Szeged és Vidéke, 1904. március (3. évfolyam, 100-125. szám)

1904-03-01 / 100. szám

Szeged, 1904. kedd, márci­us 1. SZEGED ÉS VIDÉKE. A budapesti vasutasgyűlés. A mozgalom Szegeden. (Saját tudósítónktól.) A budapesti máv. tisztviselők és alkalmazottak nagyszabású gyűlést tartottak vasár­­ap a székesfővárosban. A Tatterszál födött csarnokában, mely a gyűlés színhelye volt, mintegy hatezer vas­utas jelent meg. A gyűlést Sarlay János, a nyugati pálya­udvar helyettes főnöke nyitotta meg mint kor­­elnök, akinek ajánlatára a gyűlés elnökéül Justh Ferencz főmérnököt választották meg. Justh Ferencz, elfoglalván az elnöki széket, köszönetet mondott a bizalomért s nyomban megtette indítványát az alelnökök és jegyzők megválasztására vonatkozólag. A napirendre térve az elnök mindenek­előtt azt javasolja, hogy a gyűlés tiltakozzék a február 21-iki gyűlés határozatai ellen és nyilvánítsa azokat semmiseknek. A javaslatot egyhangúlag elfogadták és ezután a fizetésrendezés került sorra. A fizetésrendezés kérdésének előadója Turcsányi Pál volt. A vasutasok — mondta — ma is ott vannak még, ahol 35 évvel ezelőtt voltak. Érdekükben senki sem emelte föl a szavát. F­ölöslegesnek tartja, hogy új emlék­iratot adjanak be a kormányhoz. Elegendő, ha újra és nyomatékosan kérik, amit már kértek volt. Javasolta, hogy az 1901 iki emlékiratot kiegészítve az altisztek és szolgák emlékiratával, ajánlják ismételten az intézőség jóakaratába, kérve a bennük foglaltaknak életbeléptetését. A rendezés 1904 január 1-től kezdődőleg bírjon érvénynyel. •A gyűlés egyhangúlag elfogadta az előadó javaslatát. Következett a szolgálati szabályzat, mely­nek Breuer F­erencz hivatalnok volt az elő­adója. Kifejtette, hogy az 1887-ben készült szabályzat elavult. Ötvennyolcz szakasz szól benne a kötelességről és csak h­árom a hivatalnok­ok jogáról. Különösen sérelmes a szolgákra és altisztekre, akiknek jövője nagyon kétes, mert a rendtartás sehol sem intézkedik arról, hogy meddig maradnak ugyanazon állásban. Olyik 20—30 esztendeig ugyanabban az állásban van. Az új szolgálati szabályzatban legyen a szolgákra és altisztekre vonatkozólag is a rendszeres, évhez kötött előléptetés. Legyen két osztály. Az egyikben legyenek a nagyobb képzettséggel rendelke­zők, akik szabadon léphessenek elő, de ne gátolhassák a másik osztályban levők elő­menetelét. .Azonkívül legyen meg minden vasutasnak a maga évi szabadsága, végül pedig töröltessék az a pont, hogy abban az esetben, ha a személyzet csökkentése válik szükségessé, bárkit elbocsáthassanak. A gyűlés elfogadta az előadó előterjesztéseit. Ezután fölállott Justh Ferencz elnök és bejelentette, hogy az ülés folyamán az állam­vasutak elnökigazgatójától a gyűlés vezető­ségéhez levél érkezett, amelyet mély csönd­ben olvasott föl az elnök. „­A magyar királyi államvasuti alkalma­zottaknak e hónap 28-án délután 3 órára a Tatterszál helyiségeibe összehívott gyüleke­zete­t. Elnökségének! Tisztelt Elnökség! Ámbár tudomásom volt róla, hogy az államvasúti alkalmazottak fizetésrendezésének már hónapok előtt folya­matba tett ügye annyira előkészült, hogy a fizetésrendezés legrövidebb idő alatt életbe­léptethető lesz, mégis, hogy e tekintetben biztos megnyugtatást nyújthassak, a kereske­delmi miniszter úr őnagyméltóságához for­dultam. Önagyméltósága fölhatalmazott annak a kijelentésére, hogy a magyar államvasúti alkalmazottak fizetésrendezésének életbelépte­tése már néhány hét alatt meg fog történni. Fölhatalmazom az elnökséget, hogy e kijelen­tést az összegyűltek előtt fölolvassa. Buda­pest, 1904 február 28-án. Ludvigh s. k., miniszteri tanácsos, elnök.“ A levél fölolvasását hosszas, lelkes éljenzés követte. A naggyülés egyhangúlag elfogadta az elnökségnek azt az indítványát is, hogy a királyhoz és a kereskedelemügyi miniszterhez üdvözlő táviratot intézzen. Szegedi vasutasok mozgalma. A máv. szegedi üzletvezetőségének moz­galmi bizottsága vasárnap ülést tartott. A bizottságban huszonöt tisztviselő, hat altiszt és öt szolga jelent meg. Elnök higgadtságra intette a tagokat. A bizottság kimondta, kívánja azon memorandumok teljesítését, melyeket még 1901-ben külön beadtak a hivatalnokok, altisztek, vonatvezetők és szolgák. .A fizetésemelést már 1904 január 1-től kérik kiadni és a nyugdíjba beszámítani, de a fizetésrendezés a folyó évben való elő­léptetést nem zavarhatja. A szegedi bizottság a maga részéről a budapesti nagygyűlésen elnökül Juszt Ferencz főmérnököt jelöli. Ha a fizetésrendezés iránti kérelmet a héten be­nyújtják is, a szegedi bizottság akkor is ragaszkodik a nagygyűlés megtartásához, mert ki akarják mondani, hogy alkossanak szolgálati pragmatikát és alakítsák meg a vasutasok szövetségét. A vasutasok nagy­gyűlésén márczius 6-án a szegedi vasutaso­kat a harminc­kettős mozgalmi bizottság képviseli. A szegedi bizottság indítványozni fogja, hogy a máv­ tisztviselőkara a moz­galom vezetőivel szolidaritást vállaljon min­den eshetőségre. Indítványozza továbbá a szegedi bizott­ság, hogy a nagygyűlés küldöttséggel keresse meg az Otthon hírlapírók és írók körét, a budapesti újságírók egyesületét, a kormány tagjait, az egyes pártok elnökeit, továbbá az üzletvezetőségek tisztviselői kérjék föl az országgyűlési képviselőket, hogy a vasutasok mozgalmát támogassák. A szegedi moz­galom vezetői ma Lázár György ország­gyűlési képviselőt keresték föl, ki megígérte, hogy a mozgalmat szívesen támogatja. Hol­nap a küldöttség Polczner Jenő országgyűlési képviselőt keresi föl. A szegedi mozgalom a vasutasok országos szövetsége megalakítá­sának nagy fontosságot tulajdonít. Itt hoza­kodnának elő bajaikkal. KÖZIGAZGATÁS. • A közgyűlés. Úgy látszik, beüt az a jóslatunk, hogy a februári közgyűlés csü­törtöknél hamarabb nem végződik be. Ma kezdték meg a legelőkihasítás ügyének tár­gyalását s bár az efölötti vita az egész köz­gyűlést betöltötte, a föliratkozott szónokok még­se juthattak valamennyien szóhoz. Be­szélni fognak még Kószó István dr. és Becmi Károly dr. a javaslat ellen és Pillich Kálmán a javaslat mellett. Hátra lesznek még aztán a zárószavak , úgy hiszszük, hogy határozatra csak szerdán kerül a sor. Aztán még számos ügy vár letárgyalásra.­­ A pántlikaföldek eladása. A ta­nács egyre azon van, hogy a külterületi vá­rosi földeket megfelelőbb módon hasznosítsa. Ennek a törekvésnek az eredménye a legelő­­kihasítási javaslat is, amelynek tárgyalása most van folyamatban a közgyűlésen. A mai vita alkalmával László Gyula törvényhatósági bizottsági tag fölemlítette a pántlikaföldek hasznosításának a kérdését is. E földterületek eladására vonatkozó óhajtását már több ízben kifejezte a közgyűlés s a tanács utasította is a mérnökséget e földterületek pontos föl­mérésére. Ez azonban mindezideig nem történt meg. A mérnökség más irányú nagy elfog­laltságával menti késedelmét. László Gyula megsürgette a mai közgyűlésen ennek a kér­désnek a megoldását s fölvetette azt az eszmét, hogy ha a mérnökség nem ér rá e feladat meg­oldására, nem volna-e érdemes e földterületek fölmérésére kisegítő erőt alkalmazni ? A kérdés megérdemli, hogy a tanács behatóan foglal­kozzék vele, mert minden nap bizonyos kamat­­veszteséggel jár.­­ Megszüntetik a katonai ügy­osztályt. Persze nem Szegeden, hanem másutt, még­pedig Nagyváradon. Bizottságot küldtek ki itt a szervezeti szabályzat átdolgo­zására s ennek a bizottságnak szombati ülésén Várady Zsigmond dr. indítványt tett a katonai ügyosztály megszüntetésére. Nézete szerint a katonai és illetőségi ügyeket a rendőrség is jól el tudná végezni. Rimler Károly polgár­­mester az indítvány ellen szólt, ám Beöthy László főispán magáévá tette azt. Kívánságára azonban elhatározták, hogy a kérdést a rész­letes tárgyalás során fogják megvitatni. ÚJDONSÁGOK. — A király Budapesten. A király az eddigi megállapodások szerint márczius derekán érkezik meg Budapestre, ahol való­színűleg három hétig időzik. A budai várban már teljesen elkészültek a király és kísérete fogadására. Az összes helyiségeket alapos restaurálásnak vetették alá s Dietzl főkertész, akit Gödöllőről helyezték át, már a várban tartandó estélyek virágdiszítésein dolgozik. — Márczius tizenötödike. Közele­dik ismét az emlékezetes nap, amely talán századokig ünnepet fog képezni a magyar nemzet életében; a szabadság, egyenlőség és testvériség kikiáltásának, 1848 márczius 15-ikének évfordulója. Bár a természetben még tél van s nem bontakozott ki teljes pompájában a tavasz, ennek a napnak emlé­kezete mégis az ébredő tavaszt varázsolja szemeink elé s derűt, ébredést, szárnyaló gondolatokat fakaszt a lelkünkben, melyek­kel visszaszállun­k a káprázatos múltba, hogy örömet, lelkesedést és ihletet merítsünk annak csodás eseményeiből. A nemzeti föl­támadásnak és újraébredésnek ünnepe márczius tizenötödike, melyet ha fekete betűkkel jelez is a kalendárium, ünnepet jelent ennek az ezeréves, viharverte nemzetnek az életében. Ennek a napnak emlékezete él az ország minden polgárának szívében, mert ekkor lett szabaddá a szó és a gondolat. A középkori, holt Magyarország ezen a napon lépett a bizonyos czélokért küzdő, a szabadság alap­jain álló nemzetek sorába, hogy azokkal versenyt haladjon. A kiváltságok eltörlésének, az emberi jogok egyenlőségének nagy esz­méi ezen a napon jutottak diadalra, hogy beszárnyalják a fél világot s hírt adjanak a magyar nemzet százados álmából való ébre­déséről. Szeged város közönsége is meg­mozdult már, hogy méltóképpen áldozzon a nagy nap emlékének s olvasó­köreinken kívül a függetlenségi és 48-as párt is készülődik, hogy lerója kegyeletét a nagy idők és nagy férfiak iránt. Vasárnap több népkörben tartottak e tárgyban k­isebb érte­kezletet. — Az újszegedi templomegylet közgyűlése. Az újszegedi templomegyesület tegnap, vasárnap délután tartotta meg évi tisztújító közgyűlését a városi széképület köz­gyűlési termében Paulovits Márton elnöklete alatt a tagok nagy érdeklődése mellett. A közgyűlés megnyitása után az évi jelentést, majd a felügyelőbizottsági jelentést ismertet­ték, melyeket a közgyűlés tudomásul vett. Ezután a választásokat ejtették meg. Lantos Béla lemondásával megüresedett főtitkári ál­lásra Römer Péter hitoktatót, tápintézeti igaz­gatót választották meg. A felügyelő bizottság tagjai lettek Pillich Kálmán, Nemecskay Ist­ván és Szmollény Nándor, sorsolás folytán a választmányban üresedés állott be. A kisorsolt tagok helyére beválasztottak Erdélyi Józsefné, Gárgyán Imréné, Harcz Lajosné, Keméndy Nándorné, Horváth Istvánná, Nád­y Józsefné, Parzizek Lajosné, Schrutek Vinczéné, Lantos Béla, Balogh István, Barna István, Kovács Miklós, Horváth Mihály, Birstinger Rezső, Lantos Mátyás, Kiss Ferencz, Vida András, Grasselly F. László, Gróf Dezső, Horváth József. Végül elhatározták, hogy ez év folyamán újból fölkérik a hatóságot, hogy az újszegedi templom építéséhez járul­jon hozzá. — Dalosköri közgyűlés. A követ­kező sorok közlésére kérettünk föl: A szegedi daloskör elnöksége értesíti az egyesület alapító, működő és pártoló tagjait, hogy a február 28-ára kitűzött közgyűlés megtartható nem lévén, az utóbbi közgyűlési határnap 1904 márczius 6-ára állapíttatott meg. Kéretnek tehát a t. egyesületi tagok, hogy márczius hó 6-án d. e. 11 órakor a városi zeneiskola énektermében minél nagyobb számban meg­jelenni szíveskedjenek.

Next