Századunk, 1845. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)
1845-05-30 / 43. szám
331 Iskoláink gazdasági szempontból tekintve. Praediscere c'ura Sil, quid quaeque ferat regio , et quid quaeque recuset . Hic’segeles illic veniunt felicius uvae, Arborei foetus alibi, atque imussa virescunt Gramina. . .... Virgil. Georgic. Lib. I. Ki részrehajlás nélkül tekint végig azon tanulmányokon, amelylyeket egy pár évtized előtt az iskolák falai közt tanult, méltán fájlalja, hogy az igen szükséges gazdaságtan vagy egészen vagy majdnem egészen ismeretlen volt szemei előtt. Nem igaz-e mint Vachot Imre mondja, hogy a kényes olasz kéjhölgy latin nyelv) hatalmaskodott e korban iskoláinkban, s kikergette onnét a real tudományok egy részét? Nem igaz-e hogy alig lépünk iskolába, s mára„mensa rotundával, scamnum latummal“, rémizgettek bennünket tanítóink ; nem igaz-e hogy a lángeszű mantuai költész hosszas tapasztalás után irt nagybecsű Georgiconia terra incognita volt többnyire azon iskolákban is, mellyekben az ifjak a Bucoliconts Aeneis nagy részét könyv nélkül is megtanulták? De hála az isteni gondviselésnek nem úgy van már mint volt régen, úgy látszik megértette a magyar ezen szavakat, mellyek Kölcseynk ajkairól lebbentek le: „Neki t. i. a magyar nemesnek mint egész hazánknak egyedüli élelem-forrása a gazdaság. S mondjátok meg mint folytatjátok azt? Felelet, úgy mint a jobbágytelkeiteken lakó szegény nép, ez pedig mint őseitől örökbe vette. Mi gazdaságunkkal is úgy teszünk mint nyelvünkkel. Egyik nélkül sem élhetünk; egyiket mint másikat naponként használjuk , mégis eszünkbe nem jut, hogy megtanulásokra gondot kellene fordítani. S kell-e csodálni, ha mindkettőben számtalan hibákat követünk el?“ A magyar fölébredvén tartós nehéz álmából, éber figyelemmel tekintett maga körül, hiányokat fedez föl, s azokat kipótolni törekszik, így van ez gazdasági tekintetben is. Egyesületek, mint a többek közt a gazdasági egyesület, is alakulnak a nemzet jólétét s fölvirágzását eszközlendők. A gazdaságtan majd minden nagyobb iskolákban tanittatik, sőt némelly megyék, s nemes érzelmű egyének bevitték ezt a falusi iskolákba is, gazdasági hasznos könyveket ajándékozván az iskoláknak olly czélból, hogy a falusi iskolák mint számos erecskék által beszivárogtassák a nemzeti nagy testbe azon tápnedvet, melly a nagy testet növelendi s erősbitendi. Illy nemes érzelmű férfi a többek közt helységünk kegyes földesura s jótevője nagyméltóságu gróf Széchenyi Lajos ur ő kegyelmessége, kinek nevét hálás tisztelettel említem. A czélszerü nevelés megtermendi a falukban is gazdasági tekintetben is a kívánt gyümölcsöket. Erre nézve sokat tehettek ti, kiknek a lcétek hatalmasabb Brougham szerint a katonai ezredek szuronyainál, ti a falusi iskolák oktatói. Oh ne csüggesszen el benneteket azon fájdalmas tapasztalástok, melly igazolja Fáynk ezen szavait: „Az iskolatanitónak fizetése nálunk éhenhalás ellen elég, de gond, epekedés, ínség és nyomor ellen kevés.“ Ne csüggesszen el benneteket az, hogy gyakran beteljesednek rajtatok ezen szavak, mellyeket a debreczeni lant búcsújában találunk: „Méltatlan szenny nemesi törekvés bére.“ Azon mennyei érzelem, melly a köteleség hiv teljesedéséből származik, mint Istentől adatott jutalom ébresztgesse lankadó erőtöket. Az erkölcs nemesítése mellett nemesítsetek a vadfákat is beoltás által tanitványitok láttára, „fructusque feros mobiler colendo. CGeorgic. kib. 2.) Szóval legyetek azok vezérei a gazdaság rögös utján is, „Sparsamkeit und gute Wirtschaft das sicherste Vermögen ist“ jól mondja Lafontaine, „Der arme Landprediger“ czimü könyvében. Felszólítás a babona kiirtására. Magyarhon, a kedves, az olly lángolón szeretett, az annyira féltett Magyarhon, csak úgy lehet nagy, dicső, boldog és virágzó, ha népe a babona, balítélet, kuruzslás, és a szellemi sötétség rémes mélységéből az életadó tiszta napfény derítette boldogsági forrásokhoz vezéreltetik; mert csak egyesek ereje, és jólléte szüli a közös erőt, jóllétet és boldogságot. Van-e testben és lélekben szegényebb, árvább és nyomorultabb nép, mint kevés kivétellel, a magyar nép?! — E hont megáldó isten mindennel mi embert boldoggá képes tenni, és még is a fájdalom! épen e hon földét áztatja legtöbb bunyomor- és keserűfacsarta könyzápor, épen e honban van olly nagy száma a nyomorultaknak, a boldogtalanoknak. A nép arczán százados kör ül, a babona, kuruzslás, tudatlanság s az erkölcsi elaljasodás megemészti, semmivé teendi őt!! — De nem! a felhő oszlik, a nép egén egy jobb, egy szebb jövendő remény csillagai tünedeznek fel; mert a magasztos lelkű honfiak tettleges hazafiaságának oltárán veszatűzkint lángol a népboldogitásért küzdő és minden áldozatra kész érzelem és szent vágy: a népet megváltani a szellemi és erkölcsi haláltól, és fölemelni a czélszerű műveltség, a lelki és testi jóllét azon fokára, hová őt emeltetni, korunk és honunk őrszelleme óhajtja. E nézetekből bocsátom közre igénytelen szózatomat azon édes reménytől kecsegtetve hogy: bizodalmas szavaim az illetők szivében viszhangra találandnak. Csekély véleményem szerint köznépünk lelki elaljasodásának, erkölcsi sülyedésének és közetve anyagi nyomorainak egyik oka a babona, balítélet, kuruzslás és a legvastagabb észsötétség. — Hogy a népnevelés a pórnép parlag lelki mezején minél dusabb áldással munkálódhassék: szükség előbb a babona mérhetlen messze, és mélyen elgyökerezett átokfalait végkép kiirtani. Könnyebb az igaz egy országot romjaiból fölépíteni, mint a megrögzött babonát, s a százados tudatlanságot valamelly nép szivéből gyökerestől kiirtani, de'legyünk a mit tehetünk. Int az idő! E honnak most kell fölvirulni vagy soha. A buzgó akarat, a csüggedetlen munkásság e mezőn is megtermendi gyümölcsét. — E gondolatok s hivatalom szent igényeitől vezéreltetve határozom el magamat]: egy olly népszerű könyv szerkesztésére és lehető legolcsóbb kiadására, mellyben a hazánkban uralkodó babonák mindennemű fajai és gyakorlati módjai a köznéppel megismertetnének, és azok a legmeggyőzőbb okokkal megczáfoltatnának, és mint az emberi életnek legkárhozatosabb mételyei megutáltatnának és ellenük a legsikeresebbeknek tapasztalt óvószerek kijelöltetnének, és mellyben a köznép a legegyszerűbb gyógyszerek és módok ismeretére és megszerzésére vezetetnék, mellyeket rögtöni esetekben legbiztosabban használhatna. 332 Vajda jólétünk e két hatalmas tényezőit már iskoláinkban megszeritnék a növendékek. Ti pedig, kiket az ég gazdasággal megáldott, vegyétek szivetekre a nevelési szent ügyet, nyújtsatok kezet a szegény tanítónak, erősítsétek annak gyönge állását, s folyjatok be hatályosan a köznép erkölcse nemesítésébe, s jóléte előmozdításába, hogy hálás emlékkezettel tisztelhesse meg a maradék is neveteket, s annak áldása lengjen hideg poraszokon. Barin Szabó János, visontai lelkipásztor.