Szeged és Vidéke, 1903. október (2. évfolyam, 241-295. szám)
1903-10-01 / 241. szám
SZEGED, 1903. csütörtök, október 1. POLITIKAI NAPILAP, II. ÉVFOLYAM, 241. (474.) SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: KÁRÁSZ UTCZA 10. SZÁM. Kiadóhivatal: SCHULHOF KÁROLY könyvkereskedése. Megjelenik naponta kétszer. FELELŐS SZERKESZTŐ : dr. BALASSA ÁRMIN. társszerkesztők: dr. FÜLÖP ZSIGMOND és dr. SZÁSZ HUGÓ. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: A reggeli és esti kiadás együtt: Egész évre 28 korona. — Félévre 14 korona. — Negyedévre 7 korona Egy hóra 2 kor. 40 ill.—Egyes szám ára: reggeli lap 81, esti lap 2 f. A reggeli lap előfizetési ára: Egész évre 24 kor., fél évre 12 kor. Egyes szám ára 8 fill. A hamis kártyás. A mai vihar után szivárvány támadt az égen. Ugyanakkor a képviselőház megadta a kegyelemdöfést a tegnap halálosan megsebzett granicsárnak. Reméljük, hogy ez a magyar politika egén is szivárványt jelent. A magyar politika történetében páratlanul áll az a fejezet, amelyre Khuen-Héderváry gróf neve van fölirva. A legsúlyosabb körülmények között rántották elő ezt a mágnást, aki vagyona, összeköttetései s fékezhetlen személyi ambicziója révén jutott a horvát báni méltóságba. Soha sem nézte a magyar érdekeket; egyetlen törekvése a Bécsnek való feltétlen szolgálat volt; Bécs pedig a magyarhorvát viszonyt a saját szája íze szerint , a Habsburg-jogar alatt megalakítandó délszláv tartomány érdekében igazította : ezeknél fogva ez a magyar zászlós úr minden nap minden órájában hazája ellen dolgozott. De éppen feltétlen szolgálatkészsége ajánlotta az udvari reakció előtt. Megjelent tehát és az előző miniszterelnökök államférfiai kiválóságát rejtélyes mosolylyal pótolta. Nem alkotott semmit, nem is foglalkozott ily tervekkel sem, és bár képtelensége mindjárt az első napon megvilágosodott : mindenki valami nagyot várt tőle; az udvar a válságnak kedve szerinti megoldását; a kormánypárt talán kompromisszumokat, miniszteri tárczákat; az ellenzék valami nagy parlamenti csínyt. Nem tett, nem tudott tenni semmit ez a száraz agyvelejű, rettenetesen középszerű mágnás , mert sem a nagy és nemes tettekhez, sem a nagy és nyílt erőszakhoz nem volt képessége és elszántsága. Most utóbb derült ez ki teljesen, amikor hosszú készülődés és baljóslatú mosolygás után azt a nevetséges adófizetési rendeletet meghozta, amelyre elég volt annyit mondani, hogy ostobaság és azzal tökéletesen jellemezve volt és azzal minden jelentőségétől teljesen megfosztatott. Ez az ember csak akkor is, amikor az erőszak mesterének hirdette magát, vagy eltűrte, hogy ez a hit terjedjen el felőle. Utóvégre mindenki belátta, hogy ez az ember csalja az országot, hogy egyedül önmaga törekvéseit valósíthassa ; csalja a szabadelvű pártot, mert magyar hazafinak vallja magát és védelmébe mert venni egy oly ügyet, amelyet árulás és bűn nélkül védeni nem lehet ; védte Körber pozíczióját — ellene fordult a saját pártja és szövetkezve az ellenzékkel, nyílt színen, parlamenti útán megbuktatta. Ez történt tegnap. Ma pedig, a bukás és lemondás után, az összes pártok, véleménykülönbség nélkül, egyhangúlag rádupláztak a tegnapi sortűzre és holttá és rostává lepuskázták a szánalmas, gyatra granicsárt. Reméljük, most már eltávozik örökre a magyar politika mezejéről ez az udvari bajvívó, aki nyíltan küzdő ellenfeleit orozva, pénzzel gondolta lefegyverezhetni, leverni. Reméljük, hogy most már az udvar is belátja, hogy ez a politikai hamis kártyás nemcsak az országot, nemcsak a pártját, de valóban az udvart, a koronát is rászedte, mert képtelenségét, semmiségét a korona előtt megbízatásakor nem vallotta be. S reméljük, hogy most már nemcsak végkép elejtik ott fönt ezt a számtalanszor megbukott alakot, hanem levonják szereplésének komoly figyelmeztetést rejtő tanulságát is. És ez az, hogy Magyarországot csakis magyar nemzeti érzésű államférfiakkal lehet kormányozni. Az idegen, a tájékozatlan, aki együtt nem érez nemzetével, annak karakterét, érzületét nem ismeri , fenekestől képes fölforgatni ezt az országot, amiként azt a granicsár tette és ami a legnevezetesebb, saját gyűlöletes személyével gyűlöltté teszi az utóvégres magyar államkormányt és szélső negyvennyolcassá teszi a tizenhárompróbás kormánypártiakat is. Különben így mérlegelve a dolgokat, ezt az eredményét nézve Khuen uralmának , az ő szereplését még üdvösnek is mondhatjuk. Soha sem vált volna a 48-as zászló alatt napjainkban ennyire egy táborrá Bécs, a szabadelvű párt és a korona abszolutisztikus törekvései ellen a magyar nemzet, ha szimpatikus egyéniségű, magyar származású, magyarokat ismerő és jól értő magyar úr lett volna a miniszterelnök és mellette minisztertársai, ügye mellett a szabadelvű párt a régi túlzott hűséggel harczolt volna. Mi tehát felejtjük most a sok boszúságot, fölháborodást és hazafias aggodalmat, amelyet Khuen rövid és dicstelen uralma bennünk naponkint jogosan fölkeltett; feledjük azt a sok szennyet és gyalázatot, amit maga után hagyott és amelynek bűze évtizedekre kisérni fogja a nevét; csak arra gondolunk hogy a korona csakis a mi utunkon járhat, a nemzettel való összhangot keresheti csak, mert íme, az „idegen“ olyannyira elrontotta az ügyet, hogy most már csak a feltétlen engedéssel boldogulhat. Lapunk mai száma 10 oldal. Az a szánalmas? TAp^misült alak pedig ,^dfä|^iAmagát békességgel, n^i^sátok«^» hogy hamisan kártyáért, törte és ne törődjetek vert. ** * Kossuth a helyzetről. Kossuth Ferencz ma a helyzetről a következőleg nyilatkozott: Az egész nemzet nagy ellenszenvvel fogadta gróf Khuen miniszterelnökségét, részint azért, mert mindig akkor került szóba, mikor valami nemzeti ügyet kellett visszafojtani és részint azért, mert a horvát báni székről jött hozzánk. Más államférfiú, ki kevesebb ellenszenvvel találkozik, békésebb hangulatot kelthetne talán, de nem hiszem, hogy a nemzet engedne követeléseiből bárkivel szemben is, mert míg a nyelv kérdése föl nem vettetett és a létező törvény helytelen magyarázatát hallgatagon tűrte a nemzet, addig nem adta fel jogát ; most azonban, midőn a kérdés fölvettetett és merev visszautasítással találkozott, most jogfeladás volna az, ha a nemzet elállna követelésétől. Ha a kormánypárt a nemzeti követelések mellé állana és oly férfiak, kiknek királyhűségéhez a legkisebb kétely sem fér és a korona jóindulatát bírják, megértetnék a koronával, hogy a nemzet nem kér új jogokat, nem akarja csorbítani a törvényadta felségjogokat és nem akarja gyengíteni a hadsereget, sőt nemzeti küzdelme közepette is teljesen lojális marad a koronás királyiránt, ezekben az esetekben meglehet, hogy a passzív ellentállás hatása alatt a korona el fogja ismerni Magyarország igazát és fel fogja ismerni az osztrák álláspont perfidiáját . . . De ha a többség nem akar vagy nem mer állást foglalni s a korona bizalmát bíró tanácsadók nem merik megmondani a királynak az igazat, úgy, hogy az osztrák katonai és kormányelnöki befolyás ezentúl is érvényesülni fog — ebben az esetben, bármennyire bízom igazunk végleges érvényesülésében, borúsnak látom a közeljövendőt. Épp ezért remélem, hogy egész küzdelmében a nemzet higgadt marad, mert a szenvedély rossz tanácsadó. Ilyen nagy küzdelemben a kitartás a fődolog, kitartani pedig csak nyugodt elhatározással lehet, lázas állapotban pedig nem lehet. Bécsi ostobaság. A Neue Freie Presse mai száma írja a következőket: Gróf Khuen-Hédervárynak megbízatása, melyet 8 nappal ezelőtt ruháztak rá, ma már be van fejezve. Ha az első Khuen-kormány életképtelennek bizonyult, a másodikról azt kell konstatálnunk, hogy szörnyszülött volt. A megalakulását sem érte meg. A szerencsétlen ember túlbecsülte az erejét és nyilván tévedésben volt azon támogatást illetőleg, melyre számított, midőn a magyar miniszterelnökség súlyos terhét ismét magára vette. Midőn a múlt csütörtökön a képviselőházban megjelent, egyszerűen nem hallgatták meg. Nyilatkozata elveszett a zajban. Ma a Kossuthpárt kegyesebb volt iránta. A képviselőház előterjesztéseit meghallgatta, de ami mindenki másra hallatlan szerencse lett volna, Khuen grófra nézve szerencsétlenségnek bizonyult. Időközben nagy fáradozással, Andrássy gróf határozati javaslatával megmentette a szabadelvű párt egységének a látszatát, de alig