Századunk, 1843. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1843-12-03 / 96. szám

96. szám* Hatodik esztendei folyamat 1843. December 3. 19.r Úrbéri váltság. E tárgyróli értekezésünk félbeszakadta óta több más lépett a nyilvánosságra, és kiviláglik mindegyikből, hogy szükségképen a sajtónak kell e kérdést azon érettségre hoznia, melly valamelly rendszabás előidéztét feltétezi, és hogy ezen tárgynál ki kell lépnünk az eszméleti világból, átmennünk a tapasztalatiba, alkalmaztát ke­resvén a felállított és felállítandó elveknek. Értekezésünk fonalát itt felvenni nincs szándékunkban, mert iszonyú sebességgel forogván a magyar föld , egyenesen egy általá­nos , országos váltság eszméjére vezethetvén, azt kell kérdeznünk, kifejlődött-e már annyira ezen fontos ügy, az örökváltság ügye, hogy biztos, csalhatlan eredményt várva, lehessen a törvényhozás útján rendelkezni? A felelet tagadó, és valamint a nemzeti átalaku­lás egyetemes kérdése, úgy a vele szoros egybefüggésben álló úr­béri váltságé a fogamzás jeleit mutatja, azon eszmék közti nehéz­kedést, mellyeknek tisztulta és testesülte eszközöi. Emlékünkben van, milly küzdések közt juta e kényes tárgy csak jelenlegi polczára is, kik vele foglalkoztak, bármelly nemes vagy szent czélból, gyűlölséget, üldözést aratának. De ma meg­­bírjuk-e mindazt, mi ezen tárggyal egybefügg, mi belőle követ­kezik, mit követel? Nem ártana e szerint ha ügyeinkről s így az úrbéri váltságról is itthon beszélnénk egy kissé többet, egy kissé jobban, jóval pedig szabadabban, hogy végre álljon előttünk egy munkatömeg, mellyből fejlődhető valamelly tapintható alak, élet­műjegyes. Hogy mindennemű — bennünket most inkább nyugtalanító — társasági kérdés, elkezdvén az anyagi érdekeken egészen a nem­zetiségig, az ország jövendőjéig, természetesen az ország összes lakosira, tehát népére­ vezet mint egyedüli tényezőre, jól tudjuk. Ha tehát iparról, kereskedésről, tudományról, művészetről, polgá­­risodásról, nemzetiségről, alkotmányszilárdításról stb. értekez­vén, mintegy kényszerítve bukunk az úrbéri váltságra, nincs mit csodálni. Ne felejtsük, el tehát, hogy az úrbéri váltság — a jobbágy hű­béri adójának pénzem­ megváltása — noha mint elkülönzött eset csak egy csekély része azon közönséges feladásnak, mellyel a magyarnak nemzetét illetőleg feloldania kell, mégis nélkülözhessen előzménye a roppant munkának ; ne felejtsük el, hogy ezen elkülönzött eset, ezen egyszerű tárgy, itt a földesúr és jobbágy közti viszonyra hivatkozó, szoros egybefüggésben van az egésznek életfeltétti jelentőségével, s hogy végeredményében a feudális viszonyok megszüntetése mellett, egy a hazában máig nem létezett polgárok osztályát, a nemzeti föld­mi­velőét­­ teremteni törekszik. Következik azonban e megjegyzésből, hogy az úrbéri váltsá­­got elvonva ama társasági főkérdéstől, szorosan elkülönözve tár­gyalni teljes lehetetlen, mit minden értekező vagy író eléggé bizo­nyít ; mert bár miként törekedjünk azon eszmék háttérbe szorításán, mellyek tőle csak mellékes tekintetek által választhatók el, mégis kényszerítve vagyunk itt ott azokat érinteni. Ha ez homályosan tör­ténik, kímélőleg, hízelgőleg, édesgetőleg, félelemmel, ki nem fejtve, tökéletlenül, igen természetes, hogy zavart okozván, a kívánt si­ker enyészik a magánérdekek háta mögé. Ha korunk a magyar éltét e reformok útjában mutatja és iva­­déknak az emberiség történetében helyt foglaland, lépteit ez csak azon eszmék vezérletében irányozhatja, mellyek sem helyhez sem időhöz nem kötvék, a teremtő által a gyarló ember tökélesbülésére kitüzettek. Ha elértük az eszméleti andalgást kizáró időszakot, ki­­vetkezendünk azon illusiók puha pamlagából is, mellyekben ringat­va azt hívők már, hogy a kérlelhetlen, az aczélokra szükség, tő­lünk mit sem követelvén, szinte jobbágyunk lest. És ha őszinteséggel taglaljuk az úrbéri váltság kérdését, ollyan— val­a miilyen a magyarnak egyik szebb természeti tulajdona, és a megkívántató nyíltszívűséggel, meg kell vallanunk, hogy bizonyos úgynevezett divateszmék — mellyektől, méltán vagy ok nélkül, de mindenesetre még sok szegény halandó retteg — sokkal kevesebb részt vesznek abban , mint vesz a ma említett engesztelhetlen szük­ség, képviselve társasági viszonyaink által, oda rajzolva Magyar­­ország térképére. Miért nem taglaltattak illy társasági kérdések őszinteséggel, miért talált a törvényhozó test mind­máig elmellőz­­hetlen akadályokra? szinte társasági viszonyainkból s az ezzel ösz­­szekötött sajtó mibenlétéből kiviláglik. Pedig a szabad nemzeti al­kotmány fogalma feljogosít bennünket ama nyíltszívűség és belőle folyó tisztaság követelésére, a­nélkül hogy a nemzeti jellemre kel­lene hivatkoznunk. Minekelőtte a tárgy mibenlétét részleteiben tekintenők, szük­séges itt két tényt felállítanunk, melly nélkül a legkisebb sikert sem várhatni. Ha egykor a nemzet — felfogván a kérdés fontos létét — általános, országos rendszabály által kívánja s akarja az úrbéri váltságot eszközleni, az ide tartozó adatokat megszerzi, valameny­­nyit, tökéletesen , buzdítandja is az írókat, kik e tárgy minden ol­dalát, miilyen a státusjogi, történeti, statisticai, polgári, gazdasági, financiális, erkölcsi stb. a törvényhozó test­ek­be terjesszék. Meg­levőn mindez,, a törvényhozó test igen czélszerű rendszabásokat fog ajánlani, felállítani; de ezek mindaddig csak egy tapottal sem viszik az ügyet elébb, mig ama nép, mellynek ügyéről, de főleg vagyonáról, munkájáról, keresetéről stb. van itt szó, fel nem világosittatik érdekeiről, meg nem győződik a rendszabás hasz­náról. Az újabb törvényhozás az úrbéri váltság eddigi gyakorlatát, a szabad egyezkedés útját, szentesítette és a szerződések tartósságát és törvényességét biztosította. Mennyire nyújt ezen törvényc­ikk a parasztnak kezességet?később tán érintjük; a törvényhozás azon­ban az örökváltság előmozdítására semmiféle rendszabást nem tett, és hihető, hogy arra ösztönt nyújtani s buzditólag hazni czéljaiban nem is feküdt. De mivel a törvényhozó test a tárggyal foglalkozott, ide járulván az élénkebb nemzeti mozgás a civilisatio intésére, szét­­terjedt hazánkban azon eszme, melly szerint az örökváltságot, mint illyent, az ismert belőle eredő közhaszon tekintetéből élénkebben kellene megindítani és általában eszközleni, mint történt ez napja­inkig; megragadván pedig ez ügyet a mindenkor fürge phantasia, eb­be vezetvén azon csábitó képet, mellyben hazánk jövendője ra­gyogó színekkel mutatkozik: tüslint azon ideát fogá fel, melly sze­rint az örökváltságot igy általánosan, egyetemben, országosan és csakugyan egyenes és sebes utón lehetne keresztül vinni, és kellene is keresztül vinni a törvényhozás utján, kényszeritőség, parancsom

Next