Szeged és Vidéke, 1908. április (7. évfolyam, 77-101. szám)

1908-04-01 / 77. szám

Kossuth a császár előtt. — Föltámadnak a katonai kérdések. — (Saját tudósítónktól.) Kossuth Ferenc kedden este Bécsbe utazott, ahol a császár előtt szerdán audiencián jelenik meg. A Budapesti Tudósító így jelenti a keres­kedelmi miniszter kihallgatását: Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter ma délután 5 óra 15 perckor Bécsbe utazik és holnap délelőtt külön kihallgatáson jelenik meg őfelsége előtt. A kereskedelemügyi miniszternek ez a legfelsőbb kihallgatása már körülbelül tíz nappal előbbre volt tervbevéve, de akkor a király gyöngélkedésére való te­kintettel elmaradt. Kossuthot Szterényi József, az állam­titkárja elkísérte bécsi útjára. Kossuth hét­főn este kapta meg a kabinetirodából az audienciára szóló értesítést, így tehát a ki­hallgatás, amely egyszer már elmaradt, végre holnap megtörténik. Kossuth Ferenc elsősorban a Lipót-rend nagykeresztjével való kitüntetését fogja az uralkodónak megköszönni. Az audienciának azonban messzemenő politikai jelentősége is van. A miniszter referálni fog a császárnak a függetlenségi pártban mutatkozó áram­latokról s arról, hogy ő milyen álláspontot foglal el a tisztek fizetésjavítása, a legény­ség zsoldemelése és a következő delegáción még szóbakerülő kérdések dolgában. A kormányhoz közel álló körökben azt beszélik, hogy a bankkérdés a holnapi ki­hallgatáson aligha fog szóba kerülni. Leg­­fölebb a császár csak érinteni fogja ezt az ügyet. Az udvarnál nincs hajlandóság arra, hogy a bankkérdésben érdemileg tárgyaljon. Beavatott helyen beszélik, hogy az audiencián a katonai kérdések egész kom­­plekszuma föl fog támadni. Kossuthnak hi­teles információkat kell adni a többség han­gulatáról. Hire van, hogy Kossuth a múlt­ban konkrét propozíciókat tett az uralkodó­nak a katonai kérdésben. Ezeket most meg fogja ismételni. A császárnak tett prepozí­ciók a magyar vezényszót nem foglalják ma­gukban. Csak amolyan tessék-lássék enged­ményekről van bennük szó, de kérdéses, hogy az udvar e minimális koncessziókat el­­fogadja-e. Kossuth Ferenc az audienciával össze­függő politikai kérdésekről kedden délelőtt Apponyi Albert gróffal egy óra hosszat ta­nácskozott. A két miniszter megállapodott, hogy Kossuth milyen választ fog adni őfel­ségének. A tanácskozás előtt Zichy Nándor gróf, az aranygyapjas néppárti vezér fiával, Zichy Aladár miniszterrel fölkereste Kossuthot, hogy őt a kitüntetés alkalmából üdvözölje. A kereskedelmi miniszter Apponyi társasá­gában fogadta az agg Zichyt. A szerdai audiencia eredményétől függ, hogy mikor fogják megtartani a közös mi­nisztertanácsot, amely a katonai kérdések és a gázsiemelés dolgában fog dönteni. * Kossuth f­ Ferencnek a Lipót-renddel való kitüntetését nem hozta meg kedden a hivata­los lap. De holnap majd meghozza. Módunk­­ban van azonban már most kielégíteni a tü­relmetleneket a kézirat szövegével. Íme, a császár levele, amit Koritowskihoz intézett: Kedves Koritowski dr.! A monarchia mindkét állama gazda­sági viszonyának hosszabb időre történt szabályozása arra indít, hogy az ön ne­héz viszonyok közt kifejezett kiváló munkássága iránt teljes elösmerésemet fejezem ki s ennek látható jeléül ennek díjmentesen Lipót-rendem nagykereszt­jét adományozom. Bécs, 1908 március 16.’* Ferenc József s. k. Mint értesülünk, szakasztott ilyen a ma­gyar kereskedelemügyi miniszterhez intézett kézirat, amely miatt legjobban elképedve odafenn Bécsben lehetnek az emberek. Bonyodalmak Zakariás bácsival. Irta Kanizsai Ferenc. március 20. Édes és Egy­etlen Naplóm! Vajon­ Isten szolgái arra vanak-e hivattva, miszerint a szeretet terjeszttése és Szent Mise Áldozati bemutatássa helyei megnehezitsék e küzdell­­mes földi létt gongyaitt és tornyossódó aka­dályokat görditsenekk a családalappításért küzdő nemes ifjak boldogulássa elé, ... ez egy olan kérdés, melyett csak a pokkoltók­ és az elkárrhozástóli jogos agályom miatt nem akarokk­e­resen részletezni. Schaxa loquentur: beszéljenek­ a té­nyek. Tamás bácsi, bárha botfülű volt, és sémi hangja nem volt, éneklő-kanonok volt Vesz­prémben és sok pénze volt. Mégse hagyott nekünk­ „egy büsás vasat sem“ (miként a papa szokta mondani), elenben hagyta egész vagyonát a 200 ezer forintétt kínai hitéríttésre. Jó. Ebe én akor sem szólltam bele, sőt imádkoztam Istenhez, hogy ne halgasa meg a papa káromkodásaitt, mert ez a papa egy­szerűen őrjöngöt és a temetésen is úgy nyi­latkozót Tamási bácsiróll, hogy gaz uzsokráss, szívtelen, fösvény kutya. Ámde én nem igy gondolkozok és én nem szittam a boldogultat, de mortius nili­­nisi behne. Hanem a Zakariás bácsi elen, aki szinténn kanonok és, pedig fehér pap, igenis vanak kifogásaim. Én nem izgato­k az egyház elen, — neszólj szám, nem fájj fejem — csak neked mondom meg bizall­­masann édes Naplóm, hogy ez a Zakariás bácsi hiányzot még csak ahoz, hogy amúgyis szomorú heszetemett complicálja. Zakariás bácsi t. i. tanúkerületi Fő­igazgató a vidékenn és mert a diákokk réme, a Minisztter megbiztta, hogy inspic­­ciálja azon fő­gimnáziumott is itt a fő- és székvárosban, a­hol Elemér nem a 8-ik osz­tály­­t ismétli. És máma ezen rémes esetnekk­lön okozója. Bementt a számtanórára és amintt őt valatja, valatja a fiukatt a logaritmussból (ez nagyon nehéz, ezér bukot meg Elemér) és a fiuk nem akarnak valami, csak halgatt­­nak, hallgatnak, eccer csak ráordit Elemére, aki csendessen ült a padbann és drukolt és drukolt : ■— Kegyed mér nem figyel ide ? — Figyelek, Fő-igazgató úr. — Nem igaz. Te olvastáll valamitt. Mi­van a kezedben ? — Semmi. Bizisten sémi. Hazucc! és odament Elemérhez és még Cecer monta neki: „Hazucc !“ Mire Elemér jogosan válaszoló: — Ne tesék engem tegezzni, ez a 8-cadikk osztás. De a fő­igazgattó, a Zakariáss bácsi hir­­telenn kitéptte Elemér kezéből a levelet, és megseérttete a levélt titkot. Mondani is fölösleges­, hogy az én le­velem forog szőnyegein. Elemérr birkózni akart a Fő-Igazgatóval, de a tanárr úl segítet a Fő-Igazgatónak és Elemérnek tűrnie kellet a világ legborzalma­sabb perceit. A levél, a nállam levő piszko­­zatt szerint melyet ./. alatt ide melékelek, igy hangzik: Drágga egyetlen. Ellemérem, ezerszer csókkolak ne félj szivem legföljebb hónap délelőtt, hónaputánira megdolgozok a vén szamarat. Zakariás bácsi hónap délben ná­lunk ebédelt, és én valammitt teszek majd az ételedbe, hogy beteges legyem­, és hó­­napután ne mehessen hozatok inspirerálni. De különbelül is Zakariás bácsi, mint a papa mongya, egy vén gazember, egy cé­géres lump, részegess disznó, — majd meglátod, minő veres az orra — és m­i fog, m­i, és befogg rúgni és én akár elopom a noteszét és beirok nekedd egyeseket az Al- Gebrából. (Ha az Al-Gebra új nehézz tu­domány, milyenn nehézz lehett a Fő-Gebra melyett az Egyettemen tanittanak !! !!) Te­hát csak hónap délelőt drukolj, hogy ki ne szólitson, én majd imádkozok és adok is Szent Antalnakk egy koronátt; ha hónap ki nem hit, nincs baj, mert a többit bizd rám, drága szerelmem !­s, menyire szé­­gyenültem, hogy Rokonnak­a közti ily hit­vány és gonosz Egyének vannak, mint Za­kariás bácsi. Én nem tehete­k róla. Ha tő­­lem fügne, rég penzióba kültem volna a vén salabakktert, akinek nem elég a saját tan­kerülete, de feljönn garázdálkodni szép magyar Hazánk fő- és székvárosába is. Ezerszer csókkol a te drága kis pofádd: Margit s. k. Nota-Böhne: A bekeritet körbe rácsók­­koltam, ved át ezt a csókkomat, puszi, puszi, 1000000 X millióm X 1000000 puszi. Ami ezután történt, hát az rettenetes. A Fő-Igazgató elkékültt és halkkan ámde dühösen mondó, miszerint: — 10 perczkorr pedig legyen a tanárri szobákba. Értete ? És a Fő-Igazgató ezzutánn mindenkitt kihít felelni de senki sem tudót felelni. Egyszóval igen nagy barokk kelett­­keztekk. Mingyártt fojlatom, édess Naplóm, csakk adok tejett a macskánakk. A macska két tányér tejecskétt kapott és Zakarkcás bácsi délben tényleg it zabált. SZEGED ÉS VIDÉKE. 1908 IV/1 Csak kedélyesen! — A képviselőház ülése. — (Saját tudósítónktól.) Pap-Csicsó Ist­ván, a keddi vita első szónoka, rezignáltan szólt: — Tizenhatórás ülést akarnak az urak ? Hát nem tudják, hogy ma már az egész vi­lág a három nyolcas időbeosztást kívánja ? Nyolc órai munka, nyolc órai pihenés, — nyolc órai alvás . . . A Ház­ nevetett. Nem az ideán, hanem a motívumán, Supilóék kosarán. A balpárti Bozóky Árpád kora reggel készült már beszélni, de elébe feküdt Pap- Csicsó s utána Bella Mátyás beszéde állta útját. Dél felé végül szóhoz jutott s indítvá­nyozta : — Mondja ki a Ház, hogy a sürgősség fölött titkos szavazással kell dönteni. Ez sem kell a népnek ugyan, de nem kell a mameluk­ népségnek sem. Maga sem tudja persze, hogy miért nem fogadja el. Tán nagyobb honorárium jár a klotürért nyílt szavazás mellett, mintha titokban csi­nálják meg ? Az ülésről, amelybe Hodzsa Milán vitt derűt, ez a részletes adósításunk . A három nyolcas, Justh Gyula elnöklésével kezdték a Nagy­ Emil-féle indítvány részletes vitáját. Az első szónok Pap-Csicsó István: A tizenhatórás ülések ellen beszél. A szocialis­­ták a három nyolcas elvét vallják. Nyolc órai munkára, nyolc órai szórakozásra és nyolc órai alvásra osztják föl a napot. Ezt a munkabeosztást ajánlja a többségnek is. Vi­tatja, hogy ez a többség nem képviseli az ország igazi közvéleményét. Maga a belügy­miniszter elismerte, hogy ez a parlament osztályparlament. (Nagy zaj.) Egész sereg módosítván­yt nyújt be és azokat hosszasan indokolja. Végül kéri módosítványainak ki­­nyomatását. A Ház a kinyomatást nem rendeli el.

Next