Szeged és Vidéke, 1904. január (3. évfolyam, 1-58. szám)

1904-01-01 / 1. szám

Szeged, 1904. péntek, januá­r. SZEGED ÉS VIDÉKE. Politika. A szabadelvű párt újéve. Az országgyűlési szabadelvű párt tagjai újév napján délelőtt 10 órakor gyülekeznek a szabadelvű pártkörben, ahol Kubinyi Géza a párt nevében üdvözli annak elnökét, báró Podm­aniczky Frigyest. Ezután testületileg megjelennek a miniszterelnökségi palotában, ahol ugyancsak a párt nevében Nagy Ferencz üdvözli gróf Tisza István miniszterelnököt. Onnét a párttagok a kabinet tagjaival együtt az országházba indulnak, ahol a párt nevé­ben Kristóffy József üdvözli a képviselőház elnökét, Perczel Dezsőt. A középitészeti tanács nem szűnik meg. — A belügyminiszter rendelete. — (Saját tudósítónktól.) A mai napig úgy volt, hogy a szegedi középitészeti tanács ma, deczember 31-ikén megszűnik. Meg, mert a törvény eddig adott a tanácsnak életet. A­ Tisza-kormány gondolt ugyan arra, hogy a tanács működését meghosszabbítsa s erre vonatkozólag e hónap elején törvényjavasla­tot is terjesztett a képviselőház elé, de ebből a javaslatból az obstrukc­ió miatt kellő időre törvény nem lehetett, így az volt gondolható, hogy megfelelő törvényi intézkedés hiányá­á­­ban a tanács működése — legalább egy időre — a mai napon megszűnik. Nem így történt. Tisza István gróf bel­ügyminiszter ma rendeletet intézett Kállay Albert főispánhoz, mint a középítészeti tanács elnökéhez, amelyben közli, hogy a szegedi középítészeti tanács működését újabb tör­vényhozási intézkedésig, miniszteri jogköré­ben meghosszabbítja. Alább közöljük a rövid rendelet tartal­mát. Itt csak annyit jegyzünk meg, hogy ez az első eset, amidőn a kormány a szükség­­rendelet eszközéhez kénytelen nyúlni az obstrukc­ió miatt. Mert a minisztériumnak nincs joga arra, hogy a törvény­hozás jog­körébe vágó ügyeket rendeleti úton szabá­lyozza, sem hogy lejáró törvény hatályát meghosszabbítsa. Mint alkotmányjogi csele­kedet, feltétlenül kárhoztatandó a kormány azon tette, hogy a középítészeti tanács életé­nek meghosszabbítása érdekében szükség­­rendeletet bocsátott ki; a czélszerűség szem­pontjából pedig legalább is kérdéses, hogy érdemes volt-e ezért a kétséges értékű czélért — t. i. a tanács életének meghosszabbításért — ilyen jogsérelemre prec­edenst alkotni. Valószínű, hogy ez a kérdés még érdekes vitát fog kelteni a Házban , bizonyos azon­ban, hogy a törvényjavaslat tárgyalásakor maga a kormány fogja kérni a Ház föl­mentését a rendelet kibocsátása ellenében. A­­belügyminiszteri leirat rövid tartalma ez . Miután a képviselőház tárgyalásai olyan folyamatban vannak, hogy ki van zárva, miképp a középítészeti tanács működésének meghosszabbítására vonatkozó törvényjavas­lat törvényerőre emelkedjék, mire az előbbi törvény hatálya lejár, meghatalmazza a mi­niszter Kállay Albert főispánt, mint a tanács elnökét, hogy a tanács működését tovább is vezesse s erről a város közönségét a polgár­­mester útján értesítse. A miniszternek ez a rendelete addig lesz hatályban, amig a tör­vényhozás nem intézkedik. A középítészeti tanács ma délután 5 órakor tartott ülésén foglalkozott a miniszter­nek ezzel a rendeletével, .Az ülésen Kállay Albert elnökölt; jelen voltak Fluck Ferencz, Lichtenberg Mór, Reöck Iván és Rósa Izsó dr. tanácstagok, továbbá Tóth Pál dr. fő­jegyző, előadó, Taschler Endre tanácsnok és Tóth Mihály főmérnök. Az ülés megnyitása után Tóth Pál fő­jegyző felolvasta a miniszter rendeletét, ame­lyet a tanács egyszerűen tudomásul vett. Kállay Albert főispán kijelentette, hogy a tanács e rendelet értelmében változatlanul folytatni fogja a működését a jövő esztendő­ben is. Ezután elintézték a folyó építkezési ügye­ket s ezzel a délután 5 órakor kezdődő ülés fél 6 órakor véget ért. A főispán a miniszter rendeletéről a polgármester útján értesíti a város közönsé­gét, a polgármester viszont a főispán átiratát a közgyűlés elé fogja terjeszteni. ősei valaha tizennyolcz falut dirigáltak a cserneki várból, melyet a­ család alapítója kapott a honfoglaló Árpádtól. A századokkal azonban a jobbágyfalvak is elröpültek. A Kazántzyak mindig mulatós emberek voltak és a bor erejét tudvalevőleg Noé sem is­merte. Szóval Pepi bárója alig maradt egy pár száz holdacska fekete erdélyi humus. Annyival pedig nem érdemes takarékoskodni, a Ami megmaradt a tenger­vagyonból, abból a tizenkétéves Pepi kiállított egy szabadcsapa­tot. És azzal olyan derekasan végezte a dolgát, hogy negyvennyolcz után összes in­gatlana az a vizitkártya volt, melyet az osztrákok fölszegeztek az akasztófára. Nagysokára, mikor hazakerült, az atyafi­­ság révén visszakapta a némettől Cserneket. De uram isten, milyen állapotban. A hatal­mas büszke vár félig rombadőlve, össze­vissza repedezve. A kastély melléképületei­nek nyoma sem volt. A park elvadult, utjai begyöpösödtek. És a kőkerítés, a hatalmas, büszke kőkerítés, mely az egészet körül­vette, teljesen le volt rontva. (Abból épült föl az oláh templom.) A kutyák és a falusi gyermekek szabadon járhattak be gyümölcsöt lopni. Csak a kapu, a büszke, három nyilá­­sos, oszlopos kőkapu maradt meg épen. És fölötte félelmetesen, rettenthetlenül, de rozs­dásan ékeskedett a­­ palló.s ! Hej, nagy hatalom volt egykor az a formátlan ércz­­darab. Az jelentette, hogy a földesurnak pallos­joga van. Nem sokat jár pörölni viczispán­­hoz, vagy nem tudom mihez. Aki rászolgált, azt rövidesen lenyakaz­­tatta. Aztán felebbezhették az ítéletet . . . Pepi báró — akit a megyei humor koldusbárónak nevezett el — hamar bele­törődött az új állapotba. Valahonnan asszonyt hozott Csernekre és megesküdött, hogy az utczára, amely szerinte már német terület, soha sem teszi a lábát. A német elvehette a birtokomat, romba dönthette a kastélyomat, de család­jámat nem tépheti ki az ezeresztendős gyö­kereivel és jogaival. Attól kezdve soha ki nem mozdult Csernekről. Nem tudott semmit a világról. Azért mégis lassan kint megöregedett. Vadá­szott az óriási parkban — passzus nélkül termesztette a dohányt — fináncz nélkül. Csernek olyan messzi esett a világtól, hogy arra fináncz nem járt soha. Török se. Az­után meg el is néztek a hirtelen mérgű, vérmes, bolond bárónak. — Minek zavarni szegényt az illúzió­ban ? — mondta egy tekintélyes és hatalmas pártfogója. Ebben született, ebben nőtt föl, soha sem fog beletörődni a megváltozott világrendbe. És Pepi báró szentül meg volt győződve, hogy minden a régiben maradt. Jószivü, csön­des teremtés volt. De ha valaki fölboszantotta, kicsiny, fekete szemei dühösen, szikrázva fo­rogtak a bozontos szemöldök alatt és pipacs­vörös képpel rikácsolta: úgy — Akasztófára való gazember! tudd meg, hogy lenyakaztatlak ! — Nem lehet már tekintetes ur ! — ve­tette ellen a falusi biró. Rég eltörölték már a régi törvényt . . . Szeged népesedése. Az anyakönyvi hivatal kimutatása. (Saját tudósítónktól.) A szegedi anya­könyvi hivatalban ma, az év utolsó napján, lezárták az anyakönyveket és egybeállították az év népmozgalmi statisztikáját. Ebből a statisztikából rendre kitűnik, hogy az elmúlt évben hányan születtek és hányan haltak meg Szegeden, és föl van tüntetve az is, hogy egy év leforgása alatt hány házasság köttetett a városban. Ezek a népmozgalmi adatok nem a leg­kedvezőbbek, különösen, ha összehasonlítjuk a múlt esztendő statisztikájával. A születések száma kisebb volt, örvendetes azonban az, hogy Ili halálozással kevesebb történt, mint az előző esztendőben. A múlt esztendőben 1810 egyén halt meg Szegeden, mig ez év­ben csak 1696 volt az elhunytak száma. A szegedi első anyakönyvi kerületben az 1903. évben 586 házasság köttetett s így 17-tel kevesebb, mint az előző évben. Ennek oka a törvényen kívül való állapot. Ha a három évet kiszolgált katonák szeptemberben megszabadulnak, úgy 70—80 házassággal több lett volna, mint 1902-ben. .A keresztény vallásfelekezethez tartozók között 72 vegyes­házasság köttetett. A vőlegény volt római katolikus 14, ev. ref. 26, ág. hitv. ev. 16, gör. kel. 11, gör. kath. 4 és unitárius vallásu 1 esetben; a menyasszony volt róm. kat. vallásu 53, ev. ref. vallásu 14, ág. hitv. ev. 3, gör. kel. 1 és unitárius 1 esetben. Ezen vegyes házasságokból származó gyermekek vallására 39 esetben történt megegyezés a házasulók között és pedig a római katolikus vallás javára 23, az ev. ref. vallás javára 9, az ág. hitv. ev. vallás javára 5 és a gör. kel. vallás javára 2 esetben. Keresztény és izraelita között 10 házasság köttetett; négy esetben volt a vőlegény izraelita és 6 eset­ben keresztény; 6 esetben volt a menyasszony izraelita és 4 esetben keresztény. Ezen 10 házasságból 5 esetben történt megegyezés a születendő gyermekek vallására ; 2 esetben az izraelita s 3 esetben a keresztény vallás javára. Az elmúlt esztendőben 2284 gyermek született Szegeden és pedig 1222 fiú és 1062 leány. Ezek közül hatva született 36 fiú és 23 leány. Törvénytelen gyermekek száma 250 volt. Az anyakönyvi hivatal által egybeállított népmozgalmi adatok hónaponkénti kimutatás­ban a következő : Pepi báró éktelen haragra lobbant. — Hogy mondtad te akasztófára való ? Hogy eltörölték az én ezeresztendős jogai­mat ? Ki törölte el ? Hol törölte el ? És ki adta nekem tudtomra ? . . . Látod azt a pallóst a kapu fölött ? Ekkor már hörögni kezdett a rikácsolástól. — Anddriss! Te Andriss! Készülj neki . . . Délután . . . Ilyenkor lélekszakadva rohant ki a so­vány báróné. — Pepi! Lieber Pepi! Magst ruhig sein ! . . .■ Nyolcz gyereke van a szerencsétlen­nek . . . Gondold meg, árvák lesznek a sze­gények . . . És halkan, titkolózva hozzátette : — Ha . . . izé . . . wie soll ich sagen . . . ha neked is lettek volna . . . Pepinek egyszerre meglág­ult a szive. Udvariasan karonfogta feleségét és gyöngéden odahajolt a sovány, félénk öregedő asszonyhoz. — Vous pleurez, Madame ? . . . Hát bizony most nem igen figyelt a madamere. A kóczos gazficzkó szilvát lopott a kertből és amikor Pepi báró lefejezéssel fenyegette, arczátlanul visszakiáltott neki: — Igen a kutyát, de nem engem . . . No már erre annyira kijött a sodrából, hogy feledve öregségét, méltóságot, mindent, utána iramodott a gazembernek. Az pedig megszeppenve vágtatott lefelé az utón. A kapu előtt aztán v­olt borzalom­­-- éppen szembe találta magát Andrissal. A szegény kölyök majd elájult az ijedségtől. Két tűz közé került. Hel­yesebben, két pallos közé.

Next