Századunk, 1845. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)

1845-02-25 / 16. szám

te. szám. Nyolczadik esztendei folyamat 1845. Feb­rraár 25. SZÁZADUNK. Felszólítás a magyarországi adómentesekhez, kivált a plébánosok­ s egyéb paptársaimhoz. Tisztelve szeretett hon fiák! Szegény embertársainkon, legyenek akár adózók, akár nem­adózók, segíteni, nyomorukat s ínségüket kitelhetőképen enyhitni, mindenkor szent, mindenkor üdvös törekvés volt is lesz is előt­tem; minélfogva mihelyt némelly nemes urak s birtokosoknak legalább állítólag ugyane czélból történt kiváltságukróli lemondá­sát s a közadó alá önkénytes hajolásukat nyilvános lapokban olvas­tam, azonnal szívem első felindultában arra, hogy e szép, hatalma­san feldicsért példájukat én is kövessem, határzam magamat. Minthogy azonban ezen urak, mint úgynevezett rögtönzők s vágtat­va haladók ismeretesek előttem, én pedig a fontolva előremenők seregéhez tartozom, s mivel: timeo Danaes et dona ferentes, az­ért a rögtöni felhevülés lecsilapulta után higgadtabb vérrel vizs­gálván a dolgot, követésre méltónak találtam, követni is fogom magát az adakozást, de elmellőzendőnek ítéltem, s elmellőzni fogom is a modort; mert 1) Hogy Magyarországban a nemesi ingatlan birtok, vagyis Tótd, alkotmányilag s a birtokos személyétől nem függve van az adómentesség árkaival körülsánczolva, s hogy tehát e körülsán­­czolat az ország alkotmányának egyik alkatrészét teszi, már csak abból is világos, hogy ugyanezen nemesi föld, habár nemtelen bírja is, az adónak alávetve nincsen. Innen 2) Legyen, nem bánom, mindenkinek a maga hite szerint, de mi engem illet, csekély véleményem az, hogy valamelly országos nemes, mint egyes személy, önuraságára nézve valamint katoná­nak beállhat, szintúgy nemesi kiváltságairól lemondhat és a nem­nemesek osztályába átléphet, akár mennyit adakozhatik s az alkot­mány fellegvárából kitakarodhatik; de egyebekre nézve az alkot­mányilag fölhányt sánczokat bármilly csekély részben lerombolni, azokon bármilly parányi változtatást tenni, gyermekeit, ha vannak, nemesi előjogaiktól megfosztani, vagy azokat az elvesztés veszé­lyének kitenni, a kiváltságos földet mint ollyant összeiratni s a nem kiváltságosan fekvő terheknek alávethetni jogában s hatalmá­ban nincs. Én, ha nekem az a kilátásom volna, hogy ilyen lerom­boló holta után, bármilly okból lenne is az, reám fog szállani bir­toka, aligha vagy pörbe nem idéztetném, vagy legalább ünnepélyes óvást nem tennék újításai ellen. Minthogy tehát azon föld, mellyet állásomnál fogva én is bírok, hasonlóképen kiváltságos, azt, bár mennyire óhajtok a szegény adózókon könnyíteni s fogok is szá­mukra tehetségem szerint adakozni, a felérintett nemes uraknak már tiszti ügyészek által is törvényelleninek nyilvánitottott példáját követni, a kiváltságos földet a nem kiváltságos sorsára leszorítani, s a törvényhozást megelőzőleg azt közadó alá helyezni, mint tehet­ségemen túl, úgy akaratom ellen volna. 3) Nyilvános lapokban kürtölni, hogy a nemesek adómentes­sége által olly embereknek, minek amaz urak, lelkiismeretével meg nem egyeztethető igazságtalanság követtetik el az adózó népen, igénytelen vélekedésem szerint, bármit mondjanak is ők, egy kis tiszteletlenséget bizony csak foglal magában a törvényhozó hata­lom ellenében, s némi árnyékot vet az ezt kezelő testületnek több­ségére, akár átlátta, akár át nem látta e többség ezen állított igazságtalanságot. Urak! ha vármegyéink s egyáltalában egész tör­vényhozásunk szerkezete hibás, úgy javítsuk; de a vármegyék s egyáltalán az országgyűlés többségében a törvényhozó hatalmat nem helyezni, annak végzéseit s határozatait az igazsággal s lelki­ismeretünkkel megegyeztetni nem tudni, olly eredményekre ve­zethetne, m­elly­ektől mentse meg magyar hazánkat a jó isten. 4) Tegyük fel, hogy azon nemes urak közül, kik adó alá ve­tették birtokaikat, s például 300 pftot fizetnek, egyikének valamelly nagyobb terjedésű pusztája volna, mellynek ő állásánál fogva csak igen kevés hasznát venné; s ha ezen pusztát benépesítvén örökre s úrbérképen átengedné azon kikötés mellett, hogy fölvállalt adóját az úrbéresek rovják le helyette, s ekkép­p újra adómentessé válnék, ezt bizony igazságtalannak mondani nem lehetne. De ime, épen i­lyen volt, mondjuk, az országos nemesek adómentességének keletkezése. Innen következik .) Hogy a nemességi adómentesség illy módoni keletkezése s természete mellett, csak mint bizonyos szerződés tekintendő, s e szerint távol sem annyira nevetséges és a józan szellemmel szem­közt álló dolog, mint a mennyire némelly urak azt azzá tenni s a világgal elhitetni akarják, hanem az az ellenmondás contradictio előt­tem, arogy királyunk ő Fölsége a legünnepélyesebb eskü erejénél fogva arra van kötelezve, hogy az ország alkotmányát egész épsé­gében mind maga fentartsa, mind másokkal is t. i. egyesekkel vagy egyes törvényhatóságokkal fentartassa, mig egyesek, ezen adózási nyilatkozással tettleg s pedig törvényhatósági utakon azt aláássák. Következik továbbá :) Hogy a nemesség tulajdonképen nem is adómentes, mert az adó előteremtésére az isteni áldáson kívül kettő szükséges, t. i. a föld mint alap, s ennek kellőképi megmunkálása; minthogy pedig a föld legalább eddig kizárólag csak a nemességé volt, ennélfogva némelly részben s mondhatni talán felében, a nemesség is járult s járul az országosan elvállalt adó lerovásához. Ha tehát van itt va­lami baj, az csak abban lehet, hogy idő jártával változván a kö­rülmények, az adó alapjául átengedett föld és a mostani adó­mennyiség között talán nincs meg már azon eredeti arány, mellyen mindkét szerződő rész bizton nyugodhatnék meg; s hogy követke­zésképen kötelességében állana a nemességnek, tetszése szerint vagy több földet engedni át a nemnemeseknek, vagy az adónak egy részét vállalni magára, melly bajon segíteni, s az aránytalan­ságot, ha van, kellőleg kiegyenliteni azonban nem egyesek s nem is egyes törvényhatóságok, hanem az egész ország, vagyis törvény­­hozás dolga. Ezeknélfogva én a többször említett illető nemes urak cse­lekvési módját nem egyébnek, mint némi erkölcsi erőszakolásnak, a törvényhozássali indirect daczolásnak, s azon tulemelkedni aka­rásnak tekintem, mi által csak zavar és rendetlenség, ha in ultima analysi nem czéloztatik is — mint föltenni távol sem akarom — de előbb utóbb minden esetre előidéztetni fog. Remény­em, hogy tisz­telni fogják e meggyőződésemet. Példájukat tehát helyeslem s nem helyeslem egyszersmind. Nem helyeslem mint országosan meg nem

Next