Századunk, 1845. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)

1845-05-30 / 43. szám

331 Iskoláink gazdasági szempontból tekintve. Praediscere c'ura Sil, quid quaeque ferat regio , et quid quaeque recuset . Hic’segeles illic veniunt felicius uvae, Arborei foetus alibi, atque imussa virescunt Gramina. . .... Virgil. Georgic. Lib. I. Ki részrehajlás nélkül tekint végig azon tanulmányokon, amely­­lyeket egy pár évtized előtt az iskolák falai közt tanult, méltán fájlalja, hogy az igen szükséges gazdaságtan vagy egészen vagy majd­nem egészen ismeretlen volt szemei előtt. Nem igaz-e mint Vachot Imre mondja, hogy a kényes olasz kéjhölgy latin nyelv) hatalmaskodott e korban iskoláinkban, s kikergette onnét a real tudományok egy részét? Nem igaz-e hogy alig lépünk iskolába, s mára„mensa rotundával, scamnum latummal“, rémizgettek bennün­ket tanítóink ; nem igaz-e hogy a lángeszű mantuai költész hosszas tapasztalás után irt nagybecsű Georgiconia terra incognita volt többnyire azon iskolákban is, mellyekben az ifjak a Bucolicont­s Aeneis nagy részét könyv nélkül is megtanulták? De hála az isteni gondviselésnek­ nem úgy van már mint volt régen, úgy látszik megértette a magyar ezen szavakat, mellyek Kölcseynk ajkairól lebbentek le: „Neki t. i. a magyar nemesnek mint egész hazánknak egyedüli élelem-forrása a gazdaság. S mondjátok meg mint folytatjátok azt? Felelet, úgy mint a jobb­ágytelkeiteken lakó szegény nép, ez pedig mint őseitől örökbe vette. Mi gazdaságunkkal is úgy teszünk mint nyelvünkkel. Egyik nélkül sem élhetünk; egyiket mint másikat naponként használjuk , mégis eszünkbe nem jut, hogy megtanulásokra gondot kellene for­dítani. S kell-e csodálni, ha mindkettőben számtalan hibákat kö­vetünk el?“ A magyar fölébredvén tartós nehéz álmából, éber figyelemmel tekintett maga körül, hiányokat fedez föl, s azokat kipótolni törek­szik, így van ez gazdasági tekintetben is. Egyesületek, mint a töb­bek közt a gazdasági egyesület, is alakulnak a nemzet jólétét s föl­virágzását eszközlendők. A gazdaságtan majd minden nagyobb is­kolákban tanittatik, sőt némelly megyék, s nemes érzelmű egyének bevitték ezt a falusi iskolákba is, gazdasági hasznos könyveket ajándékozván az iskoláknak olly czélból, hogy a falusi iskolák mint számos erecskék által beszivárogtassák a nemzeti nagy testbe azon tápnedvet, melly a nagy testet növelendi s erősbitendi. Illy nemes érzelmű férfi a többek közt helységünk kegyes földesura s jótevője nagyméltóságu gróf Széchenyi Lajos ur ő kegyelmessége, kinek nevét hálás tisztelettel említem. A czélszerü nevelés megtermendi a falukban is gazdasági te­kintetben is a kívánt gyümölcsöket. Erre nézve sokat tehettek ti, kiknek a lcétek hatalmasabb Brougham szerint a katonai ezredek szuronyainál, ti a falusi iskolák oktatói. Oh ne csüggesszen el ben­neteket azon fájdalmas tapasztalástok, melly igazolja Fáynk ezen szavait: „Az iskolatanitónak fizetése nálunk éhenhalás ellen elég, de gond, epekedés, ínség és nyomor ellen kevés.“ Ne csüggesszen el benneteket az, hogy gyakran beteljesednek rajtatok ezen sza­vak, mellyeket a debreczeni lant búcsújában találunk: „Méltat­lan szenny nemesi­ törekvés bére.“ Azon mennyei érze­lem, melly a köteleség hiv teljesedéséből származik, mint Istentől adatott jutalom ébresztgesse lankadó erőtöket. Az erkölcs neme­sítése mellett nemesítsetek a vadfákat is beoltás által tanitványitok láttára, „fructusque feros mobiler colendo. CGeorgic. kib. 2.) Szóval legyetek azok vezérei a gazdaság rögös utján is, „Sparsam­keit und gute Wirtschaft das sicherste Vermögen ist“ jól mondja Lafontaine, „Der arme Landprediger“ czimü könyvében. Felszólítás a babona kiirtására. Magyarhon, a kedves, az olly lángolón szeretett, az annyira féltett Magyarhon, csak úgy lehet nagy, dicső, boldog és virágzó, ha népe a babona, balítélet, kuruzslás, és a szellemi sötétség rémes mélységéből az életadó tiszta nap­fény derítette boldogsági forrásokhoz vezérelte­tik; mert csak egyesek ereje, és jólléte szüli a közös erőt, jóllé­tet és boldogságot. Van-e testben és lélekben szegényebb, árvább és nyomorultabb nép, mint kevés kivétellel, a magyar nép?! — E hont megáldó isten mindennel mi embert boldoggá képes tenni, és még is a fájdalom! épen e hon földét áztatja legtöbb bu­­nyomor- és keserűfacsarta könyzápor, épen e honban van olly nagy száma a nyomorultaknak, a boldogtalanoknak. A nép arczán százados kör ül, a babona, kuruzslás, tudatlanság s az erkölcsi elaljasodás megemészti, semmivé teendi őt!! — De nem! a felhő oszlik, a nép egén egy jobb, egy szebb jövendő remény csillagai tünedez­­nek fel; mert a magasztos lelkű honfiak tettleges hazafiaságának oltárán veszatűzkint lángol a népboldogitásért küzdő és minden ál­dozatra kész érzelem és szent vágy: a népet megváltani a szellemi és erkölcsi haláltól, és fölemelni a czélszerű műveltség, a lelki és testi jóllét azon fokára, hová őt emeltetni, korunk és honunk őr­szelleme óhajtja. E nézetekből bocsátom közre igénytelen szózatomat azon édes reménytől kecsegtetve hogy: bizodalmas szavaim az illetők szivében viszhangra találandnak. Csekély véleményem szerint köznépünk lelki elaljasodásának, erkölcsi sülyedésének és közetve anyagi nyomorainak egyik oka a babona, balítélet, kuruzslás és a legvastagabb észsötétség. — Hogy a népnevelés a pórnép parlag lelki mezején minél dusabb áldással munkálódhassék: szükség előbb a babona mérhetlen messze, és mélyen elgyökerezett átokfalait végkép kiirtani. Könnyebb az igaz egy országot romjaiból fölépíteni, mint a megrögzött babonát, s a százados tudatlanságot valamelly nép szi­véből gyökerestől kiirtani, de'legyünk a mit tehetünk. Int az idő! E honnak most kell fölvirulni vagy soha. A buzgó akarat, a csüggedetlen munkásság e mezőn is megtermendi gyümölcsét. — E gondolatok s hivatalom szent igényeitől vezéreltetve határozom el magamat]: egy olly népszerű könyv szerkesztésére és lehető legolcsóbb kiadására, mellyben­ a hazánk­ban uralkodó babonák mindennemű fajai és gya­korlati módjai a köznéppel megismertetnének, és azok a legmeggyőzőbb okokkal megczáfoltatnának, és mint az emberi életnek legkárhozatosabb mé­telyei megutálta­tnának és ellenük a legsikereseb­beknek tapasztalt óvószerek kijelöltetnének, és mellyben a köznép a legegyszerűbb gyógyszerek és módok ismeretére és megszerzésére vezetet­nék, mellyeket rögtöni esetekben legbiztosabban használhatna. 332 Vajda jólétünk e két hatalmas tényezőit már iskoláinkban megsze­­ritnék a növendékek. Ti pedig, kiket az ég gazdasággal megáldott,­­ vegyétek szi­vetekre a nevelési szent ügyet, nyújtsatok kezet a szegény tanító­nak, erősítsétek annak gyönge állását, s folyjatok be hatályosan a köznép erkölcse nemesítésébe, s jóléte előmozdításába, hogy hálás emlékkezettel tisztelhesse meg a maradék is neveteket, s annak áldása lengjen hideg poraszokon. Barin Szabó János, visontai lelkipásztor.

Next