Szeged és Vidéke, 1904. január (3. évfolyam, 1-58. szám)

1904-01-01 / 1. szám

[il'inii I mu I I---........-|TTT--- "1................ mpiii ............ 4 SZEGED ÉS VIDÉKE.Szeged, 1904. péntek, január 1. A külterületi anyakönyvi hivatalokban a népesedési kimutatást még csak a héten állítják össze. g § g « fe § S* § tSJS c C c’ COCI g-gI a “■ “ “ 5-S-'' 2* O' c ^ ^ »-» o-3 T3 ooo ooooooocooocooocoococo •O-O eOOCOCriOSOitOOO'CO 35c: O t-jfo-.3 O(AS'oNEcT o co Cri 0».OCn*UCOtCCD'--‘o^.0'«lO cT p'3 o h-ti».coMOoo4^rf^cot;'cooo 35C£f te oo — 0O'1»‘COtOkf»-'— tOj^CDT p,3 ce o 353 S f (/)N. Xp E CD P C5 1 i 1 C0tOf-‘K-»-»lO tO“ 05 re* p-3 3)3 O: s iT fO' 1 1 II III II ^ k- — «--05 tTpv3 00 CD 03 03“-1CA-0000 05*^*^03CO OCD 03 00 C0 — OCn 05 CD4^O-i35 00 Oto O3 triO3 CriCri 00«s3 05-J~Ja»00 — 05-1-40505-v.lhfs.^ — 00 —30» to to 00 ^to«--«— «— lO«-**CCOCDOOCCOO-JOOOOOOOCOO\CriM0300Cri4i-C0Oti»---JCD Születés összesen 05 co 03 ^^to[^^CCOCO^^5^1»-0’lO-.l OCO05C7'0'-J--lCDti^OC0»— Haláleset összesen Óvóintézkedések a tűzkatasztrófák ellen. Tűzrendészeti vizsgálat Szegeden. (Saját tudósítóiktól) A fővárosi tűzkatasztrófák nemcsak a fővárost, de a vidéki városokat is különös óvatosságra és lelkiismeretességre intették. A borzalmas példák után Szegeden is számos följelentés érkezett a rendőrséghez, amelyek sok oly házat jelöltek meg, melyek kitörő tűzvész esetén nagyobb veszedelemnek és szerencsétlenségeknek lehetnek okozói. Rainer József főkapitány a tűzbiztonság szempontjából szigorú vizsgálatot rendelt el a városban és mindent megtett, hogy a közönséget megnyugtassa és az aggodalmakat eloszlassa. A tűzrendészeti vizsgálatok, amelyeket még az őszszel kezdettek, ma fejezték be Szegeden. .A héten is három épületet vizsgáltak meg és mindhárom helyen tűzrendészeti szempontból talált kifogásolni valót a rendőrség. A városi tanácsot névtelen feljelentésben figyelmeztették arra, hogy a Lábdy-féle ház padláshelyisége tele van gyúlékony anyaggal. Egy vállalkozó foglalkoztatott munkásokat és amennyiben az épületben tűz ütne ki, nem csak a munkások forognának a legnagyobb veszedelemben, de a polgári leányiskola növendékei is, akiknek egy része tudvalevőleg a szóban forgó épületben nyert elhelyezést. A tanács a feljelentés vétele után utasította a rendőrhatóságot a vizsgálat megejtésére. Koczor János h. főkapitány, Slarcz Lajos tűzoltó főparancsnok és Rack Lipót osztályjegyző teljesítették a vizsgálatot, amelynek során megállapították, hogy a feljelentésben panaszolt dolgok teljesen igazak. Vajda Samu vállalkozó rendezett be az épület padlásán munkatermet, ahol seprő és kefe készítésével foglalkozik öt munkás. A padláson volt fölhalmozva a seprő készítéséhez szükséges gyúlékony anyag is. ■ A rendőrség a padláson való további munkát megtiltotta és utasította a vállalkozót, hogy az épület padlásáról az oda fölhordott nagymennyiségű gyúlékony anyagot hordassa le. A belváros másik tűzveszélyes épülete a Kárász utcza 1. szám alatt fekszik. A közel száz esztendős, öreg, ócska épületben is nagyon sok kifogásolni valót talált a rendőrség. Tűzrendészeti tekintetekből sok kifogásolni valót találtak az egyes gyárakban és ipartelepeken. A rendőrség felhívására azonban az ipartelepek tulajdonosai a kifogásolt dolgokat megszüntették. A tűzrendőri vizsgálattal egyidejűleg tartották meg Szegeden az egészségügyi vizsgálatot is. Minden városrészben az illető kerületi orvos végezte a vizsgálatot és tapasztalataikról az orvosok a tanácshoz tesznek jelentést. Aztán a következő pillanatban elszántan kapaszkodott fölfelé a kapu meredékesen leomlott oldalán. A meglazult téglák egyre potyogtak lábai alatt, nem lehetett közel férni a gézengúzhoz . . . — Gyere le onnan te . . . izé . . . mert úgyis meghalsz . . . Add meg magad kutya ! A gyerek egyelőre még nem gondolt a kapituláczióra. Már egészen felkúszott a magas kapu tetejére és görcsösen belekapaszkodott a széles, rozsdás pallosba. — Gyere le te kutya! Úgy is lenyakaztatlak — pattogott Pepi báró. Igen ám ... de itt a pallos. Tyúk, a rézangyalát, de nagyot nézett a báró. Erre sohasem került a sor eddig. Persze, hogy ott a pallos. A valódi, fénylő, éles pallos, pedig ki tudja hova lett. Pepi báró sem látta soha, csak az ebédlőház kandallója előtt hallott róla régi meséket. Lehorgasztott fejjel kapitulált az öreg. Lassan visszafelé indult a kastélyba. A tornáczon már várta a felesége . . . — Oh tu Pepi ... oh tu Pepi . . . mit csinálsz megint ? Egy fiatal meggondolatlanságért olyan nagy dolgot csapni . . . A báró végigtörülte izzadt homlokát és még egy kicsit dörmögve szólt: ^ — Megkegyelmeztem az akasztófára valónak . . . Pedig — lenyakaztathattam volna ! Szeged és vidéke a Habsburgok jogara alá térnek. — Szeremley Sámuel értekezése. — A XVII-ik század második évtizedében a délvidék pusztuló helyein három hatalmasság versengett egymással, mindenik adóztatni akarván bennünket. A legnagyobb zsákmányt a kóbor hadak ejtették rajtunk. A hajdúk, a végbeli vitézek és a földesúri végrehajtók. A praetendens hatalmasságok igen keveset tettek meg oltalmazásunkra. A török rendszerint nem mozdult várából. Legtöbbet tett Erdély, amelynek végváraiból, Borosjenőből és Lippából olykor őrcsapatok czirkáltak. Amikor Lippa török kézbe jutott, ez a vidék gyámol és oltalom nélkül maradt és ily állapotában meguyita a régi kapcsolatot a szent koronával. Azok a levelek, amelyeket ily czélból a pozsonyi kamarához írtak, jó részben ma is megvannak az Országos levéltárban és ezek adnak hiteles képet az itteni állapotokról. Aki ennek a kapcsolatnak legkevesebb gyakorlati hasznát vehette s legtöbbet kockáztatott ennek létesítésével, az Szeged volt. Minthogy őt a török őrizte, a jövő-menő kóbor hadak itt kevesebb kárt tettek, de annál súlyosabb volt a nyakán a török járom. 1599 ben egy kis időre szabadult ettől, mert a királyi seregek a várat elfoglalták és a város valószínűen ettől fogva folyton érintkezésben állott a pozsonyi kamarával és hódolása jeléül évenkint bizonyos ajándékot küldött saját megbízott emberei útján a váczi tiszttartóhoz, a kamara pedig gondviselőt rendelt számukra, akinek jelenthessék, ha valami bajuk esnék. Egy ilyen jelentés az, amely itt egész terjedelmében következik : „Mis szegben heliben lakozó mesző-nagyszögedijek király eő fölségbe neömös városában es nagysagtok oltalma alat ez ideiglen az mi kevesen megh marattunk, az nagi ínségben es az momorult állapatban nagisagtoknak alázatos szolgálatunkat hisegősben ayanljuk, mint kegyelmes urainknak es kívánónk nagisagtoknak az ur Jesus Christusért az attija Istentől lelkiis és testis jókat idvösseigös bekösséget eő fölsege kamoraisan meghadarni, mint kegyelmes urainknak ez kedvesvj esztendőben. Nagisagtoknak alazatossan khreömörgünk, hogh nagisagtoknak valami haragija milyan ne legyen, holott ennie idő alat nagiságtokat megh nem találtuk bezontos embereink által, se peniet levelünk által, mert bizonyára igen mögh fogyatkoztuk és elkeresettünk sok külömbkülömb háborgatásaink miatt mellyek miatt lattijunk szemönkel, hogy el kölletik pusztulnonk, hogy ha az jö istensegh nem koencerül raijtonk, minden naponként fölől és alól raijtonk vagyon, az miraijtonk regnáló kémén népeknek az őe sulijos és kémén igáink, moelijeknek az eő raijtonk való regnálásukat melyeket nagisagtoknak megh nem tudgiuk mondani. Tovaba kegyelmes uraink ez felől ez dologh felől bizonyossá teszük nagisagtokat, hogh az miképpen nagiságtok jó engedelmeből, kijatta minekünk az halakról való menedék leijeliönket, hogy münémű halakat és mene zámu halakat szolgáltassunk föl eő fölségének kamoraijára Matistas deijak eő kegyelme után, minden esztendőkent föl szolgáltaink Vachaegerben Erős Bálint tizttartó urunknak gondviselése ala minden kölchsegemel egiyetömben ennek vtanna is minden eztendőkent hűsségesen felszolgaltattijuk urunk ghondviselesere Vacha nagissagtok parancholattija szerént. Neminemű dolgot is nagiságtoknak, akarónk tuttára adnánk, bizontalanok vagionk felőle, hogi ha nagion-e nagiságtoknak hirénélés, hogi miraistonk Erős Balint eő kegielme ti 50 akar vonni mölinek bizonyára miis szegijen nepek soha elégsegesek nem lehetőnk; erre nagiságtoktul keyielmes valazt várónk, hogi meghmaradhassonk nagisagtok szarma alat. Istennek kegiös oltalma es ghondviselese ala aljanliuk nagisagtok. Datum ex oppido Szöged ultimo die Februarii anno Domini 1617. Meszeo nagy szöghediek nagissagtoknak alazzatossan szolgainak, szegien megh niomorodott heliben levő varosunknak feőbirája Chazzai Janos es több eskütt biraijval hűséggel szolgálunk nagisságtoknak. Czim : Addassek ez level az nemzetös es nagisagos posoni kamarás uraknak, minekünk nagisagos es kegyelmes urainknak hűséggel. Más kézzel: 2. Mártii 1617. Zeögedienses informari cupiunt, num officiali ipsorum Valentino Ereős annos quinquaginta feor. solnere debeant, nec ne“. Egy másik levele is van a mezőnagy szegedi bírónak ez év későbbi folyamáról a kamarához, amelyben jelenti, hogy Szőreget és Martonost a kóbor hadak földúlták, ők maguk azonban megvannak és küldik a halakat Váczra. Makót is fölszólította a kamara még 1615-ben, hogy térjen a magyarok királya uralma alá (vagyis mint akkor mondták: hódoljon be a németnek), de a makóiak a levelet az erdélyi fejedelemhez küldték, akinek adóztak, a kamarának pedig nagy könyörgések között megírták, hogy kétfelé vagy szakítsa őket, mert inkább ismét üresen hagyják a várost, mint ezelőtt néhány évvel. Azonban a levél végén mégis azt engedék gyaníttatni, hogy ha a kamara megmenti őket a Csanádi püspök adóztatási követeléseitől, tán még meggondolják a dolgot. Lippa elestével azonban a makaiak is behódoltak a kamarának s 1617-ben már javában fennállt a kapcsolat és sűrűn küldik panaszos leveleiket és embereiket Pozsonyba.