Szeged és Vidéke, 1907. november (6. évfolyam, 251-275. szám)

1907-11-01 / 251. szám

Lukácsiu László: Bánffy Dezső báró tudja. Ő nem mondja meg. Farkasházy Zsigmond: Pedig nagyon érdekes volna megtudni. Ez fontos alkot­mányjogi kérdés. Lukácsiu László: Nem kívánja, hogy Bánffy politikája folytatódjék. Ez egyáltalában nincsen az ország érdekében. Közös meg­értésre kell törekedni. Ez a nemzetiségiek egyetlen célja. Ki adott kegyelmet Lu­kácsiunak? Bánffy Dezső báró: Nem akar vitába ereszkedni Lukácsiuval. Nem hagyja magát eltávolíttatni soviniszta politikájától. Vála­szolnia kell a megkegyelmezés történetére. Lukácsiu kétségbevonta, hogy az ő kezde­ményezésére kegyelmeztek meg Lukácsinnak. Ezzel szemben kijelenti, hogy az egész kor­mány és az ő együttes fölfogása volt, hogy a megkegyelmezést javasolják a királynak. Ez meg is történt Erdély Sándor ellenjegyzésével. Farkasházy Zsigmond: Ki kezdemé­nyezte? Erre nem válaszol? Bánffy Dezső báró erre nem válaszolt. Szó nélkül leült. Idegen beavatkozás. Elintézve azonban nincs az affér. A fo­lyosón Kaas Ivor, aki közül Szász József, Burdia Szilárd és mások állanak, megkérdi: — Mégis ki kezdeményezte a memoran­­disták megkegyelmezését ? Bánffy megint hallgat, Burdia közbe­szól : — Sturdza, a volt román miniszter­­elnök ! Bánffy csak annyit fűz hozzá: — Sturdzával jó viszonyban voltam . . . A függetlenségiek megbotránkozva tár­gyalják ezt az idegen beavatkozást. De csak a folyosón. Mire bemennek a terembe, min­dent elfelejtenek . . . Nincs bizalom ! Bozóky Árpád nem fogadja el az indem­­nitásról szóló törvényjavaslatot. Bizalmatlan a kormány iránt, a kiegyezés és kvótaemelés miatt, különösen pedig a kormánynak a nem­zetiségi és horvát kérdésben elfoglalt állás­­foglalása miatt. Igazi függetlenségi politikus nem is, lehet bizalommal a mostani kormány iránt, ő magát igazi függetlenséginek tartja, ezért bizalmatlan a kormány iránt és ezért nem fogadja el a törvényjavaslatot. Elnök megállapítja, hogy a legközelebbi ülés hétfő délelőtt tíz órakor lesz. Az ülés két órakor véget ért. KÜLFÖLD A francia botrány. Berthon, a kém­kedéssel gyanúsított honvédtiszt kihallgatása alkalmával visszautasította az összes ellene emelt vádakat és bizonyította a vizsgálóbíró­val szemben, hogy gyakori elzászi és német­­országi utazásai német kereskedőkkel való ügynöki összeköttetéseiből eredtek. Kijelen­tette, hogy az a beszélgetés, amelyet egy brüsszeli szállodában folytatott, nem kém­kedési ügygyel kapcsolatos, mint ahogy föl­jelentője állítja, hanem csak kereskedelmi ügyekre és a politika napi kérdéseire vonat­kozott. A terhelt követeli, hogy szembesítsék a feljelentővel. A marokkói eseményekre a Daily Te­legraph jelenti Kasablankából, hogy a francia csapatokból, különösen az idegen légió csa­pataiból még mindig fordulnak elő szökések. A szökevények az arab táborba mennek és kijelentik, hogy franciák, lelövik őket. Más nemzetbeli szökevényeket teljesen kifoszta­nak. A marokkóiak franciaellenes érzületüket árulják el. Apponyi Lukácsiut protegálja. Lu­kácsiu Lászlónak a fiát izgatás miatt a ko­lozsvári egyetem az összes hazai főiskolákról kizárta. Az izgatónak az atyja kért kegyel­met Apponyitól, aki az egyetemi végzést megsemmisítette és új vizsgálatot kért. A kolozsvári egyetemi tanács azonban csütör­tökön a reményteljes ifjút újra kizárta, — de csak Kolozsvárról. Ennyit mégis kijárt a nagy hazafi — Lukácsinnak . . . Szeged város közgyűlése. A törvényhatósági bizottság októberi rendes köz­­gyűlését csütörtökön folytatta. A villamos vasút ügyével és a városi iskolák államosításával fog­lalkoztak. (Saját tudósítónktól.) Az októberi köz­gyűlés második napján két kérdéssel foglal­kozott a közgyűlés. Az első a Kossuth Lajos­­sugárúti villamos vasút sineinek dolga volt. Alapos botrányok derültek ki. Az új tanyai iskolák építése és a polgári leányiskolák államosítása körül is nagy vita volt. A Közgyűlést délután négy órakor nyi­totta meg Lázár György dr. polgármester elnök. Taschler Endre főjegyző olvasta föl a szerdai gyűlés jegyzőkönyvét, amely tudo­másul szolgált. Kívüle Balogh József al­jegyző és Bárdoss Béla osztályjegyző vezet­ték a jegyzőkönyvet. Elsősorban a villamos vasút magas építkezésének ügyét tárgyalták. Balogh Károly tanácsnok ismertette az ügyet. Elmondotta, hogy a szeptemberi köz­gyűlésen Szigyártó Albert bizottsági tag interpellált az iránt, hogy a Kossuth Lajos­­sugár­úton a nagykörúton kívül a villamos vasutat m­iért építették a gyalogjárójánál jóval magasabbra. Az interpellációra adott választ a közgyűlés nem vette tudomásul és Szigyártó indítványozta, hogy a villamos vasutat az utca szintjére szállítsák alá. Az indítvány folydán egy bizottság ellenőrző lejtőmérést tartott és kiderült, hogy amíg a gyalogjáró magassága 6.09 méter, addig a villamosé 7.09 méter. A társaság hajlandó a vasutat 6,87 magasságra leszállítani, ezen­felül a kavicságyazást — amely mezei vasút­­formává teszi a vasutat — kiképezi. Ez nem leh­z szépészeti szempontból baj a jövőben. Becsey Károly dr. Mucsára való! (Nagy zaj.) Balogh Károly tanácsnok folytatólagosan védi a társaság vasútépítési módját és meg­nyugodni kíván a társaság ígéretében. Meg lehet győződve a közgyűlés, — mondotta a tanácsnok — hogy a tanács féltékenyen őrzi a város érdekeit és annak érvényt tud szerezni. Becsey Károly dr.: Ennél a kérdésnél nem. (Zaj.) Balogh Károly tanácsnok : Méltóztassék Szigyártó Albert úr indítványát mellőzni, mert a társasággal szemben való eljárásban úgy sem a közgyűlés illetékes. (Zaj.) Szigyártó Albert elmondja, hogy a tár­saság a vasutat 9—10 centiméterrel maga­sabbra építette az előírásnál. A tanács figyelme a társaság iránt ezt nem vette észre. Elnök : Kijelentem, hogy a bizottsági tag úr megjegyzését kifogásolom, mert a tanács minden kérdés iránt figyelmet tanúsít. Szigyártó Albert: Éppen ezért csodál­kozom, hogy a tanács éppen most nem vette észre a magasépítkezést. Bizonyos ma már, hogy a vasút 6­87 centiméteres szintje foly­tán a Kossuth Lajos-sugárút feltöltendő. Még ez esetben is­mőt 52 centiméterrel ma­gasabb a vasút a kocsiútnál. A leszállítás­kor az eszményi nívó csak feltöltés esetén lehetséges. Wimmer Fülöp : Mennyibe kerül! Száz­ezrekbe ! Szigyártó Albert: A Kossuth Lajos­­sugárutat, mint főforgalmi vonalat, amúgy is át kell kövezni. Miután pedig a várost kár­térítési perbe bekergetni nem akarja, a tanács javaslatát elfogadja. De­ megjegyzi, hogy a rókusi tónál egy alig négy éves aszfalt­gyalogjáró harminc centiméterrel alacsonyabb a rendesnél, s ezt a szintet a város érdeké­ben meg kell hagyni. Bar­tos György : Szép állapotok ! Szigyártó Albert: Javaslatom azonban az, hogy a villamos síneit ne 6­87 centimé­terre, hanem mindenütt a gyalogjárónál 2 centiméterrel alacsonyabbra sülyesszék alá. Javasolja, hogy a sugárút lovaglóútját végig kavicsolják ki. Kérem továbbá, hogy az épít­kezést átvevő bizottságba engem is vegye­nek be. Elnök: Ez más blattra tartozik. Szigyártó Albert: A fő az, hogy bizott­ság vegye át a vasutat. Biró Benő főmérnök-helyettes védi a társaság építkezését. A vágányt a gyalogjáró szintjében kéri megállapítani. Pillich Kálmán szerint nagy bajokat idézett volna elő az, ha a villamos síneit azon a színvonalon hagyják meg, amelyen azt a tá­rsaság építette. Nagy bűn szerinte a mérnökség részéről az, hogy a város úgy­szólván két legnagyobb művének, a gázcsö­veknek és a villamosnak lerakásával nem volt eléggé óvatos. Indítványozza, hogy a villamos építéséből kifolyólag vizsgálatot rendeljen el a törvényhatóság a mérnök­ség ellen. Biró Benő az idén lefektetett csatornák építésére vonatkozólag ad fölvilágosításokat. Már ezek miatt a csatornák miatt is föl kell tölteni a Kossuth Lajos-sugárutat addig a magasságig, ameddig azt a királyi biztosság megállapította. A gázgyár fővezetékére vo­natkozólag fölvilágosításul azt adja elő, hogy a villamos vasút építésével kapcsolatban tar­tott közigazgatási bejárás alkalmával kellett volna a légszeszgyár társaságnak jogait ér­vényesíteni, hisz meghívták a közigazgatási bejáráshoz. Ha ott nem jelent meg s igy jogait nem érvényesítette, az ebből származó bajokat viselte is. Szigyártó Albert zárszavában előadta, hogy nemcsak a gázcsövek, hanem a víz­vezetéki csövek is a villamos vasút sincs alatt vannak, ami már a mérnnökségre hárítja a felelősséget. Balogh Károly tanácsnok hozzájárult Szigyártó Albert módosításához s így aján­lotta elfogadásra a tanács javaslatát. A közgyűlés a tanács módosított javas­latát nagy többséggel elfogadta, m­íg Pil­lich Kálmánnak azt az indítványát, hogy a mérnökség ellen vizsgálatot indítsanak, el­vetette. Ezzel az ügy elintéződött. Következtek az iskolaügyek. Gaál Endre dr. tanácsnok a külterületi iskoláknak az állam tulajdonába való végle­ges átadását jelentette és indítványozta, hogy a tanyai iskolák átvételéért a törvényhatóság a miniszternek köszönetét fejezze ki. Jelen­tette egyúttal Gaál Endre dr., hogy a legköze­lebb építendő tíz tanyai iskola részére az állammal együtt a helyet már kijelölték. Az új iskolák építési költségeit a szerződés értelmében a városnak kell fedeznie. Az erre szükséges 250.000 koronának függő kölcsön­ként való fölvételét ajánlotta a tanácsnak. Minthogy a gyámpénztárnak függő kölcsönre még igénybe nem vett nagyobb alapja van, a tanács javasolta, hogy a tanyai iskolák építésére szükséges 2­0,000 koronát függő kölcsönkép a gyámpénztári alapból vegye a város. Pillich Kálmán kérdezte, hogy a tanyai iskolák átadásakor vettek-e föl jegyzőköny­vet, leltárt és kik írták azt alá, továbbá, hogy az átadás az előre kikötött feltételek szerint történt-e? Gaál Endre részletesen előadta az átadás történetét, amely szerint jegyzőkönyvet, leltárt vettek föl, azok teljes elkészülése után a bizottsági tagok alá fogják írni úgy a jegyző­könyvet, mint a leltárt. Pillich Kálmán a jelentést addig tudo­másul nem veszi, újabb költségekre addig semmit meg nem szavaz, míg a tanács rész­letes jelentést a tanyai iskolák átadásáról a közgyűlés elé nem terjeszt. Indítványozta tehát, hogy az előterjesztést a közgyűlésen ne tárgyalják és az ügyet pótlás végett a tanácsnak adják vissza. Ami az új iskolák építésére szükséges 250,000 koronát és annak az árvatári alapból való kölcsönvételét illeti, javasolta, hogy legalább oly értelmű jelentést kérjen a törvényhatóság a tanácstól, hogy a 250,000 korona kölcsönvétele nem fog-e za­varokat előidézni az árvatári alapban. Kelemen Kálmán helyettes árvaszéki elnök jelentette, hogy az árvapénztár kamat alatt 780,000 koronát gyümölcsöztet. Ezt kü­lönben az árvaszék már a tanácsnak is jelen­tette, így hát a 250,000 koronát az árvatári alapból nélkülözhetik. .. ‘CD o T9 co e *t! SZEGED ÉS VIDÉKE, 1907 XI/1 aa

Next