Szeged és Vidéke, 1908. január (7. évfolyam, 1-26. szám)
1908-01-01 / 1. szám
SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGED, 1908. január 1., szerk. POLITIKAI NAPILAP. VI. évfolyam. I. (1902.) szám. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL és NYOMDA: KÁLVÁRIA UTCA 6. SZÁM. Eiadóhivatal, szerkesztöség és tivdoda 84. TELEFON: Főszerkesztő 3. Felelős szerkesztő 560. FŐSZERKESZTŐ : BALASSA ÁRMIN dr. ELŐFIZETÉSI ÁRAK Szegeden: Egész évre ... 18 korona. Negyedévre . . 4.50 « Egy hónapra . . 1.50 EGYES SZÁM •V" Postai kérdéssel: évre ... 24 korona. . 6 . . 2 . SMM km SILLÉR. Tartozik és követel. (a. d.) Az esztendő vége és az Alt esztendő kezdete a kereskedelem és az üzlet világában a mérleg fölállításának az ideje. A kereskedő ember felüti a két rovatot a főkönyvben és összeadja, hogy mennyi amit követel és mennyi, amivel tartozik. Alert hiába: az üzlet üzlet és nem idealizmusból, elvekből és hangzatos jelszavakból él az ember, hanem az úgynevezett tiszta üzleti nyereségből. Ha az elmúlt év magyar politikájának a mérlegét állítjuk föl az esztendő utolsó napján, még csak amiatt sem szabad neheztelnie egyetlen magyar politikusnak sem, amiért ilyen üzletileg vesszük a dolgokat és a főkönyv adatai szerint vizsgáljuk: nyereséget vagy veszteséget mutatnak-e a koalícióhoz címzett vegyeskereskedés számadásai. Mikor a nemzeti kormány uralomra jutott, megírtuk, hogy a pragmatika szankció kicsikarása óta nem aratott a Habsburg-dinasztia akkora diadalt a magyar nemzet fölött, mint a függetlenségi párt megnyergelésekor Bécsben, 1906 április 6-ikán. Az a bizonyos pozsonyi jelenet, amikor Károly király megjelent Pozsonyban és a magyar főurak kézcsókért tolongtak a Habsburg-fejedelem előtt, megismétlődött a bécsi Burgban 1906-nak bolondos április hónapjában. Amint a 18-ik század első felének nagy közjogi aktusáról mesélő történetírók följegyezték : azért az úgynevezett pragmatika szankcióért a magyar fölhaki donációk alakjában diszkrét természetű elismerésben részesültek a ,,legmagasabb trón“ felöl. S ha most a tartozik és a követel rovatot szembeállítjuk egymással és kérdezzük : mi a különbség a haza körül szerzett érdemek elosmerésének 18-ik századbeli és 20-ik századbeli formája között ? — akkor ezt a különbséget röviden akként fejezhetjük ki, hogy a 18-ik században agrárius, a 20-ikban merkantil formában ,,mozgósult a közvagyon“ a haza körül szerzett érdemek jutalmaképpen. Hát ilyenforma szempontokból lehet vizsgálni a könyveket a koalíciós boltban. Óh, istenem, ez a bolt roppantul érdekes bolt ám ! Nemcsak azért, mert a cégére kívül hároraszínű, benn a pultok azonban fekete-sárgák és az árucikkeken rajta van a bécsi bélyegző, hanem azért is, mert ennél vegyesebb vegyeskereskedést nem látott még a világ. Ha alkotmánypárti ember nyitott be, annak megmutatták a hatvanhetes árukat, ha negyvennyolcas atyafi kocogott be rámás csizmában, a régen eltemetett Kossuth-párt elveit mutatták neki — ott, hátul, a bolt végén, ahol sötét volt és nem lehetett látni, hogy azok az elvek, szegények, mennyire meg vannak szaggatva, tépve. És a boltnak a könyvei meg a számadásai ! Azok meg különösképen érdekesek ! Megrendelő kevés volt az elmúlt esztendőben, de az a néhány aztán nagyhatalmú úr volt. Közöttük vezettek, az osztrák császár meg a közös hadügyminiszter, de ott van a vásárlók között a horvát „nemzet“ képviselője, Supiló Ferenc is. A bevételek és kiadások között külön rovat mutatja ki a könyöradományokat. Ezeket egy szerencsétlen koldus : a magyar nemzet kapta. Mert úgy áll ara a dolog, hogy a könyvek bizonysága szerint ebben a boltban a vevők nyertek, a boltos azonban alaposan ráfizetett. És aki közelről figyeli a koalíciós bolt könyveit, érdekes tapasztalatra jut. Ez a bolt különös szenvedéllyel bonyolított le külföldi üzleteket Megindultak pedig ezek a nagystílű üzletek Bécsben. A kedves és nagyszerű Bécs ebben az esztendőben kötötte meg a kiegyezést, ebben az esztendőben könnyített évi hat millióval a maga kvótáján, ebben az esztendőben biztosította további tíz esztendőre a maga ipara számára a magyar gyarmatot, ebben az esztendőben köpött bele a magyar politika ételébe anynyiszor, ahányszor kedve tartotta, ebben az esztendőben szeliditette delegációs elnökké és udvari tanácsossá a Barabás nevű magyar tigrist és ebben az esztendőben csináltatott meg az indemnititől az újonc-javaslatig és a házszabályrevizióig mindent hatvanhetes alapon és reakciós szellemben az úgynevezett negyvennyolcas és úgynevezett radikális szellemű Kossuth Ferenc-párttal. Önök tudják, hogy a koalíciós boltnak vezetői tulajdonképen a Nemzeti Kaszinó mágnásai, ami mágnásainkról pedig régen tudott dolog, hogy mindenhol szeretnek inkább lakni, mint ezen a szegény magyar földön, amelyet a két koalíciós esztendő alatt ők boldogítottak agyon — egészen a gazdasági válságig. Nem csoda hát, hogy a koalíciós nagykereskedők — Bécsből visszajövet — meg sem álltak Budapesten, hanem mentek egyenesen Zágrábba. Az a szerencsétlen üzlet, amit Bécsben kötöttek és már le is szállítottak, semmi ehhez a másik üzlethez képest. A négyhónapos horvát handabandáról, amelyet a koalíció hozott az ország nyakára a fiumei ,,dicső“ szövetkezéssel, nem is szólunk, éppenséggel csak a tegnapelőtti zágrábi értekezletről kell elmondani egyet és mást. Ezen az értekezleten — mintegy évvégi beszámolóul és újévi ajándékképpen — Rakodczay Pál bán, a magyar koalíciós bolt horvátországi vigéce, minden jogot eladott a horvát rakoncátlankodóknak és miközben a Medákovics Bogdán emberei eszükvesztetten tapsoltak, a koalíciós világ csekély számú magyar hívei talán észre sem vették, hogy ezeket a jogokat mind a magyar törvénykönyvből lopták el és a kizsebelt magyar nemzet még örülni fog, hogy a gaz horvátok az ő zsebéből lopott pénzen csaptak országraszóló szilveszteri mulatságot. Ez az esztendő végi zágrábi beharangozó gyönyörűen harmonikus befejezése a koalíció elmúlt esztendejének. A magyar kormány nevében a bán megígérte a horvátoknak a vasutakon a horvát nyelv teljes és korlátlan uralmát, külön vasúti tanfolyamot Zágrábban a horvát nyelv tanítása nélkül, az állomásokról a magyar feliratok eltávolítását, külön horvát erdészeti és bányászati iskolát, a zágrábi egyetemen szerzett horvát diplomák érvényesítését magyar földön, a posta, távíró és közszolgálat köréből a magyar hivatalnokok és alkalmazottak fokozatos eltávolítását és a többit, és a többit. Ki győzné elsorolni a horvát pimaszok teljes diadalát részletesen és ki győzné megszámlálni, hány pofont jelent ez a hazaáruló sok engedmény az egységes magyar állameszme ábrázatán ? Kezdtük Bécsben, folytattuk Zágrábban és hogy hol végezzük ? — ki tudná azt ma még megmondani. Amilyen gyávák és meghunyászkodók vagyunk ahhoz, hogy szétüssünk a haza testén rágódó erkölcstelen és fajtalan szövetkezeten , még különb dolgok is fognak következni. De a látók és nyílt eszüek számára az elmúlt évnek a mérlege elég tanulsággal szolgál. Azok megértik, hogy a koalíciós vegyeskereskedés üzleti könyvei igen szomorú mérleggel záródnak. A tartozik rovatban ott találjuk a rossz gazdasági politikával csődbe kergetett ország minden baját, a követelő dásbon pedig ott vannak garmadaszámra azok az ígéretek, amelyeknek a megvalósításában ez a hiszékeny és becsületes magyar nép bizakodott, de amelyekkel rutul és alattomosan becsapták. Eljutottunk a bécsi üzletektől a zágrábi árulásig, a koalíciós bolt könyveiben pedig rengeteg passzívával szemben csöppnyi aktíva mutatkozik; Íme, ez az 1907-ik esztendő szomorú mérlege.