Szeged és Vidéke, 1904. november (3. évfolyam, 315-340. szám)

1904-11-01 / 315. szám

WWWP mmm SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGED, 1904. kedd, november 1, POLITIKAI NAPILAP. 111. É7F0LT1H, 315. (942.) SZÍH. Sz«rkeezt6ség és kiadóhivatal: Kölcsey utcza 3 szám. Telefon 84. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS LAPTULAJDONOS; BALASSA ÁRMIN dr. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 24 kor. — Félévre 12 kor. — Negyedévre 6 kor. — Egy hóra 2 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. A pótadó kérdése. A most folyó városi közgyűlésnek legnagyobb tárgya a költségvetés s viszont a költségvetésnek legérdeke­sebb, legfontosabb kérdése a pótadó. Szeged város közgyűlése az utóbbi években nem egyszer némi alapos­sággal tarthatott attól, hogy ha min­den óhajtást, minden szükségletet fon­tolás nélkül megszavaz, az végtére is a pótadó emelkedését fogja maga után vonni. Amaz alkalommal, — talán négy évvel ezelőtt — amikor a közgyűlés a költségvetés kiadási rovatába iktatta a kisebb javadalmazásu tisztviselők lakbérét, maga a tanács az erre vonat­kozó szavazás megtörténte után, a közgyűlés költségvetési munkájának eredményeképp néhány százalékos pót­adóemelés szükségét jelezte. E lehan­goló szenzáczió bejelentése után a tanács a közgyűlési tanácskozásnak pár napra való fölfűggesztését java­solta avégből, hogy majd ezen idő alatt valami uton-módon fedezetről fog gondoskodni. Köztudomású dolog, hogy a fedezetet szerencsésen meg is találták s az elbirányzott jövedelem­szaporulat tényleg be is következett s Így a miniszternek a költségvetésre tett azon megjegyzése, hogy a számí­tásba vett uj jövedelem elmaradása esetén gondoskodjék a város a pót­adó megfelelő fölemeléséről: szeren­csére csak tulaggodalmas atyai inte­lemnek bizonyult. Tény marad azon­ban, hogy az utóbbi esztendők során a pótadóemelés réme nem alaptalanul kísértett a közgyűlési teremben s ez­előtt három esztendővel is csak úgy kerülhették el a pótadó fölemelését, hogy heteken át tartó közgyűlési munkáyal a költségvetésből minden fölösleges vagy mellőzhető kiadást törültek, a mellőzhetetlen kiadásokat pedig a minimumra csökkentették. Ily előzmények után bizonyára nagy meglepetést fog kelteni az a híradásunk, hogy a városi képviselők bizonyos köreiben az 1905. évi költ­ségvetésre vonatkozóan a pótadó le­szállításának lehetőségéről beszélnek. Hogy csakugyan be fog-e következni, nem tudjuk, tény azonban, hogy hir szerint egyenesen indítványozni is fog­ják az 50 százalékos pótadónak leg­alább 5 százalékkal való leszállítását. Hogy ennek a törekvésnek a rugója a népszerűség olcsó hajhászása-e, vagy komoly meggyőződés, azt most figyel­men kivűl hagyjuk. Egyedül azokat a tárgyi okokat keressük, amelyre az ezirányu esetleges indítvány támasz­kodik. Tudvalevő dolog, hogy azoknak a városi földeknek a bérjövedelme. amelyek most kerültek ujabbi bérbeadás alá, csaknem ötvenezer koronával szár­nyalta túl az eddigi eredményt. A költségvetés más kisebb tételekben is javult, úgy hogy a mutatkozó jelen- tékény többletet a kövezési költségek (230,000 korona) és a rendkívüli alap (57,000 korona) tételénél irányoz­ták elő. A pótadóleszállitási eszme innét meríti indokát. Azt mondják: a földek jövedelemtöbbletét ne Írjuk oly szük­ségletek tételeihez, amelyek eddig kisebb összegekkel is kielégíthetők voltak, hanem e tekintetben vegyük irányadóul az idei költségvetést; a város ügyei el voltak látva ebben is; sűlyedés nem volt, ellenkezőleg álta­lános fejlődés biztosítékait nyújtotta ez a költségvetés is; a város köz­tulajdonát képező földek magasabb jövedelmét tehát ne nagyobb költe­kezésre fordítsuk, hanem arra, hogy a polgárságnak immár elviselhetetlenné váló közterhein könnyitsűnk. Sehol sincs az megszabva, — igy érvelnek — hogy a pótadónak muszáj 50 százalék­nak lenni; a pótadószázalékot a mutatkozó hiány nagysága szabja meg; hiány gyanánt pedig az ötvenezer korona bevételi többlet számításával nem 491,000 korona jelentkezik, hanem csak 441,000 korona, ez pedig a 983,000 korona állami adónak csak nem-egészen 44 százaléka. Az idei 50 százalékos pótadó tehát a jövő évre 5 százalékkal jól leszállítható. Ez a pótadóleszállitók okfejtése. Aki tudja, hogy a város költség- vetései az utóbbi négy-öt év alatt mily szűkre szorították a kulturális igénye­ket ; aki tudja, hogy a város kövezé­sének, csatornázásának és feltöltésének ügye mily siralmas hanyatlásban volt éppen azért, mert a költségvetésben sohase maradt megfelelő öoszeg erre a fontos czélra, hanem jóformán csak annyi, hogy a városi pénzt maga az eddigi munkálatok föntartása fölemész­tette s uj kövezetét, csatornát úgy­szólván csak a középitési alap utal­ványösszegeiből csinálhattunk : már az belátja, hogy a pótadóleszállitóknak csak látszólag van igazuk, voltakép­pen pedig a város legfőbb érdekei ellen szervezkednek. Hiszen a köve­zés ügyének megoldása már annyira égető, hogy ha a rendes költségvetés nem nyújtana erre a czélra rendes fedezetet, vagy le kellene mondani egyáltalán a fejlesztésről s tisztán az eddigi kövezetek föntartására szorít­kozni, vagy pedig más, nem kevésbbé lényeges tervek elejtésével, esetleg köl­csön fölvételével kellene a városnak megszorult helyzetén segítenie. Ugyde a kölcsöntörlesztés is, meg aztán a régi és uj kövezetek föntartása miből kerülne ki ? A leghatározottabban ellent kell tehát állani a pótadóleszállitási törek­vésnek, ha az nyílt színen jelentkezik. Nem is hiszszűk, nem hihetjük, hogy a közgyűlés bármely elemei átenged­nék magukat az anyagi önzés durva ösztönének, mikor kétségbevonhatatla- nul a város főbenjáró érdekei ellen törne az. Hiszen csak a kövezés, csatorná­zás és feltöltés szükségét hangoztat­tuk. De hol vannak még a város nagy tervei, amelyek a megvalósulás küszö­bére érkeztek, de tényleges megvaló­sulásukat oly kétségbeejtően hátrál­tatja a pénzhiány ? Nem akarjuk fölsorolni az elodáz- hatatlanul szükséges nagy közgazda- sági, közművelődési, közjóléti alkotá­sokat. Aki emlékébe idézi a sok nagy tervet, amelyek megvalósulásától Sze­ged fejlődése s fölvirágzása függ : az be fogja látni, hogy az a félszázezer korona javulás nagyon is jó időben jött, s hogy száz nagy szükség nyitja ki rá torkát. A pótadóleszállitás nemcsak a költ­ségvetés egyensúlyát zavarná meg, ha­nem lehetetlenné tenné a legparányibb fejlődést is. Ahol pedig haladás nincs, ott visszafejlődés következik be s ennek • rettenetes következményeit későbbi évek késő bánata jóvá nem teheti. # Szeged város közgyűlése. A törvényhatóság ülése október hó 31-én. — Ötödik nap. — {Saját tudósitánktól.) Gyorsabb ütemben végzett ma a közgyűlés a sorra kerülő tár­gyakkal, melyek jórészt kisebb jelentőségűek voltak. .Szóbakerült az állandó vízmű dolga is egy személyzetkiegészitést kérő előterjesz­tés kapcsán. A főmérnök kijelentette, hogy a vízvezeték deczember elején üzembe he­lyezhető. A vízmű építési költségeinek ideig­lenes födözésére szolgáló 111,250 korona kölcsön fölvételét megszavazta a képviselő- testület. A gőzfürdőre ismét hitelt kért a tanács, mely hálás témát dehogy mlasztotta volna el a mindenhez hozzászóló Pillich Kálmán. A mérnöki hivatal jelentésének valódisága ellen emelt vádat és indítványára vizsgálatot ren­delt el a közgyűlés. Egy szegény, 12 gyermekes városi ta­nítónak előlegkérő fölebbezése körül pezsgő vita kerekedett. A tanács a szervezeti sza­bályzat formalizmusá mellett kardoskodott, mig mások a humánus előlegadást javasol­ták, anélkül, hogy e méltányosságot precze- dens gyanánt tekinthetné a tanítóság. A fő­ispán már lezárta a vitát, mikor fölvetette J Lapunk mai száma 14 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents