mind azt magukban foglalják , mikre nézve csekély észrevételeink következtében felelő úr felvilágosítást nyújtani szíveskedett, bizony igaz, hogy azokkal még ez esetben sem elégedhettünk volna meg, de bizonyos egyszersmind, hogy azok ellen észrevételeket írni soha eszünkbe sem jutott volna; de miután sok hiányt látunk bennök, irtunk, s miután bár egy kissé nagyon későn megczáfoltatunk, a t. szerkesztőség engedelmével irandunk még többet is, mihelyt körülményeink megengedendik — ezúttal csak a felelő ur némelly alaptalan vádjaira és nehány botlásaira szorítván viszonzó válaszunkat. Ámbár az említettem 39—40. számú „Feleletben“ a gyanúsításokat kivéve, alig foglaltatik egyéb mint azon hiányoknak, kérdéseknek, homályoknak, mellyeket észrevételeinkben elősorolánk — valóságos pótolgatása, szükséges fejtegetése, mellőzhetlen világositgatása; ámbár így a felelő úr által is tettlegesen el van ismerve, hogy a szabályokban csakugyan vannak hézagok, mellyeknek ott létezniük nem kellene, vannak állítások, mellyeket bővebben megfejteni, felvilágositni múlhatlan szükség volt volna, a felelő úr mégis azon váddal lép fel ellenünk, hogy a már máshol fenálló hasonló egyesületek alapszabályaiból merítettük észrevételeinket, mert — állítólag — csak az foglaltatik bennök, mit azokból a magyar egyesület módosítni, vagy mint feleslegest végkép elhagyni jónak talált, hogy ez intézetet csak azért becsmérelek, mivel nem külföldi, hogy annak már bölcsőjében végromlást jósolunk, mintha a képzelt hiányok kijavíthatlanok volnának, hogy az alapszabályok több §-ait, mellyek észrevételeinkre kész cáfolatul szolgálhattak volna, vagy készakarva vagy figyelmetlenségből egészen kikerülők, hogy a közhasznúnak ismert intézet iránt részvétlenséget előidézni, azt első zsengéjében elfojtani igyekezünk , s így csak rész, tisztátalan szándékot árulunk el, ahelyett hogy az egyesületi kormányt tanácsunkkal, ha mi jót adni képesek valánk, segítettük volna stb. Uram, mindezekre csak ez a válaszunk: 1) Nem tagadjuk, hogy illy alapszabályokat életünkben már többször is olvashattunk, de bizonyossá teszünk mindenkit, mikép azoknak soha, a kérdéses észrevételeink írásakor pedig legkevésbbé vettük hasznukat, és valamint tökéletesen hisszük, hogy a felelő úr magyarázható cáfolatát nem Kant philosophiájából kölcsönözte, hanem az egyedül észrevételeink és az alapszabályok összehasonlítása fölötti gondolkodásának természetes szüleménye, úgy ő is észrevételeinkről hiheti, hogy azok egyedül a szabályok fölötti elmélkedésünknek igen természetes eredményei , mellyek minden épeszű ember agyában önként s természetszerűleg megszüntetlenek, mihelyt azokat figyelemmel olvassa s fölöttök gondolkodik, elmélkedik; s épen mivel illy természetesek, nagyobbrészt egyszersmind megczáfolhatlanok is, mikép ezt a czáfolgató ur is telileg bebizonyította, mert egy két felvilágosítást, mit czáfolásnak nem nevezhetni, kivéve, az egészből alig czáfolt meg valamit. 2) A felelő ur, úgy látszik, minket valami külföldi intézet ügynökének tart, vagy legalább kéresének hisz, miután ismételve azzal vádol, hogy az intézetet csak azért becsméreljük, mivel nem külföldi. Uram, itt szörnyen csalatkozik , mert valamint a chinai császárral semmi összeköttetésben nem vagyunk, érintkezésben nem élünk, úgy nem vagyunk, nem élünk akármi külföldi intézettel is. Mi sem külföldi sem honi illynemű intézeteknek ellenei nem vagyunk, hanem vagyunk hű baráti, meleg keblű pártolói, mert hasznosságukat, szükségességüket, belátjuk, tudjuk , érezzük , hanem igenis ellenei vagyunk hibás szerkezetük- s alapszabályaiknak, mellyekre építvék, legyenek aztán azok kül- vagy belföldiek, mert többnyire az intézet czéljával ellenkeznek. Mennyire vagyunk ellenei az illy szerkezetű külföldi intézeteknek, egy kis nyomára akadhat felelő úr, ha múlt évi Századunkban „Falusi beszélgetések“ czím alatt megjelent egyik — már most nem tudjuk mellyik — darabunkat megolvasni szíveskedendik. Mi már ekkor, midőn a magyar egyesületről még szó nem vola, tüzesen emelünk szót ellenök, és pedig egészen azon szellemben, mellyben nem rég a magyar egyesület minden honi lapokban nyilatkozott ; de úgy látszik, akkor még lelkesebb honfiaink is e külföldi intézetek iránt olly veneratioval viseltettek, hogy közbotrányt vélenek előidézni, ha ellenök nyilatkoznak, s ezekből — hisszük legalább mi — olvadt terjedelmes nyilatkozatunk néhány nyomoru sorokra le. Mi tehát az illy hibás külföldi intézeteknek előbb valánk ellenei, mint felelő úr, különösen pedig akkor kezdők gyűlölni azokat, mikor boldogító kezeiket hazánk fölé is kinyújtani szíveskedtek. 3) Igenis, már bölcsőjében végromlást jósolunk az intézetnek, mert tapasztalásból tudjuk, milly nagy iránta a közönség részvétlensége, mindenki azt mondván : „talán bolond vagyok, hogy illy alapszabályok mellett biztosítsam valamimet!“ Ha pedig a hiányok csak képzeltek, vagyis, ha azok csak az én „szűk fogalmaimban“ hiányok, mikint a felelő úrnak mondani tetszett, akkor csak szerencsét kívánhatunk az egyesületnek, mert hiszen a képzelt hiányok nem is hiányok , s kijavításukra szükség nincsen. 4) Igen is, a szabályoknak több §-ait nem figyelmetlenségből, hanem készakarva kerültük ki, mert egy kettőre csak kevés észrevételt tehettünk volna; másokra pedig csak a fenebb megjegyzett föltétünk teljesülte esetében kívántunk nyilatkozni, nem szeretvén ollyasmiről irkálni, mire csak egy lélek sem figyel. Különben a felelő úr is több állításainkat egészen mellőző, s miután ő a már most megczáfoltaknak vélt észrevételeinkre igen hihetőleg többé s bővebben felelni nem szándékozik, van okunk hinni, hogy mi is mondunk ollyasokat, miket megczáfolni véleménye szerint sem lehet. 5) Ha az intézetnek olly alapszabályai volnának, hogy mellettük közönségessé válhatván, idővel üdvös hatást gyakorolhatna és a közönségtől is ilyennek ismertetnék , akkor ellene észrevételeket okosan nem is tehetünk, és ha mégis tettünk volna, bizony leggonoszabb szándékos akaratot árultunk volna el; de miután az intézet alapszabályai olly tökéletlenek, miszerint az intézet iránti részvétlenség épen miattok általános , bizony csak rész szándék vádolhat bennünket tisztátalan szándékról akkor, midőn hiányokat tárunk föl, mellyekből az intézetnek mulhatlanul kitisztulnia kell, ha közönséges lenni és szerte üdvöt árasztani akar. A magyar egyesület alapszabályai legelőször is olly lapban jelentek meg, mellyben máskép nyilatkozni, mint annak szerkesztője parancsolja, nem szabad, s igy abban barátságos értesülésről szó sem lehet; — továbbá: olly mester által készíttettek azok, ki nemcsak mástól tanácsot elfogadni nem, de inkább maga az egész világot jó tanáccsal — ha az egeknek úgy tetszik — ellátni hajlandó; tehát bármi európai hírre szert tett bölcs szándékolt volna is tanáccsal szolgálni, csak megvelletek, mi pedig annyival is inkább csak nevetség tárgyának tettük volna ki magunkat, mivel még zugprokátoroknál is sokkal gyöngébbeknek érezzük magunkat. De nem is tanácsadásról (csúnya annak tanácsot osztogatni, kitül tanácsot nem kérnek) hanem csak arról lehet itt szó : valljon nem lett volna-e jobb, ha azon lelkes egyének, kik az egyesület létrehozását magukban eltökélék, összebeszélnek s hírlapok utján szándékukat tudatva, a közönséget fölszólítják, hogy minél többen a tárgyról elmélkedjenek, legczélszerűbb alapszabályokról gondoskodjanak, s azokat közzé téve, az említett egyéneknek alkalmat nyújtsanak, azokból minél tökéletesebb egészt összeállíthatni, mint egy sultonban mindent elvégezni s a késszel megváltozhatlanul föllépni ? Ez nem tanácsadás, hanem csak a lehető jobbnak eszközölhetése végett több véleményekről értesülés lett volna. Most, miután az egyesület alakult, a nélkül hogy előre csak gyaníthattuk volna; miután alakultnak hirdeté magát, szinte anélkül hogy előre csak gyaníthattuk volna; miután sem az